Mint tudvalevő, Magyarországon a Batthyány-örökmécses mellett a metrószerelvények és -alagutak égnek a legkitartóbban. Ebből az alkalomból tárgyaltak legutóbb a katasztrófavédelem vezetői a főváros legkiválóbb BKV-szakértőivel, s megállapították, hogy „az alagutakban az állomáshoz közeli szakaszokon sín környéki zsírszöszizzások történtek”.

Budapest, 2011. december 9. Tűzoltók jönnek fel a mozgólépcsőn, a metró Deák téri állomásán, miután füst árasztotta el az alagutat. Egyelőre nem sikerült megtalálni a tűz okát, de miután hőkamerákkal átvizsgálták a 3-as metró szerelvényét, azt valószínűsítik, hogy a fékrendszerből származhatott a füst. MTI Fotó: Szigetváry Zsolt

Mi magunk el nem tudjuk képzelni, mi az a zsírszösz, még leginkább Gyurcsány Ferenc egyik ördögi megtestesülését látjuk benne, ezért megnyugodva olvastuk, hogy komplett intézkedési terv született ellene.

Amint arról a Magyar Narancs beszámolt, a tárgyalásról Bakondi katasztrófavédelmi főigazgató aláírásával emlékeztető készült, s ebben az áll, hogy a BKV-nak létre kell hoznia egy olyan eljárási rendet, amelyik többek között meghatározza a zsírszösszel és a hasonlóan veszélyes dolgokkal kapcsolatba kerülő karbantartók, pályafenntartók s egyéb dolgozók feladatát és „a munkájukat befolyásoló politikai elkötelezettségük figyelését”.

Mondani se kell, hogy utóbbi kitétel a fél magyar sajtó fantáziáját megmozgatta, kiderült azonban, hogy a fél magyar sajtó nem tud olvasni. Dobson katasztrófavédelmi szóvivő szerint ugyanis az idézett kitétel egyáltalán nem azt jelenti, hogy a dolgozók politikai elkötelezettségét ezután figyelni akarják, hanem „az ominózus mondatot valahogy úgy kell érteni, hogy ha az említett munkakörök betöltői közül valakiről kiderül, hogy szélsőséges, terroristacsoport tagja, vagy más módon kötődik hozzá, akkor az nem kerülhet ilyen pozícióba, hiszen kockázatot jelent”.

Figyeljük meg Dobson szóvivő magyarázatának gyönyörűségét, különös tekintettel a „valahogy úgy kell érteni” kifejezésre. Ő se tudja, hogy a főnöke egyébként magyar nyelvű emlékeztetőjét hogyan kell érteni, de valahogyan biztos érteni kell, kivéve azt az esetet, hogy úgy értjük, ahogyan le van írva, mert úgy semmi esetre se szabad érteni.

Jó, azt tudja az ember, hogy a katasztrófavédelemhez nem feltétlenül egykori szellemi diákolimpiák nyerteseit küldik vezetőnek, de azért ilyen kommunikáció mellett Bakondi altábornagy a legnagyobb szolgálatot azzal tenné katasztrófa idején, ha a nagyobb tragédiák elkerülése érdekében a társaival egyszerűen visszavonulna. Itt ugyanis nem csupán arról van szó, hogy aláírunk egy szöveget, aztán letagadjuk a tartalmát, netán aláírunk egy kormánynak küldött listát útadóval, majd azon nyomban el is határolódunk tőle, sőt azt mondjuk, semmi közünk hozzá; ezek már ócska és elavult szijjártói technikák, kizárólag a tények letagadására épülnek.

Hanem amikor rákérdeztek Dobson szóvivőre, hogy rendben van, nem tudunk olvasni, ám akkor mondja meg, hogy mit értenek szélsőségen, azt felelte, hogy a szélsőség nem lett definiálva a tárgyaláson. Ez merőben új elem, amennyiben most már nemcsak azt nem tudni, hogy a zsírszösz micsoda, a szélsőségről sincsen halovány fogalma se az embereknek, már azon túl, hogy a szélsőség szélsőséges, amivel kommunista magasságokba érkeztünk: kommunista az, akiről kedvünk tartja azt állítani.

Más oldalról nézve: ha egy szöveg bármit jelenthet, ha egy emlékeztető nem emlékeztet semmire, akkor teljesen mindegy, hogy mi a tartalma és ki írta alá, ebből adódóan értelmetlenné vált bármilyen szöveg elolvasása, főleg értelmezése és megvitatása, az egész írásbeliség úgy, ahogy van, okafogyott és kiiktatandó, egyszerűbben szólva: az olvasni tudó, művelt és gondolkodó ember már önmagában szélsőség.

Most egy ideig ne járjunk metróval.

A szerző az Élet és Irodalom munkatársa