Az ügyvédi munka ezzel kétségkívül egyszerűsödik: vége már a védencével összehajoló, az ügyészt az őrületbe kergető és állandó meglepetésekkel előrukkoló körmönfont ügyvédek idejének, az esküjéhez hű ügyvéd akkor jár el leghelyesebben, ha főtárgyalás előtt mindjárt az ügyészt is fölkeresi, hogy ismertesse vele a védelem gyenge pontjait, majd a védencére nézve terhelő bizonyítékokat adjon át neki, ami a nemzeti együttműködésnek már az a foka, amikor nemcsak az eddig használatos közgazdasági könyveket lehet kihajítani, de az egész jogi szakirodalmat.

Most már csak az a kérdés, hogy az egyház mikor fogja feloldani papjait a titoktartás kötelezettsége alól, s szerel kihangosítót a gyóntatófülkékbe, mert micsoda dolog az, hogy két ember hosszú perceken át sutyorog egymással egy homályos fülkében a nyilvánosság teljes kizárásával; tudja csak meg a világ, hogy ki mennyit lopott és paráználkodott.

Annak elemzésébe most nem mennénk bele, hogyan néz majd ki a gyakorlatban, amikor az ügyvéd de facto a nemzet javára gyakorolja hivatását, különös tekintettel arra, amikor az állammal pereskedő ügyfelet képvisel, de nem is ez a lényeg. Hanem, hogy végre a jog intézménye is új útra lépett. A héten teli volt a sajtó azzal az örömteli eseménnyel, hogy a Kossuth téren a renegát és országvesztő, tatár-, török-, német- és oroszbérenc, judeobolsevik Károlyi Mihály szobrának igen helytelen módon árnyékot adó fákat kifűrészelték, de úgy, hogy a tarvágáshoz szükséges engedélyt csak később adja ki a hatóság.

Ez jó. Szociális szempontból mindenképpen, tudniillik, ahogyan ez épp ebben a lapban már fölvetődött, ezután ugyanilyen alapon a sajóládi megélhetési fagyűjtőket sem viheti be a rendőr.

Vigyázat, nem feltétlenül egy meghatározott népcsoportról beszélek, hanem a Balog államtitkár szép szavaival szólva elcigányosodott, azaz leszegényedett, fehér bőrű, havi 22 és fél ezerből kijövő, belügyminiszteri tanácsra kecskével élő, tehát nemzeti szempontból tökéletes magyar állampolgárra. Szóval, hogy ezután akár a Rákóczi fájának is nekifeszülhetünk, a rendőr ott fog állni bután, és egy szót se szólhat, hiszen nem tudhatja, hogy később nem kapunk-e utólagos engedélyt a kivágására, akár személyesen Illés Zoltán környezetvédelmi államtitkártól.

Aki úgy jön ide, hogy most épp a saját természetvédelmi törvényét megtagadva, a csepeli Tamariska-domb természetvédelmi besorolásának megszüntetését támogatja. Ha ehhez hozzávesszük, hogy Pécsett is e napokban csapdossák le intézményesen a szintén törvényben védett varjak fészkeit, akkor nemcsak a régi jogi tankönyveket lehet eldobni, hanem záros határidőn belül az egész törvénytárat az új alkotmánnyal együtt, hiszen épp az államnak vannak útban leginkább.

Rádióhírek szerint egyébként ügyvédjelöltek egy csoportja a napokban tett közös eskü során holmi lelkiismereti okokra hivatkozva önkényesen visszavette a szövegbe, hogy ügyvédi hivatásuk gyakorlása során az ügyvédi titkot márpedig megőrzik.

Gondolom, egy adóhivatali vizsgálat már épp esedékes.

A szerző az Élet és Irodalom munkatársa