A felsőoktatási helyek szűkítésének – az általunk elérhető statisztikák szerint – a pillanatnyi költségvetési hiánycél elérésén kívül nincs nemzetgazdasági értelme.

A magyarországi munkaerőpiac két jellemzőjében kirívóan eltér az európai uniós, illetve a fejlett ipari országok OECD-átlagától. Az egyik az inaktivitás kirívó mértéke (a munkaképes korban lévő emberek nincsenek a piacon), a másik az alacsony iskolai végzettségűek alacsony foglalkoztatottsági szintje. Magyarországon a diplomások aránya az elmúlt évek felsőoktatási bővülése ellenére is elmarad mind a fejlett országok, mind az uniós országok átlagától. Az OECD-országok között a 25–64 éves korosztály 30 százalékának van felsőfokú végzettsége, míg ugyanez az arányszám az EU–21-ek átlagát nézve 27 százalék. Ehhez képest Magyarországon e népesség mindössze húsz százalékának van felsőfokú végzettsége, ami annak fényében is nagy elmaradás, hogy ez az arány sokat javult a sokak által szidott felsőoktatási expanzió következtében, ugyanis ez a szám 1997-ben még csak 12 százalék volt (Education at a Glance, 2011).

A diplomásoknak Magyarországon bérelőnyük is van, ami ugyan az elmúlt években a válság hatására csökkent kissé, azonban még mindig jelentős. Az Educatio Kht. 2009-ben készített kutatása szerint arra a kérdésre, hogy Milyen előnyöket vársz attól, hogy diplomás leszel?, a közel nyolcezer megkérdezett felsőoktatásban tanuló hallgató leggyakrabban azt a választ adta, hogy „nem leszek munkanélküli”, illetve „magas lesz a jövedelmem”. A fiatalok fő várakozásai a statisztikák tükrében úgy tűnik, teljesülnek.

Nézzük a számokat, hogy a válság hatásának begyűrűző hatásaitól felbolydult munkaerőpiacon – a bérelőnyön kívül – mire számíthatnak az egyes képzési területekről kikerülő diplomások, illetve azok, akik már korábban felsőfokú végzettséget szereztek: ennek kapcsán érdemes vizsgálni a különböző szakokról kikerülők esélyeit azért is, mivel a kormány „hadat üzent” a jogász-, közgazdász-, társadalomtudományi, valamint a bölcsészképzésnek. Tehát valóban túltermelik a diplomásokat ezek az egyetemek?

Juhász Ágnes oktatási szakértő a KSH munkaerő-felmérésének 2010. utolsó negyedéves adatait használva elemezte és számolta a diplomásokat érintő adatokat. Ekkor a teljes népességen belül 10,8 százalék volt a munkanélküliségi ráta (a legfrissebb elérhető KSH-adat szerint 2011 III. negyedévében a munkanélküliség 10,7 százalékos volt, a minimális statisztikai javulás pedig közgazdászok szerint a közmunkába bevontak nagy száma miatt következett be). A diplomás munkanélküliség 4 százalék, ami jócskán elmarad a teljes átlagtól, de az érettségivel rendelkezők 7, illetve a szakképzettek 9 százalékától is.

„A számításoknál a szakterület a nemzetközi képzési osztályozást jelenti, ami nem teljesen azonos a felsőoktatás képzési területeivel”, mondja a szakértő, hozzátéve, ebben az osztályozásban a közgazdászképzés a társadalomtudományokhoz tartozik, az üzleti pedig külön szakterület. Nos, a számítások szerint a legkevésbé sújtja a munkanélküliség a számítástechnikai területen végzett diplomásokat (1,6 százalékos körükben a munkanélküliség), őket a jogászok követik, akik közül a kérdezés pillanatában mindössze 1,7 százaléknak nem volt kereső tevékenysége. Jól szerepelnek az általános műszaki pályán lévők (mérnökök), az egészségügyben dolgozó diplomások, a tanárok, az oktatástudományi területen végzettek, illetve a társadalomtudományi szakon – például közgazdászként, akiknek 3,3 százalékos a rátájuk – diplomázottak. A diplomás munkanélküliségi ráta (4 százalék) felett vannak kicsivel az üzleti tudományok és a humán tudományok képzési területén végzettséget szerzők. A legnehezebben az újságírással, információszolgáltatással kapcsolatos diplomával rendelkezők tudnak elhelyezkedni, közülük 11,7 százalék nincs a munkaerőpiacon. Nehéz helyzetben vannak az építőipari, építészeti területen végzettséget szerzők és a mezőgazdasági területen diplomázók.

Az állami keretszámok szűkítése és a felsőoktatásba lépés megnehezítése melletti érv, hogy növekszik a pályakezdő diplomás munkanélküliek száma. Valóban, a pályakezdők sérülékeny csoportnak számítanak, és a válság súlyosbította a helyzetüket. Juhász Ágnes azt számolta ki, hogy mekkora a 2006 és 2009 között végzettek munkanélküliségi rátája. Eszerint az átlag nyolc százalék, ami magas, azonban felsőfokú végzettséggel még a gazdasági válsággal nehezített terepen is nagyobb esélyek mutatkoznak a piacon, mint papír nélkül. A 2006 és 2009 között érettségizők 21, az ekkor szakképesítést szerzők 19 százaléka nem volt munkában a kérdezés pillanatában. A munkanélküliséggel legkevésbé sújtott területek a matematikai-számítástechnikai szakterületen végzett fiataloké (4 százalékos ráta), a második helyen viszont a gazdaságtudományi-társadalomtudományi-jogi képzésben diplomázottak állnak (6,5 százalék). A gazdasági válság által leginkább sújtott területen, az építőiparhoz köthető diplomás szakmákban a legnagyobb a frissen végzettek között a munkanélküliség: itt tíz százalék, azaz két százalékkal magasabb, mint a hasonló időpontban végzettek átlagos munkanélkülisége.

– A munkanélküliségtől a diploma nagyobb védettséget ad, mint az alacsonyabb iskolai végzettség. Az adatok azt is megmutatják, hogy a közvélekedéssel ellentétben a jogi, gazdasági és bölcsészvégzettséggel rendelkezők a diplomások között sincsenek rossz helyzetben – magyarázza Juhász Ágnes.

Bár népszerű túlképzésről beszélni, az adatok mégis azt mutatják, a fiatalok választásaikkal jól igazodnak a trendekhez: tudják, hogy jó befektetés tovább tanulni, ahogy a szakokat is meglehetősen jól választják meg. A diplomának egyéb kedvező hatásai is vannak. A stabilabb munkaerő-piaci helyzetnek köszönhetően a felsőfokú végzettségűek biztosabb adófizetők – befizetők és nem eltartottak –, jobb egészségi állapotúak, a gyorsan változó munkaerőpiachoz jól alkalmazkodnak. Ezek a hatások még akkor is érvényesülnek, ha az egyes képzési területekről kiáramló diplomások olyan munkahelyeket foglalnak el, amelyeket korábban középfokú végzettségűekkel töltöttek fel (vagyis korábbi fogalmaink szerint nem is igényelne az adott munkakör diplomát, vagyis látszólag drágán kiképzett szakemberek ülnek magas hozzáadott értéket kevéssé igénylő pozíciókban).

A diplomások számának növekedése a munkaerő iskolázottsági szintjének javulását hozta. Kertesi Gábor és Varga Júlia közgazdászok rámutattak, hogy az „iskolai végzettség emelkedésével a magasabb szintű szövegértés gyakorisága is nő”. Mint írják, azzal, hogy a középfokú és felsőoktatási intézmények kapui kinyíltak, „a hazai munkaerő minősége radikálisan megújult. A munkaképes korban lévők szövegértési teszteredményei (olvasási-írási készsége) elérik azt a szintet, amelyet egy modern gazdaság munkaerőpiaca minimálisan megkövetel.” Kiemelik, a felsőoktatás bővítése „igen pozitív fejleménynek” tekinthető, ha nem történt volna meg, akkor a magyarországi foglalkoztatottsági szint a jelenleginél is alacsonyabb szinten állna. A közgazdászok szerint a foglalkoztatáspolitika „valódi nagy gondja nem a túlzott iskolai expanzió, hanem az alul levők krónikus iskolázatlansága. Sokan vannak az iskolázatlanok, és a gazdaság szerkezeti problémái miatt nehezen is foglalkoztathatók. Magyarország kirívóan nagy foglalkoztatási lemaradása döntően erre vezethető vissza.” (Közgazdasági Szemle, 2005)