Áldott gumibot
A januárban megszületett, elsőfokú ítélet nem jogerős, mivel a két rendőr fellebbezett. A per a pécsi táblabíróságon folytatódik. Az ügyészség – bár korábban börtönt kért a két rendőrre – belenyugodott a verdiktbe.
A két rendőr Értény, Koppányszántó és Nagykónyi körzeti megbízottjaként (kmb.) teljesít szolgálatot. Munkájuk során 2010. október 23-ának éjjelén megállítottak egy autót Nagykónyi határában. Az autót egy a rendőrség által jól ismert, többszörösen büntetett előéletű, pincehelyi férfi vezette, aki csaknem tíz évet töltött börtönben lopásért, testi sértésért és lőfegyverrel való viszszaélésért. A járműben ült a férfi élettársa és három kiskorú gyermeke. Mivel a kiskorúak közül csak egynek volt gyerekülése, a rendőrök közölték a sofőrrel, hogy megbírságolják.
Hogy ezután pontosan mi történt, az a kívülállók számára talán sosem derül ki. A magukat ártatlannak valló rendőrök azt vallották, hogy a küzdősportokban jártas, erőszakos természetű férfi nem engedelmeskedett, s annak érdekében, hogy megfékezzék és a helyszínen tartsák, gumibotjukat használták. A pincehelyi férfi viszont azt állította: azt követően verték kék-zöldre gumibottal, hogy földre fektették és megbilincselték. Az elsőfokú bíróság szerint kétség nélkül megállapítható, hogy a földön fekvő embert ütések érték, így a hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás megtörtént. A bíró a viszonylag enyhe büntetést azzal indokolta, hogy a két rendőr „közmegelégedésre, nagy társadalmi támogatottság mellett végzi munkáját”. – Ez így van! Kiállunk a rendőreink mellett! –jelenti ki határozottan Máj Zoltán, Értény polgármestere.
A 150 hektáron gazdálkodó, 64 esztendős faluvezető nagydarab, nehéz léptű, ziháló ember, az előbbi mondatok azonban elemi erővel törnek fel belőle. Tudni kell, hogy Értény, Koppányszántó és Nagykónyi lakói a múlt év januárjában aláírásgyűjtésbe fogtak a két rendőr érdekében, s az akció egyik elindítója Máj Zoltán volt. A szervezők azt akarták elérni, hogy a két kmb.-st parancsnokaik semmiképp se bocsássák el állásukból. A három faluban kétezer-háromszázan élnek, s alig pár nap alatt négyszázan írták alá az íveket.
Mellesleg a két rendőrt feletteseik nem is akarták elmozdítani. Soczó László, Tolna megye rendőrfőkapitánya a megyei lapban azt nyilatkozta, hogy büszke a szakszerűen és határozottan eljáró kmb.-sekre, s ha emberei nem alkalmaztak volna kényszerítő eszközt az ellenszegülő férfi megfékezésére, akkor megfenyítette volna őket. Vagyis a két rendőr iránt – akik egyébként 2003, illetve 2006 óta vannak a pályán, s eddig többször is jutalomban részesültek – töretlen volt a parancsnokok bizalma. Az elsőfokú ítélet részben a parancsnokokat igazolta, hisz bár a bíróság kimondta, hogy a két rendőr bűnös, az ítélet alapján nem kell őket elbocsátani. Erre már a táblabíróság végzése sem kötelezheti majd a főkapitányságot, hisz az ügyészség nem fellebbezett, s így az ítélet nem súlyosbodhat.
Mielőtt folytatnánk a történetet, újra hangsúlyozzuk: azt, hogy pontosan mi vezetett a pincehelyi férfi megveréséhez, az ellenérdekű vallomások alapján és semleges tanúk híján aligha van esélyünk megállapítani. (A két rendőrt kérdeztük a történtekről, de a jogerős ítélet meghozataláig nem nyilatkoznak.)
Azok az értényi, koppányszántói és nagykónyi emberek, akik aláírásukkal támogatták a két rendőrt, nem áltatják magukat azzal, hogy tudják, mi előzte meg a gumibotozást, mégis aggály nélkül kiálltak a kmb.-sek mellett, s ebben nincs változás azlás még egységesebb, tudom meg Máj Zoltántól. – Ami falunkban nagy a szegénység, itt az emberek 80-90 százaléka munkanélküli, ennek ellenére, ha jogerős lesz a pénzbüntetés, akkor gyűjtést indítunk, hogy kifizessük a két rendőr tartozását. Az itteni emberek össze fogják adni azt a pénzt, ebben biztos vagyok.
Ezt erősíti Orsós László, az értényi roma kisebbségi önkormányzat elnöke is. – Ez a két rendőr megérdemli a támogatást, ha kell kiizzadjuk a bírságukat.
A 700 lelkes Értény lakóinak kétharmada roma, s közülük sokan – elnökük példáját követve – aláírásukkal támogatták a két rendőrt. Orsós László így magyarázza a romák kiállását: – Azért tettük, mert maximálisan meg vagyunk velük elégedve. Mindketten szigorúak, de emberségesek. Úgy három éve vannak a falunkban, s azóta nagyot javult itt a biztonság. A bűnözők ellen keményen fellépnek, de a tisztességes emberekkel szemben sosem kellemetlenkednek. A romák közül sokan mennek füzet és bodzát gyűjteni, őket békén hagyják. A másik két faluban is hasonlóan méltatják a két rendőrt. Az utcán, a kocsmában és a boltban találomra megszólított helybéliek szinte kivétel nélkül csak jótmondanak a két egyenruhásról.
A Nagykónyiban lakó Sohonyai Gyula is aláírta a gyűjtőívet, s a kocsmában kvaterkázó, 62 éves férfi így fogalmaz: Nincs olyan apró bűncselekmény, aminek ez a két rendőr ne próbálna utánajárni. Volt, hogy valakinek a fejszéjét lopták el, s ők hónapokkal később ugyan, de megtalálták a tolvajt, meg a lopott holmit is. Nem adták fel csak azért, mert egy fejsze nem sokat ér. Az a véleményem, hogy ha ők nem volnának, még a harangot is ellopnák a templomtoronyból. Ma nem könynyű megélni. Nekem se volt könnyű. Téglaégető-mester voltam a tamási téglagyárban 27 éven át, aztán a gyár bezárt, s és csak nehezen találtam munkát. De nem tétlenkedhettem, mert a feleségemmel négy gyereket neveltünk. A mai fiatalok közül viszont sokan hamar föladják. Mivel pénzük nincs, vágyuk viszont van bőven, hát lopnak. Ezért kellenek ilyen rendőrök, mint a Zsolti meg a Péter. Nélkülük mi lenne itt? Kupleráj!
Az Értényben lakó Szilágyi Sándor is a két rendőr alaposságát dicséri:
– Egyszer engem is kérdőre vontak, amikor fát vágtam az erdőben. De igazolni tudtam, hogy a saját fámat vágom. A fűrész hangja hozta ki őket. Nem vitás, hogy szorgalmasak.
Szilágyi Sándort egyébként az aláírásszervezők nem keresték meg, a párjával egy gyerekről gondoskodó, 35 éves roma férfi úgy gondolja, hogy ha megkérték volna, ő is aláír. Egyik utcabelije, egy háromgyermekes, ugyancsak cigány férfi viszont rázza a fejét. – Nem írtam volna alá. Nézze, én nyolc évig dolgoztam a tamási lámpagyárban. Leépítettek, és három éve nem találok munkát, csak napszámot. Van egy traktorom, amit magam csináltam, azzal szívesen fuvaroznék, de nem lehet, mert nincs rajta műszaki, és ez a két rendőr állandóan itt mászkál. Megmondták, ha elkapnak műszaki nélkül, megbírságolnak. Pedig lenne munkám, de így nem merek kihajtani. A műszakira meg nincs pénzem. Lehetnének elnézőbbek, megérthetnék, hogy bajban vagyok, szemet hunyhatnának néha.
Az előbbi vélemény azonban egyedi, a többség örül a két rendőr szigorának. Miközben azonban a megkérdezettek mind arról beszélnek, hogy kell a szigor, mert elromlott a világ, mindenütt csak a bűn meg a bűn, szavaikból az is egyértelmű, hogy ezt a nézetet nem annyira az itteni bűncselekmények táplálják, mint inkább az, amit a média közvetít számukra, s ami a három falu határain túl történik. Mert – s ezt a rendőrségi statisztikák is igazolják – errefelé sincs több bűncselekmény, mint a hasonló nagyságú és helyzetű falvakban. Előfordult, hogy valakinek disznóölés után kipakolták a füstölőjét vagy a hűtőládáját, esetleg megdézsmálták a kertjét, ezen kívül egy idős embert még évekkel ezelőtt két „trükkös” tolvaj fosztott ki oly módon, hogy az áramszolgáltató embereként „bemutatkozva” jutottak be a házba. Dühítő és elkeserítő minden ilyen bűncselekmény a sértettek számára, ám összességében így is elmondható, hogy három, békés faluról van szó. Igaz, sokan állítják, hogy ez azért van így, mert a két rendőrtől tartanak a helybéli és az utazó bűnözők.
Az ugyancsak Nagykónyiban élő, feleségével egy fiút nevelő Hajnali Ferenc is hajlik az előbbiekre. A 38 éves, magas, izmos férfi eddig erdőmunkásként dolgozott, de a múlt év végén csípőműtétje volt, ezért –várhatóan – még hónapokig rehabilitációra szorul. Hogy utánami lesz, hol kapmunkát, arról sejtése sincs. Hajnali azért nem írt alá a rendőrökért, mert nem tudott a kezdeményezésről, de ha elébe teszik, gondolkodás nélkül odakanyarította volna a nevét. – Nekem az is szimpatikus bennük, hogy közvetlenek, barátságosak, segítőkészek. Sok rendőr imád bírságolni, ők nem ilyenek.Megértőek, először csak figyelmeztetik azt, aki szabálytalankodik, mondjuk nem teszi fel a bukósisakot vagy piásan biciklizik. Ám ha az illető nem hallgat a szóra, akkor nincs pardon.
A három falu lakói nemcsak a fentiek miatt kedvelik a két rendőrt, hanem azért is, hogy elverték a „pincehelyi bűnözőt”. A kérdezettek közül senkinek se volt kétsége afelől, hogy „járt a gumibot annak a börtöntölteléknek”.Máj Zoltán – aki a bíróságra is elkísérte a két rendőrt – ekképp meditál: A bíróságon azt mondták, hogy tizenhat ütést mértek annak a fickónak a hátára. Én harmincat vertem volna rá. Megérdemelte! Az az ember még talán sosem dolgozott, elkövetett egy halom bűnt, most is ül, hát ne csodálkozzon, hogy ezt kapta.
Sohonyai Gyula ismérget venne rá, hogy a rendőrök jogosan ütöttek: Valahogy meg kell fékezni a bűnözőket.Megbízom a Zsoltiékban, biztos, hogy okkal vették elő a gumibotot.
Egy idős férfi Nagykónyiban tovább megy: Az ilyen emberek megérdemlik a verést. Ha agyonverték volna, akkor se sírok! A három faluban faggatott helybéliek közül többeknek is hasonló tartalmú mondat csúszik ki a száján. És nemcsak a férfiak értenek egyet a kemény módszerekkel. A koppányszántói buszmegállóban megszólítok két, fejkendős, hatvanas éveit taposó asszonyt. Nevüket nem adják, de válaszolnak kérdéseimre. A két rendőrt dicsérik, a megvert embert nem ismerik, amit az esetről tudnak, azt a helyi pletykákból állították össze. – Jól tették, hogy megverték azt a senkiházit – vágja ki egyikük, a másik helyeslő bólogatásától kísérve. – Az ilyenek csak a verésből értenek, ezek a börtöntől se félnek, ott is jól elvannak.
Amikor arról kérdezem az asszonyt, hogy a verés javíthat esetleg egy ilyen ember jellemén, akkor az asszony nevet: Ugyan! Rajta semmi se javíthat. De nem is érdekel, hogy javul-e vagy sem. Az a fontos, hogy tanulja meg, nem tehet meg bármit. Az a fontos, hogy féljen ő is! Necsak mi féljünk tőle.
Aparendőr
– Amikor súlyos gazdasági-társadalmi krízis van, és az emberek nem tudják, mire számítsanak, akkor megnő az igény a biztonságra. A jövőtől szorongók nem tudják a megoldást a krízisre, ezért legalább erős rendőrséget szeretnének, aki megóvja őket a bűnözőktől. Az sem érdekli a szorongókat, hogy a rendőrök jogszerűen lépnek-e fel, a lényeg, hogy minden bűnözőt üldözzenek el a világ másik végébe. Ők a rendőrben egy védelmező apafigurát akarnak látni.
Amúgy meg azért is elégedetten hallják, hogy a rendőr megveri a bűnözőt, mert ezt ők is megtennék, csak nem tudják, mert idősek, gyengék, eszköztelenek. – Korinek László, kriminológus, a Pécsi Tudományegyetem tanára összegzi a fenti szavakkal a történet tanulságait. Korinek még hozzáteszi: ez a helyzet azokat a szélsőséges pártokat izmosítja, akik gyors megoldást ígérnek a társadalom bajaira azzal, hogy ők majd a végletekig szigorítják a törvényeket és a börtönöket. És ennek a demagógiának egyre többen bedőlnek.
