„Egy tudományos intézményrendszert nem csak az minősít, hány kiváló képességű kutatót juttat el a doktori fokozatig, és ők hány minőségi publikációra képesek. Legalább ilyen fontos, miként kezeljük a tudományos etikát, az olykor alapvető erkölcsi normákat áthágó, a tudomány tekintélyét romboló eseteket, és korrigáljuk-e az előforduló hibákat. A plágium súlyos vád, és a felsorakoztatott bizonyítékokat látva nem maradhat tisztázatlanul” – olvasható a Semmelweis Egyetem rektorának, a nemzeti erőforrás miniszternek, valamint az MTA elnökének címzett, a Schmitt Pál köztársasági elnök doktori címét érintő plágiumgyanú kivizsgálását sürgető petícióban. A petíciót több százan írták alá.

Ahogy azt lapunkban is megírtuk, a Hvg.hu hírportál 2012. január 11-én hosszú cikket közölt, melyben azt állította, hogy Schmitt Pál köztársasági elnök 1992-ben megvédett egyetemi doktori (dr. univ.) értekezése legnagyobbrészt egy bolgár szerző művének – magyarra fordított – átvétele anélkül, hogy a szerző e jelentős terjedelmű rész forrását bármilyen módon feltüntette volna. A portál által bemutatott, tucatnyi oldalon sorakozó példa alapján a plágium gyanúját nem lehet elhessegetni.

A Semmelweis Egyetem illetékes karának dékánja szerint a doktori címet szabályos eljárásban adták ki, a bírálatok egyértelműek voltak, ezért vizsgálatra nincs szükség.

A doktori szabályzatoknak a cím utólagos megvonására vonatkozó rendelkezései is megerősítik, hogy a tudományos fokozatok kiadásának folyamata, a minősítő eljárások képtelenek teljes mértékben kizárni a plágium lehetőségét. Ezt mutatja a közelmúlt számos európai és egyesült államokbeli esete is. Az eljárás szabályos volta nem függ össze a munka eredetiségével; a méltató bírálatok lehetnek teljesen jóhiszeműek, amennyiben a bírálók nem ismerhetnek egy magyarországi könyvtárban nem fellelhető, egyetlen példányban létező kéziratot vagy egyéb munkát. Éppen ezért a plágium gyanúját csak tisztességes, alapos és mindenre kiterjedő vizsgálat – tehát a különböző szövegek gondos, szakértő összehasonlítása – után vethető el.

A petíciói aláírói szerint nem hessegethető el az ügy, hiszen így árny vetül minden magyarországi egyetemen, tudományos intézményben szerzett tudományos fokozatra, minősítésre. Az aláírók tudományos fokozataira is. Ha a Hvg.hu által bemutatottak után azt üzenik a kutatók következő nemzedékének és a világ tudományos életének, hogy a magyar tudományos életben ilyen súlyú és ilyen súlyos bizonyítékokkal alátámasztott váddal nem is foglalkoznak, akkor ezzel a magyar tudományos élet intézményeit hiteltelenítik el. A megszerzett tudományos fokozatok, minősítések ettől kezdve kétes értékűek, hiszen kívülről az látszik: Magyarországon vonakodnak megtenni azt, ami máshol magától értetődő. Ez akár oda is vezethet, hogy a jövőben a magyar kutatók nem lesznek szívesen látott partnerek a világban, és a magyar szerzők munkáit gyanakvással fogadják.

Az aláírók úgy fogalmaznak: amikor eldöntötték, hogy Magyarországon szereznek tudományos fokozatot, elvégzik az ehhez szükséges kutatómunkát, és végigjárják a fokozat- és minősítésszerzés útját, akkor a magyar tudomány, a magyarság hírét is öregbíteni akarták. Bíztak benne, hogy a szigorú fokozatszerzési, minősítési eljárás azt szolgálja: utólag is büszkék lehetnek magukra és az intézményekre, ahol sikerült teljesíteni a követelményeket. Továbbra is büszkék szeretnének lenni a magyar tudományra. Ez azonban lehetetlen a tisztességes, nyilvános és átlátható vizsgálat nélkül. Ezért kérik a Semmelweis Egyetem rektorát, a nemzeti erőforrás minisztert és az MTA vezetését, hogy mindent tegyenek meg a vád tisztázására.

Az idézés és a plágium közti átmenet

„Mindenekelőtt nem szabad elhamarkodott véleményt alkotni. Én nem láttam sem Schmitt Pál dolgozatát, sem azt a cikket, amelyből állítólag merített. A merítésnek is sok módja lehet, és az idézés és a kifejezett plágium között folytonos az átmenet” – tájékoztatta lapunkat a konzervatív kutatókat tömörítő Professzorok Batthyány Körének elnöke, Lovas Rezső akadémikus. A bebizonyosodás éppen emiatt valószínűtlen, amint hogy az is valószínűtlen, hogy a vádaskodás bukásának mindenki hitelt adna. Ezért nagyon praktikus valakit így vádolni, és nagyon nehéz ellene védekezni. Előálltak már a vádlók a bizonyítékaikkal? Mert nekik kellene először is bizonyítani, amit állítanak. Az államfőnek akkor kellene megmagyaráznia az ügyet, ha van mit, és amikor már van mit.

A disszertációírás szabályai az internet elterjedése előttről származnak, de Schmitt Pál dolgozata is. Lovas Rezső szerint az akkori viszonyoknak megfelelt a szabályozás, bár teljesen plágiumbiztos szabályok nem létezhettek akkor sem. A mai viszonyok között azonban sokkal nehezebb volna hasonló esetben kizárni a plágium lehetőségét. Az akadémikus szerint szinte reménytelen precízen szabályozni.

Viszont ma már csak önálló kutatási teljesítményre adnak doktori címet (PhD-t), csak publikált művek alapján, és így az egész tudományos közösség ellenőrizheti, hogy rendben van-e. Lovas Rezső úgy véli, hogy az 1992-ben létező egyetemi doktorátus kritériumai sokkal kevésbé szigorúak voltak.

Jogi, etikai és egyre inkább kínos kérdés Schmitt Pál doktorátusa