Ki volt Nikolaj Georgiev?
Nikolaj Georgiev nemzetközi szinten egyáltalán nem ismeretlen. A nemzetközi olimpiai mozgalom jól ismert személyisége volt ő. Az egyetlen bolgár munkatárs, aki – közel két évtizeden át – a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) központjában, 1993-tól a NOB által alapított Olimpiai Múzeumban dolgozott Lausanne-ban. A központ könyvtárában tárolják az olimpiai játékok történetének egyedi dokumentumait, többek között a szervezők hivatalos jelentéseit. E dokumentumok rendszerezése Georgiev kiemelkedő érdeme. Ő volt az első, aki alaposan elemezte az olimpiai programok alakulását 1896-tól napjainkig. Schmitt Pál a NOB tagjaként ismerhette Georgievet, akit a plágiumbotrány emelt ki a feledés homályából.
„Ezt igazságtalanságnak érzem. Miért csak a botrány miatt emlékezünk Georgievre? Miért csak ennek kapcsán ébredünk rá, hogy milyen sokat köszönhet a nemzetközi olimpiai mozgalom Georgiev munkásságának?” – kérdezi a Bolgár Sportmúzeum igazgatója, Katya Ivanova.
A nácik ellen harcolt, de a nép ellensége lett
Nikolaj Georgiev 1924-ben született egy katonatiszt fiaként. Magyarország mellett talán Bulgária volt az első világháború legnagyobb vesztese. Megalázó feltételeket szabtak számára, ahogy a magyarok, úgy a bolgárok milliói is idegen országban találták magukat egyik napról a másikra. Nikolaj apja, Nicho Georgiev tábornok volt, aki a súlyos vereség után is tovább szolgált a hadseregben.
Nikolaj Georgiev francia tannyelvű főiskolát végzett Szófiában 1943-ban, és beiratkozott a szófiai egyetem jogi karára. Ekkor már folyékonyan beszélt franciául, németül és angolul. 1944 szeptemberében hatalomra került az antifasiszta Hazafias Front, és Bulgária hadat üzent a náci Németországnak. Nikolaj a frontra ment, és harcolt a náci birodalom ellen. Súlyosan megsérült, le kellett szerelnie. A hazájában azonban nem hősként fogadták. Az apját, aki a 40-es évek elejéig a nácikkal szövetséges ország katonai hírszerzését vezette, a népbíróság halálra ítélte. Nikolajt a „nép ellenségének” fiaként bélyegezték meg. Ebben az időben főképpen nyelvtanításból élt.
1957-ben Szófiában tartották a NOB ülését. Elég szokatlan volt akkoriban, hogy egy vasfüggöny mögötti ország legyen a házigazda. Ezt a megtiszteltetést Bulgária jelentős részben a Bolgár Olimpiai Bizottság (BOC) elnöke, Vlagyimir Sztojcsev tábornok tekintélyének köszönhette, aki kiváló lovasként képviselte az országot még a húszas években a párizsi és az amszterdami olimpián, és a harmincas években katonai attaséként szolgált Párizsban és Londonban, hamarosan azonban elbocsátották a hadseregből, mert azok közé tartozott, akik katasztrofálisnak gondolták a náci Németországgal való szövetkezést. 1944 szeptemberében az antifasiszta népfront-kormány kinevezte őt az első bolgár hadsereg parancsnokának. A NOB szófiai ülésére érkező vendégeket a Balkán szállóban szállásolták el. Sztojcsev tábornok volt kollégája több nyelven beszélő fiát kérte fel tolmácsolni.
Hatvanezer oldalnyi kéziratot olvasott át
Így mosolygott rá a szerencse Nikolajra, aki ezután a Bolgár Olimpiai Bizottság (BOC) nemzetközi osztályán dolgozhatott. Átkutatta a BOC archívumát, tanulmányozta az olimpiák programját, kutatni kezdte a NOB alapítója, Pierre de Coubertin báró munkásságát, hagyatékát. „60 000 oldalnyi kéziratról van szó. Ő olvasta át ezt az anyagot először, s egyedülálló tanulmányt írt a báró szellemi örökségéről” – mondja róla Ivanova. 1968-ban Georgiev már a BOC szervező titkára.
1983-ban Juan Antonio Samaranch, a NOB akkori elnöke látogatást tett Bulgáriában. A spanyol márkit lenyűgözte Georgiev műveltsége és tudása, hosszú órákat beszélgetett vele. Samaranch munkát ajánlott neki Lausanne-ban. Ez lett volna Nikolaj második nagy esélye. De az állambiztonságiak közbeléptek, s a NOB leveleire elutasító válaszok érkeztek.
Közben Ivan Szlavkov –Todor Zsivkov pártvezér veje – lett a BOC elnöke. Szlavkov álma az volt, hogy Szófiában téli olimpiát rendezzenek, s ennek eléréséhez nagyon hasznosnak látszott, ha egy olyan képességű bolgár dolgozik a NOB-ban, mint Nikolaj. Szlavkov tehát segített neki. Ez volt Georgiev harmadik esélye. 1987-ben Szlavkov megadta Georgievnek az „ötágú csillagnak” nevezett forró drótos telefonszámot. Ezt kevesen ismerték, és egyenesen az államfőhöz vezetett. Nikolaj bediktálta a számot Samaranchnak a szófiai központi postahivatal telefonfülkéjéből.
Samaranch hívása mindent megold
És megtörtént a csoda. Húsz nappal azután, hogy Samaranch felhívta Zsivkov elnököt, Georgiev elutazhatott Lausanne-ba. Mindazok, akik ismerték őt, állítják: aligha volt nagyobb tekintély nála az Olimpiai Múzeumban. Számos tanulmányt, könyvet írt. Tudott mindent a játékok történetéről.
2005 októberében hunyt el. A lánya, Malina temette el Svájcban. Éveken át Malina volt a Nemzetközi Lovas Szövetség (FEI) szóvivője.
Georgiev pártfogója, Ivan Szlavkov 2004-ben világhírűvé vált. A BBC televízió rejtett kamerával rögzítette a szerb Goran Takácsal való találkozását a szófiai Radisson hotelben. Egy fiktív cég, a „New London Ventures” álüzletemberei vadásztak NOB-tagokra, hogy „lekötelezzék” őket London pályázata mellett. A felvételt a BBC Panoráma műsorában játszották le Megvenni a játékokat címmel. Szlavkov cáfolta a vádakat, és előre megrendezett provokációról beszélt. Mindazonáltal 2004-ben valóban London pályázata nyert. Ivan Szlavkovot 2005-ben kizárták a Nemzetközi Olimpiai Bizottságból. A 24 óra című bolgár napilap szerint Szlavkov korábbi bizalmasa, Schmitt Pál az elsők között volt, aki a botrány után Szlavkov ellen fordult.
