Ellenzéki satuban a Fidesz

Arról, hogy kell-e lusztrációs törvény több mint húsz évvel a rendszerváltás után, lehet vitatkozni. De arról nem, hogy szükség van a szembenézésre, az ügynökakták kérdésére a második Orbán-kormánynak, illetve a parlamentnek pontot kell tenni, mert ha nem teszünk, ez velünk él, és a szavazóink nem bocsátanak meg.

Nyilvános vitára hívta tegnap Schiffer András (LMP) Lázár Jánost, a Fidesz frakcióvezetőjét az ügynökakták ügyében. Ha Lázár János nem fogadja el a kihívást, akkor „azzal azt bizonyítja, hogy ő és a Fidesz is fél” – áll az LMP közleményében. Az ellenzéki párt szerint a Fidesz frakcióvezetője „attól fél, hogy hazugságai miatt magyarázkodnia kell, pártja pedig attól, hogy kiderül, az 1990 utáni politikai és gazdasági életet, a párt holdudvarát is kínos módon hálózták be a túlélő állambiztonsági hálózatok”. A közlemény szerint Lázár Jánosnak vagy a mai napig nem sikerült elolvasnia az LMP vonatkozó törvényjavaslatát, vagy napok óta tudatosan próbálja hazugságokkal etetni a magyar nyilvánosságot, hiszen az LMP nem kapott felkérést ötpárti egyeztetésre, ezért nem is mondhatott rá nemet.

A parlament február 20-án szavazott az LMP-s indítványról, mely teljes egészében megismerhetővé tenné az 1989 előtt készült állambiztonsági aktákat, de leszavazták a tárgyalását. Az ellenzéki pártok támogatták, a kormánypárti képviselők többsége azonban ellenezte. Lázár János jelen volt, de nem szavazott.

Arról, hogy kell-e lusztrációs törvény több mint húsz évvel a rendszerváltás után, lehet vitatkozni. De arról nem, hogy szükség van a szembenézésre, az ügynökakták kérdésére a második Orbán-kormánynak, illetve a parlamentnek pontot kell tenni, mert ha nem teszünk, ez velünk él, és a szavazóink nem bocsátanak meg. A teljes nyilvánosságnak nem lehet akadálya az sem, hogy jobboldali-konzervatív szereplők ügynökmúltjára is fény derül – összegezte a Népszabadságnak a véleményét egy befolyásos fideszes politikus azután, hogy hétfőn, a Fidesz-frakció tanácskozásán rendkívül feszült, éles vita alakult ki az ügynökügy rendezéséről. Munkatársunknak is megerősítették, L. Simon László a leghatározottabban érvelt amellett: ez szimbolikus kérdés is, ezért az ügynökaktákat meg kell nyitni akkor is, ha kiderül, hogy a kormánypártok soraiban vagy a történelmi egyházak vezetői között is vannak volt ügynökök, besúgók, tartótisztek. Lapunknak hétfőn KDNP-s politikusok is a teljes nyilvánosság mellett érveltek, és visszautasították, hogy ez „SZDSZ-es vagy liberális álláspont” lenne. Ez erkölcsi-morális és történelmi kérdés – tették hozzá.

Orbán Viktor miniszterelnök hétfőn a parlamenti ülésen nyíltan beszélt erről, de Lázár János Fidesz-frakcióvezető is elárulta hétfő este a Hír TV-ben, hogy a fideszesek egy éve komolyan vitatkoznak az akták megnyitásáról.

Aki már volt titkosszolgálati miniszter valaha, az nyilván azt a véleményt képviseli, hogy „nincs már mozgástér” – mondták lapunknak Kövér Lászlóra, illetve Demeter Ervinre utalva, hozzátéve, a volt miniszterek „szakmai és nemzetbiztonsági” okok miatt féltik a szolgálatok működőképességét, azért is például, mert a katonai dossziék automatikus nyilvánosságra hozatala nemzetbiztonsági érdekeket sértene. A viharos frakcióülésen Lázár János – információink szerint – megerősítette: szerinte minden adatot és információt nyilvánosságra kell hozni, még akkor is, ha adatvédelmi szabályokat sért. De szerinte először tisztázni kell, hogy honnan kell elindulni, hol kell megállapítani a felelősség vonalait, tisztázni kell, hogy milyen szerepe volt a Belügyminisztériumnak, a III-as főcsoportfőnökségnek, a hivatásos állománynak, az önkéntes besúgóknak és a kompromittáltaknak 1990 előtt az ország hétköznapjaiban. A 7-8 ezer hálózati személy jó részét pedig megzsarolták, kényszerítették, míg mások pénzért jelentettek. Ezeket nem lehet összemosni.

A Fidesz és a miniszterelnök azért is sürgeti az ügynökakták tisztázását, mert tartanak attól, hogy egyik oldalról az LMP követeli a múlt titkainak feltárását, a másik oldalról pedig a Jobbik az igazságtételt. „Ez satu. Ha a Fidesz nem lép, sok voksot veszíthet, a jobboldal erre érzékenyen reagál” – ez a frakcióban az alaphang.

Az ügynöklistákkal vagy az esetleges lusztrációval kapcsolatos valamennyi újabb kísérlet elkésettnek és okafogyottnak tűnik – ez Kolláth György alkotmányjogász álláspontja. Mindezzel kapcsolatban arra is figyelmeztetett, hogy az Alkotmánybíróság (AB) a kilencvenes évek derekán nagyjából meghatározta a jogalkotók lehetséges mozgásterét. A testület 1994-es határozata szerint a volt szocialista országokban született lusztrációs törvények célja többnyire „a rendszerváltás fékezésének vagy veszélyeztetésének megelőzése” volt. Vagyis: „akik a volt szocialista rendszerben meghatározott állami vagy párttisztséget viseltek, továbbá a politikai rendőrség” egykori tagjai vagy besúgói ne tölthessenek be bizonyos állami pozíciókat. Az AB azonban már akkor leszögezte, hogy a rendszerváltozás nálunk végbement, így az érv nem állná meg a helyét.

Tényleg az az érdekes, hogy melyik focista volt harminc évvel ezelőtt ügynök? – tette fel a kérdést egy a volt állambiztonsági szervezet tevékenységét jól ismerő forrásunk. Szerinte az ügynökkérdéssel majd akkor álljanak elő, ha a hatalom lemond a titkosszolgálati eszközök alkalmazásáról. De amíg ezt nem teszik meg, inkább azzal kellene foglalkozni, hogy a szolgálatok ma valóban törvényes keretek között működnek-e, s miként használják fel személyes adatainkat. Forrásunk állítja, lenne ma is mit vizsgálni, és akkor nem fordulhatna elő többé, hogy csak évtizedekkel később szerzünk tudomást az esetleges jogsértésekről.

Majtényi: Ez egy gennyező fekély

Az egész ügynökügy egy gennyező fekély, és nem lehet erre teljesen megnyugtató megoldást találni – jelentette ki kérdésünkre Majtényi László alkotmányjogász, egykori adatvédelmi biztos. A probléma egyébként szerinte részben „kihűlt”. Ugyanakkor a súlyos társadalmi neurózis jele – fogalmazott –, hogy máig nem néztünk igazán szembe a múlt e szeletével. Az iratok teljes nyilvánosságát Majtényi nem helyeselné, hanem alapvetően a megfigyeltekre bízná, illetve a tiszta közélethez fűződő érdeknek rendelné alá, mit kezdenek az árulók személyes adataival. Az áldozatok a hatályos szabályok szerint megtudhatják ugyanis, hogy ki figyelte meg őket és mit jelentett róluk, ám neveket nem hozhatnak nyilvánosságra.

Majtényi viszont úgy látja, hogy amikor az áldozat jogai konkurálnak az ügynök személyiségi jogaival, minden esetben az előbbi számára kedvező szabályokat kellene alkotni. Vagyis: az áldozat joga az elsődleges, és legyen az ő szabadsága, hogy mit kezd az információkkal. Az érintettek számára így meg kellene teremteni a lehetőséget arra, hogy közzétegyék mindazt, amit a saját megfigyelési ügyükben megtudtak. Ma csak a közszereplők múltja nyilvános.

Az azonban adatvédelmi szempontból nem lenne szerencsés, ha az iratok, a hálózati személyek, operatív kapcsolatok adatai mintegy összesítve kerülnének a nyilvánosság elé – véli Majtényi. Ezeket az embereket szerinte nem lenne helyes arctalan tömegként kezelni, hiszen más-más okból kerülhettek kapcsolatba a pártállami titkosszolgálattal.

Ugyanakkor fontos szempont – hangsúlyozta –, hogy olyan megoldást találjanak, amely kizárja az ügynöklistákkal való visszaélést. A mai magyar politikai közéletben ez még mindig komoly zsarolási potenciált jelent, és nemritkán terítékre is kerül egyes közszereplők vélelmezett ügynökmúltja. Az alkotmányjogász határozott álláspontja: ennek régen véget kellett volna vetni.

Objektumdosszié a Történeti Hivatal levéltárában
Objektumdosszié a Történeti Hivatal levéltárában
Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.