Alkotmányos jog lett az önvédelem, de óvatosan a fegyverrel!

Politikusok sajtóban tett hangzatos nyilatkozatai és egynémely félresikerült, politikai marketingnek is minősíthető híradás dacára lényegében semmi sem változott: ugyanakkora kockázatot vállal, aki megpróbálja védeni önmagát és javait, mint korábban.

Bár nem is olyan rég még a köztévé híradójának műsorvezetője is azzal kezdte a témával foglalkozó riport felkonferálását, hogy „puskát ragadhat, és el is sütheti azt a betörőre – az ön- és a magántulajdon védelme alkotmányos alapjog lett, ami azt jelenti, hogy a bíróságoknak nem kell mérlegelniük, hogy a megtámadott védekezése arányban volt-e a támadással”, a tény az, hogy sem a rendőrségi, sem az ügyészségi, sem a bírósági gyakorlat nem változott az önvédelem megítélését illetően. Azért nem, mert nem volt miért megváltoznia.

A január elseje óta hatályos alaptörvény azt mondja ki, hogy „mindenkinek joga van törvényben meghatározottak szerint a személye, illetve a tulajdona ellen intézett vagy az ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához”. Az általunk megkérdezett jogászok abban egyetértettek, hogy ez a jog eddig is mindenkit megilletett. Kolláth György alkotmányjogász szerint csak annyi történt, hogy ezt a jogot, köznapi nyelven az önvédelem jogát, beemelték az alaptörvénybe, noha ott megítélése szerint „semmi keresnivalója nincs”. Úgy véli, inkább csak politikai megfontolásból kerülhetett oda. Tóth Mihály jogászprofesszor, egyetemi tanár szerint sem az alaptörvényben, hanem az ahhoz kapcsolódó sarkalatos törvényekben kell majd kifejteni, hogy a jogalkotó pontosan milyen keretek között tartja elfogadhatónak és alkalmazhatónak a jogos védelmet. Bár az a tény, hogy az önvédelem joga az alaptörvényben is megjelenik, némi nyomatékot adhat annak a szándéknak, hogy a jogalkotó nagyobb hangsúlyt kíván fektetni a jogtalan támadás sértettjeinek védelmére.

Azt, hogy a jövőben miképpen védhetjük meg magunkat és javainkat alkotmányosan, előreláthatóan a még az év első felében módosítandó büntető törvénykönyvből derül ki. Már ha kiderül. Még nem tudni, hogy az új Btk. jogszerűnek, elfogadhatónak tekinti-e majd, ha puskát fogunk a betörőre, és lelőjük, az viszont biztos, hogy ma nem az – szögezte le mások mellett Kónya István, a Kúria büntetőkollégiumának vezetője.

Az új törvény megalkotásáig és hatálybalépéséig hiába alaptörvényben is nevesített jog az önvédelem, marad a mai, finoman szólva is nehezen értelmezhető szabályozás és ellentmondásoktól sem mentes joggyakorlat. Ezt a feltétezésünket erősítik a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumnak (KIM) címzett kérdéseinkre írásban adott válaszok, amelyekben a tárca a hatályos szabályozásról szólva a szükségesség és az arányosság elvét hangsúlyozza, miközben egy szót sem ejt a jövőbeni, a védekezők jogát erősítő tervekről.

A tárca álláspontja az, hogy a jogtalan támadás elszenvedője csak a támadás elhárításához szükséges erőt alkalmazhat, a puskát tehát a KIM illetékesei szerint sem foghatjuk és süthetjük el csak úgy a betörőre. Ahhoz több kell. Ha sikerül, mondjuk, egy jól irányzott ütéssel vagy rúgással földre vinni a támadót, majd segítséget hívni, hogy ne menekülhessen el a rendőrség megérkezéséig, utána már tilos péppé verni a fejét pusztán azért, hogy okuljon belőle a jövőre nézve. Bűncselekményt követ el, aki megteszi. Aki pedig fegyverrel védekezik, és – csak a példa kedvéért – lábon lőtte támadóját, ezután már nem lőhet bele még egy fél tárat biztos, ami biztos alapon. Más a helyzet a tárca válaszában felvetett arányosság kérdésével. Azt ma már senki sem várja el a megtámadottaktól, hogy védekezéskor mérlegeljék, az általuk használt eszköz nagyjából egyenértékű-e a támadó által alkalmazott erőszak mértékével. Ráadásul a menthető felindultság és az ijedtség akkor is kizárja a megtámadott megbüntetését túlzott erőszak miatt, ha például egy sodrófával szilánkosra törte az őt puszta kézzel megtámadó betörő karját. Márpedig akit megtámadnak, általában megijed, mint ahogy igencsak felindult lesz az, aki tetten ér egy betörőt. Elvileg tehát a jog ma is a megtámadottat védi.

Elvileg. A gyakorlat ugyanis merőben más. Kónya István a Legfelsőbb Bíróság képviseletében több szakmai konferencián is szólt már arról, hogy a jogos védelem címén hozott felmentő ítéletek döntő többsége még mindig a Legfelsőbb Bíróságon születik. Alsóbb szinteken a bírák vagy nem mernek ilyen döntéseket hozni, vagy nincs elég idejük ahhoz, hogy a rendelkezésükre álló adatok alapján jogilag korrekt felmentő ítéletet hozzanak ezen a címen. Mentségükre legyen mondva, hozott anyagból dolgoznak. S az eddigi gyakorlat szerint a rendőrség és az ügyészség is a könnyebb utat járja. Ha többeket verekedésen érnek, jellemzően csoportos garázdaságért mindenkivel szemben eljárást indítanak, a rendőrök sok esetben nem is vizsgálják, hogy ki kezdte a verekedést, és ki az, aki tényleg csak védekezett. Annak ellenére sem, hogy ma már nincs kitérési kötelezettség, azaz senkitől sem várja el a jog, hogy ha úgy érzi, meg akarják támadni, meneküljön, ha valahol „gyanús alakokat lát”, térjen le a megszokott útjáról, menjen haza egy kis kerülővel.

És nemcsak a nagy számban előforduló, kisebb súlyú ügyekben nem vizsgálják a jogos védelem lehetőségét. Lapunkban többször is foglalkoztunk már Szántai Attila történetével. A sashalmi hoteltulajdonost hetekig zsarolta a rendőrség által az ország legnagyobb és legveszedelmesebb bűnszervezetének tartott „fekete sereg”. Többszöri felszólításukra sem fizetett védelmi pénzt, ezért egy alkalommal elfogták, levetkőztették és megverték. Egy szál alsónadrágban szökött meg fogvatartóitól, akik azonban a panziója előtt utolérték, majd amikor sikerült kitépnie magát a kezükből, az épületbe is betörtek, csak hogy visszavigyék „a főnök elé”, és aláírassák vele a védelmi pénz leplezésére szolgáló szerződést. Szántai engedéllyel tartott fegyverével fenyegetve próbálta távozásra bírni őket, de támadói nem adták fel. Több figyelmeztető lövés is eldördült, mire egyikük Szántai fegyvert tartó kezére vetette magát. A pisztoly elsült, a támadó holtan esett össze. Társa „most megöllek...” felkiáltással, késsel a kezében indult felé, mire a panziós újra lőtt. A férfi súlyosan, de nem életveszélyesen megsebesült. A bíróság azonban első- és másodfokon is elhitte, hogy Szántai minden ok nélkül kezdett lövöldözni. Hat és háromnegyed évet ült le a jogerősen kiszabott 13-ból, amikor egy bíró, helyt adva ügyvédje perújítási kérelmének, új eljárást rendelt el, majd egy másik bíró első fokon felmentette. Az ügyészség fellebbezett. Nem azért, mert Szántai szerinte jogtalanul használta volna a fegyverét. Az nem tetszett neki, hogy az első támadó életét kioltó lövést a bíró fegyverbalesetnek minősítette, mivel a pisztoly dulakodás közben sült el. Szerinte az is jogos védelmi helyzet volt, s akár véletlenül sült el a pisztoly, akár Szántai húzta meg a ravaszt, a fegyverhasználatra önvédelemből került sor. Szántai Attila szempontjából ez a gondos jogi munka (bárcsak a nyomozás idején lettek volna ilyen alaposak, jegyzi meg, mert akkor nem ült volna hat évet és kilenc hónapot) azt jelenti, hogy még hónapokig büntetőeljárás hatálya alatt áll gyilkosság gyanúsítottjaként, annak minden következményével együtt.

És ez egy nagy ügy volt, gyilkossági ügy. Sokkal kiszolgáltatottabbak, sokkal kevésbé érzik, hogy a jog őket, a megtámadottakat, meglopottakat védené, akiknek a termését nap nap után megdézsmálják, az állataikat ellopják, a cserepet a házuk tetejéről elviszik. Épp a napokban ítélt el a Debreceni Ítélőtábla egy tiszaluci férfit, aki áramot vezetett a kerítésébe, mert elege lett abból, hogy szomszédja gyerekei bejárnak az udvarára, felmásznak a háza tetejére, és ledobálják a cserepeket. Két évet kapott, mert amit tett, a bíróság szerint nem jogos védelemből, nem a vagyona védelmében tette, csupán egy gyerekcsínyt akart ilyen brutális módon megelőzni. Azt a kesznyéteni embert is megrótták, aki az uborkáját védve tolvajok ellen a kerítésen belül kiépített villanypásztorba vezetett áramot.

A törvény ismeri a megelőző védelem fogalmát, de előírja, hogy csak olyan eszközzel lehet vagyontárgyakat és terményt védeni, amely emberi élet kioltására alkalmatlan. Ellenkező esetben a megtámadott, azaz esetünkben a meglopott felet terheli minden felelősség a következményekért. Ilyenkor az a kérdés is másodlagos, hogy ugyan mit keresett az elkövető egy másik ember portáján, s miért szedett éjnek évadján uborkát ott.

Állítólag felvetődött, hogy a szabályozás ellentmondásossága és a benne rejlő veszélyek miatt az új Btk.-ból kikerülhet, más források szerint egyes szakmai anyagok alapján jelentősen átírva maradhat csak benne a megelőző védelem joga. Ebben az esetben azonban a jogalkotónak választ kell találnia arra a kérdésre: miképpen élhetnek alkotmányos jogukkal a vidéki emberek, és hogyan védhetik meg magukat a terménytolvajoktól.

Érdeklődésünkre a szaktárca azt közölte, hogy a megelőző védelem a terveik szerint az új Btk.-ban is szerepelni fog, a szabályok érdemi megváltoztatása álláspontjuk szerint nem indokolt.

Még nem tudni, hogy az új Btk. jogszerűnek tekinti-e majd, ha pisztolyt fogunk a fegyvertelen betörőre, jelenleg ez büntetendő
Még nem tudni, hogy az új Btk. jogszerűnek tekinti-e majd, ha pisztolyt fogunk a fegyvertelen betörőre, jelenleg ez büntetendő
Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.