A program egyébként nagyon kínálja magát a nézésre, például azzal, hogy a meghívottak „nem önmagukról beszélnek, hanem a mindannyiunk fejében munkálkodó kérdésekről: a hűségről, a tárgyainktól való függésről (...) és arról, hogy megváltoztatható-e az ember, és ha igen, megváltoztatandó-e?”.

Hogy megváltoztatható-e az ember, azt nem tudom, de azt igen, hogy változhat. Kérdés ugyanakkor, hogy jó ötlet-e egy alaposan odakozmált, egykor gyakorló közéleti elmeháborodottat szakértőként megszólaltatni. Erős Diána ugyanis azonos a közvélemény által Bácsfi Diánaként ismert vallás- és ókortörténésszel, aki hét-nyolc évvel ezelőtt a Magyar Jövő Csoport vezetőjeként kezdett el úszni a magyar nyilvánosság langyos pocsolyájában, bár néha inkább pöcegödör az.

A gödör mentségére legyen mondva: elég gyorsan, néhány hónap alatt elnyelte a Szálasit dicsőítő filozófust. Aki különben egyáltalán nem a tökkelütött, ostoba nácit hozta – nem is hozhatta: már akkor magas szinten bírt vagy hat holt nyelvet, plusz három élőt; egyiptológus, régész, de jogot is tanult, no meg filozófiát, akkoriban készülő szakdolgozatának A legnagyobb magyar filozófus és világnézete címet szándékozta adni. A főhős Szálasi Ferenc lett volna.

Néhány éve egy interjúból kiderült, már távol áll tőle az erőszak, és a népirtást sem helyesli, ami nagyon helyes, de azért a buksiját kár volna megsimizni ezért. Ugyanis korábban sem egy pattanásos bakfis képzelte magát a legeslegújabb kori náci vampnak: Bácsfi Diána feltűnésekor 26 éves volt. Felnőtt nő.

Keretleány-egyenruháját talán a gardróbban eszi a moly, most mindenesetre rózsaszín gumival összefogott iskoláslány copfokkal, pink felsőben támad (a magunk részéről csak üdvözölni tudjuk a fétisruhatár ilyetén revízióját), és a modern ember gőgjéről, régi világnézetekről mond okosnak tűnő dolgokat. A név tiszta, az arculat lágyabb, semmi Szálasi – mi baj lehet, nem igaz? Ki emlékszik már Bácsfi Diánára?

Ki emlékszik itt egyáltalán bármire? Elszégyellte magát valaha is valaki itt valamiért, és hátratakarodott aztán vokálba? Mondta itt valaki erélyesen akár hazudozó volt vagy jelenlegi miniszterelnöknek, akár szociopata frakcióvezetőnek, félhülye kormánybiztosnak vagy nagyképűen hőzöngő ellenzéki vezérszónoknak, hogy édesapa, kapjál már a fejedhez, és ne higgyed azt, hogy nem tudjuk, ki vagy igazából és miket mondtál régen? S ha mondta, lett a felszólításnak hatása?

Ugyan.

Amnéziaországban eltelik pár év, és tessék, az önjelölt főnyilas a világvégéről értekez a köztévében, új néven, sőt művésznéven: Avatara Satyavati. Ő is csak azért szúr szemet, mert a legeslegidiótábbakat azért valahogy csak megjegyzi az ember, meg hát a náci karlendítéseket tényleg nehéz volna feledni. A szofisztikáltabb Bácsfi Diánák maszkváltása viszont szinte föl sem tűnik már. Nem véletlen, hogy a drogpiacon súlyosan hiánycikk az M. Giorgio Richárd arcképével futó fehér felejtőcukorka: a magyarok állítólag ipari mennyiségben kapkodják.

Bácsfi, most már Erős Diána