Elindult az éhségmenet
– Attila gyerekkori jó barátom volt. Tavaly kirúgták. Keservesen küzdött, hogy állást találjon, eltartsa a feleségét meg a két gyerekét, fizesse a lakáshitelt, de sajnos itt Borsodban semmilyen munkát nem kapott. Márciusban árverezik a házukat, de ezt már nem várta meg: három hete felakasztotta magát. Én vágtam le a kötélről – mondja a diósgyőri Tóth Imre Miklós. Ő két éve munkanélküli, korábban olvasztárként dolgozott, ám a százéves öntöde 2010-ben csődbe ment, s negyvenkét évesen utcára került. Ő az egyik szervezője a tegnap reggel Miskolcról Budapestre indult éhségmenetnek, amely a parlament tavaszi ülésének első napjára, február 13-ra a fővárosba érve a szegénységre akarja felhívni a döntéshozók figyelmét.
Tóth Imre Miklós két éve sikertelenül próbálja visszaküzdeni magát a munka világába, 22 800 forintos segélyből él. – Nekem nem segély kell, akarok és tudok is dolgozni, ezt üzenem mindazoknak, akik szerint az állástalanok lusták és léhűtők, s csak maguknak köszönhetik a bajukat –mondja indulatosan. Hozzáteszi: barátja halála volt az utolsó csepp a pohárban, a tragédia után határozta el, tenni fog azért, hogy felhívja a figyelmet a kiszolgáltatott, szegény emberek sorsára. – Jóllakottan, tömött pénztárcával a zsebben, fűtött budapesti irodából nehéz meglátni, milyen végletekig elkeseredettek az emberek egy csereháti kis faluban vagy éppen Miskolcon. Az itteniek panaszára „fönt” csak hümmögés a válasz, megy mindenki tovább, örülve, hogy neki még van munkája, és tud enni adni a családjának. De nem dughatják tovább homokba a fejüket: aki éhes, egyre dühösebb lesz – fogalmaz. Szerinte azért mennek a Parlamenthez, mert a jobboldali többségnek minden törvényes eszköz ott van a kezében, hogy változtasson ezen a helyzeten.
A mínusz 12-13 fokos hidegben a miskolci Nemzetközi Kereskedelmi Központ székháza mögötti parkolóba tegnap reggel kilenc óra körül sorra érkeztek azok, akik csatlakozni akartak az éhségmenethez. Ózdról és Kazincbarcikáról két munka nélküli húszéves fiú jött, azt mondták, hiába szereztek vízvezetékszerelő-szakmát, sehol nem kapnak a térségben állást. Az edelényi Komjáthi Imrének van munkája, a BorsodChemnél dolgozik, szociális gondozó feleségével hat gyereket nevel. Négyen a húga halála után kerültek hozzájuk. – Szomorú történet a testvéremé: miután elvesztette a munkáját, inni kezdett, majd kiköltöztek a miskolci Lyukó-völgybe, a társadalom szélére, s onnan is egyre lejjebb csúsztak. Amikor meghalt, nem akartuk, hogy állami gondozásba kerüljenek a gyerekei, magunkhoz vettük őket. Hogy elférjünk, bővíteni kellett a házunkat, ehhez hitelt vettünk fel. Most mi is adósságcsapdában vergődünk, hiába törlesztünk, alig apad a hátralék – mondja Komjáthi Imre. Az MSZP több politikusa is csatlakozott a menethez. Ujhelyi István, az Országgyűlés alelnöke elmondta: nem tud mindennap együtt haladni a menettel, de az első nap végigkíséri őket, majd amint tud, újra visszatér. Gúr Nándor, az Országgyűlés foglalkoztatási és munkaügyi bizottságának elnöke, Nyakó István országgyűlési képviselő, valamint Alsógagy, Ricse és Szikszó baloldali kötődésű polgármestere is tagja a menetnek. A résztvevők tornatermekben, közösségi szállásokon éjszakáznak, s olykor melegedni is megállnak a rendkívüli hidegben.
Kormánypárti politikusok a baloldal által szított hecckampánynak minősítették az éhségmenetet. Sebestyén László, a Fidesz miskolci elnöke azt mondta: a Fidesz sajnálja, hogy a menetben részt vevő, valóban nehéz sorsú embereket pártpolitikai célokra használja fel a lejáratódott MSZP. A szervezők azonban többször is deklarálták: a Jobbikot kivéve bárki csatlakozhat hozzájuk. Tegnap a Demokratikus Koalíció, a Societas és a Szolidaritás Mozgalom is támogatásáról biztosította a demonstrálókat, akik „munkát, kenyeret és a megélhetéshez elég bért” követelnek útjuk során s jövő hétfőn a Parlament előtt is.
