A filozófus szerint a választás kimenetele mára nyitottá vált. Ma még elképzelhető, hogy a Fidesz megszerzi a mandátumok többségét. Ugyanakkor ha csak a maga alkotta választási rendszernek köszönheti a győzelmét, az azonnal politikai válságot robbantana ki. „Nincs-e a lehetőségek között, hogy a csalódott, felháborodott baloldali szavazók elárasztják a köztereket?

Állam- és kormányfők sora adna hangot aggodalmának. Az Európai Bizottság küldöttséget menesztene Budapestre azzal, hogy a krízisre csak minden fél számára elfogadható új választás hozhat megoldást. A győztes megmakacsolhatná magát, persze” – írja. Ha azonban a kormány konokul elutasítaná a tárgyalásra tett ajánlatot, végül nem maradna számára más, mint a nyílt erőszak. De a végén így is tárgyalásra kényszerülne, aminek a vége a választások megismétlése lenne, új választási törvénnyel.

Kis kitér arra is, ha a demokratikus pártok nem tudnak kormányt alakítani, a Fidesz pedig csak akkor, ha nyílt vagy hallgatólagos koalícióra lép a Jobbikkal. Ekkor szerinte az előző forgatókönyv érvényesül, tíz- és tízezrek mehetnek az utcára, az Európai Bizottság figyelmeztethetné Orbánt, hogy a Jobbikkal való együtt kormányzás elfogadhatatlan.

A filozófus szerint megeshet, hogy a demokratikus ellenzéki pártok együtt megszerzik a többséget, de nincs alkotmányozó többségük. Vagyis velük maradnak a Fidesz befolyása alá vont közjogi szervezetek, amelyek meg is béníthatják a kormány működését. Mindezek miatt baloldali közírók, politikusok kétségbeesett javaslatokkal álltak elő, amelyekkel az új többség szerinte önmagát buktatná meg erkölcsileg és politikailag egyaránt. Kis János azzal folytatja írását: „Tegyük fel, a győztes pártok miniszterelnök-jelöltje tárgyalásokra hívja az ellenzékbe szorult jobboldali pártot az alkotmány és a sarkalatos törvények módosításáról, s ezzel egy időben közvetítésre kéri fel az Európai Bizottságot. Tegyük fel, az EB nyomatékosan kifejezi érdekeltségét a tárgyalásos kibontakozásban. Elzárkózhat-e a Fidesz a tárgyalástól anélkül, hogy magára húzná a felelősséget az állam megbénulásáért? Ha így tesz, abba belebukhat. Képviselőinek egy része, megérezve a vég előszelét,

úgy dönthet, hogy együtt szavaz a kormánypártokkal. Vagy az új többség dönthet úgy, a Fidesz számára előnytelen lélektani pillanatban, hogy a parlament oszlassa fel magát. Vagy az utca mobilizálódhat, miközben Európa a tüntetők oldalára áll. Vagy történhet mindez együtt. A baloldalnak ebben a helyzetben is lesz más eszköze, mint szakítás a joggal.”

Kis János azzal zárta írását: „Két kérdést tettem föl: Stabil rendszer épülhet-e Orbán víziójára? Van-e jogszerű visszaút a vitázó és versengő demokráciához? Válaszom az első kérdésre: nem. A másodikra: igen.”