– Miről beszélt utoljára Bajnai Gordonnal?

– Személyes, de nem baráti viszonyt ápolok vele. Van olyan hét, amikor nem beszélünk, de az alapítványunk ügyeiben rendszeresen értekezünk. Kimondottan politizálni nem igazán szoktunk. Ez leginkább akkor fordul csak elő, amikor külföldön van és megkérdezi, mi történik Magyarországon. Úgy látom, sok emberrel beszél, és aktívan követi az eseményeket.

– Bajnai Gordon a kormányváltást követően tudatosan és vállaltan háttérbe húzódott. Most mégis közzétett egy írást a Haza és Haladás Alapítvány blogján, amelyben bírálta az Orbán-kormányt. Vajon érezte a nyomást, hogy ideje állást foglalnia?

– Az ember nem azért beszél, mert nyomás van rajta, hanem mert vannak gondolatai. Szerintem azért volt fontos, hogy Bajnai Gordon most megszólaljon, mert az Orbán-kormány határkőhöz érkezett, és volt miniszterelnökként – függetlenül attól, hogy a jövőben mi lesz vele – van felelőssége. Ezzel ő tisztában is van. A cikk egyik újdonsága a mondatok kopogóssága és keménysége volt. Bajnai ugyanis ettől még kormányfőként is távol tartotta magát. Nyíltabb szöveg annál, mint amit tőle – kimondva-kimondatlanul – várhattak volna. Annak fölvállalása pedig, hogy akár egy új erő, akár pedig a régi pártok összefogása révén, de programalapú együttműködésre van szükség, amely egyszerre korrigálja a köztársaság alapjait, teremt fenntartható gyarapodást, és közben tekintettel van a magyar politikai közép elmúlt években bekövetkezett változásaira is – szerintem több is, mint ami tőle jelenleg elvárható lenne.

– Mindez inkább a megszólalással kapcsolatos elvárásnak szólt, vagy tekinthetjük – ha nem is erős és egyértelmű, de – első lépésnek Bajnai Gordon újbóli politikai szerepvállalása felé?

– A puszta elemzésnél annyiban mindenképpen több, hogy deklarálja a politikai centrum megváltozásának felismerését és azt, hogy ehhez alkalmazkodni kell a kormányzóképes többség kialakítása érdekében. Bajnai Gordon megengedhette volna magának, hogy még jó ideig nem szólal meg. Az egy nagyon komoly, az ember életét alapvetően megváltoztató, az ügyészség és a Fidesz propagandagépezete lejáratásainak elszenvedésével járó személyes döntés, ha ebbe újból beleáll. Szerintem ilyen helyzet most még nincs. Az azonban mindenképpen fontos pillanat, hogy nemcsak elemzi a helyzetet egy írásban, de a kiútra vonatkozó megállapításokat is tesz. De ezt sem alul-, sem felülértékelni nem kell.

– Van helye és kell hogy helye legyen Bajnai Gordonnak egy 2014-es vagy esetleg korábbi demokratikus ellenzéki összefogásban?

– Fura volna, ha nem lenne helye. Egy akkor és ott nem túl népszerű, de közép- és hosszú távon erős hitelességet építő kormányzást tudhat maga mögött az MSZP és részben az SZDSZ támogatásával. Egy ilyen összefogásban neki helye van. Hozzá kell tennem ugyanakkor, hogy ha Gordon megkérdezne: visszatérjen-e az aktív közéletbe, óvatos lennék. A magyar politikai képviselet, a pártrendszer krízise ugyanis erősödni fog az elkövetkező időszakban. Három probléma is van egyszerre. Baj van a kifáradt, megtört, részben infantilizált társadalmi közeggel; részben probléma van a politikai képviselettel a folyamatos hitelvesztés miatt, s probléma van a programmal is, ami megoldást jelenthet. Arra, hogy „Orbán Viktor mondjon le!”, akár már most, de egy éven belül biztosan kormányváltó erőt lehet szervezni. A baj az, hogy a kormánykritika nem kerül, nem kerülhet viszonyba az ország gondjaival. Lehetséges, hogy egy szervezetnek lesz majd érvényes programja, de azt meg a társadalommal nehéz viszonyba állítani, hiszen a válságkezelés sosem népszerű.

– Attól még nem lesz valaki mögött támogatottság, hogy ír egy jó blogbejegyzést és kiáll egy ötvenezer fős tömeg elé beszédet mondani. Mert az a tömeg mostanság nem miatta, hanem egy ügy miatt megy ki. Olyat csinálni, ami érdemi többséggel veri meg Orbán Viktort, és utána a parlamenti képviselet és a kormányzati felkészültség szintjén is kormányzóképes lesz, már nehezebb feladvány. Ezzel Bajnai a cikk szerint szembenézett, és keresi a megoldását. Azt hiszem, ha mostanáig deklarálni akarta volna, hogy semmi szín alatt nem vesz részt a politikában, akkor már megtette volna. Tudja a felelősségét, teszi a dolgát. Nem tudom, miként gondolja, mert előbb erre a három kérdésre megoldást kell találnia: egyszerre kellene mozgalmat, hálózatot szervezni, egyszerre kellene a nép szívével együtt dobbanni, és egyszerre kellene valódi programmal rendelkezni. Olyat én még nem láttam, hogy valakinek egyszerre lett volna mind a háromra válasza.

– Ha ez stratégiai játék volna, ahol most önön a sor, hogyan oldaná meg a jelenlegi helyzetet: elég Orbán levétele a tábláról, vagy egy új, szakértői Bajnai-kormányt állítana, esetleg magyar Moncloa-paktumot követelne meg a parlamenti erőktől?

– Hogy a sakkból hozzak példát: volt egy hosszú megnyitás, amit tavaly lezártak az IMF visszahívásával. Most vagyunk a középjáték elején. Szerintem a kulcs a hitelesség. Az a hitelesség, amelynek alapján a tornacipős brókerektől az uniós pénzügyminiszterekig elhiszik a kormány történetét. Ennek a kormánynak most nincs hihető gazdaságpolitikai története, és a legszebb, hogy úgy tesz, mintha nem is lenne fontos, hogy legyen. Számomra az IMF visszahívása azt mutatta, hogy tudnak korrigálni. A valódi probléma az, hogy ha csak a negyede igaz annak, amiről hallani lehet, hogy mit vár el majd az IMF tőlünk a hitelmegállapodásért cserébe – és akkor még nem tudjuk, mit kér az EU –, akkor annak őrült nagy politikai költsége lesz. Függetlenül Orbán Viktortól. A Fidesz elnöke most abban érdekelt, hogy időt nyerjen. Amíg stabil parlamenti többsége van és folytatni akarja, addig túléli a kormánya. Abban pedig nem hiszek, hogy a Fidesz-frakciót ne lehetne egyben tartani. Emlékezzünk csak vissza, hogy a megvert, ezer problémától sújtott MSZP-frakció is felelősen belement abba, hogy kitartson a kabinet mögött. Pedig minden politikai árát előre tudták.

– Ha már az MSZP-t említi: annak idején becsületbeli ügynek nevezte, hogy belépett az MSZP-be. Mennyire aktív párttag és miként viszonyul az MSZP jelenlegi vezetéséhez?

– Voltam taggyűlésen az ősz folyamán. Választott vezetői pozíciót nem ambicionáltam és egy ideig bizonyosan nem is fogok. Mesterházy Attila kérésére korábban a cégem részt vett az önkormányzati képviselők képzésében, de ez a kapcsolat aztán megszakadt, mostanában kevesebbet is beszélek a pártelnökkel. Dolgoztam Szekeres Imrével, aki a József Attila Alapítvány elnökeként adott ki évértékelő kötetet, ennek a szerkesztésében részt vettem. Már felkérést kaptam a 2012-es kiadványra is. Van tehát személyes viszonyom a párttal, de nem vagyok aktív párttag. Azt mindenképpen eredménynek tartom, hogy sem az MSZP, sem a választóbázisa nem hullott szét. Ebben pedig a jelenlegi vezetésnek is komoly szerepe volt. Nem a kommunikációval van baj, hanem ha valamiben van bennem elégedetlenség, akkor az az, hogy Mesterházy Attila a pártelnöki hatalmának támaszát sok szempontból és sok más, fiatalnak nevezett személy mellett éppen abban az alsó- és középvezetői körben találta meg, amely az MSZP-nek épp azt a status quóját jelenti, amit a hiteles megújuláshoz meg kellene haladni.

Nem azért, mert eltakarítandó rossz emberek lennének, hanem mert a helyi múltjuk miatt, bukott polgármesterjelöltként, a helyi szóbeszédek által megérintett helyi vezetőkként nem alkalmasak arra, hogy helyben erősítsék az MSZP hálózatát. Velük, és nem a sajtó által „öregeknek” nevezett körrel van az elsődleges probléma. Párttagként amiatt aggódom, hogy az ellenzéki politizálás mindennapi öldöklő harcának közepén Mesterházy Attilának nem volt és nem lesz ideje a szükséges szervezeti konszolidációt végrehajtani. Aggódom amiatt, hogy az MSZP szervezetileg 2014-re sokkal gyengébb állapotban lesz. Sokkal inkább azoknak kellene hátralépniük, akik megtapsolták Attilát, amikor azt kérte: bizonyos emberek lépjenek hátrébb. Ezt a középgarnitúrát csak a túlélés érdekli. Ebben lehetett volna több feladatot és több konfliktust vállalni.

– Dolgozott Bajnai Gordonnak, Gyurcsány Ferencnek, Mesterházy Attilának. Ideális mentor lehetne a Haza és Haladás, a Demokratikus Koalíció és az MSZP alkotta baloldali háromszögben vagy annál tágabb közegben is. Gondolt már rá?

– Üzenőfüzet nem szeretek lenni. Nehezen tagadhatnám, hogy van közéleti és politikai ambícióm. Annyira viszont reális az énképem, hogy tudjam: én inkább második vonalbeli szervező vagyok, mintsem frontvonalbeli politikus. Ma minden ellenzéki szereplő és mozgalom abban érdekelt, hogy önmagát építse. Ezért szerintem korai az ellenzéki kerekasztal típusú kezdeményezés. Azok az emberek, akik nem bíznak a másikban és a megfelelő őszinteséggel sem tudnak egymással beszélni, azok sem egy kerekasztalnál, de egy háromszögletű vagy négyszögletű asztalnál sem lesznek őszinték a másikhoz. Az ellenzéki kibontakozás szempontjából sok feladat van: most a személyes bizalomépítésnek van ideje. Ebben szerepet vállalni nem tudok, mert nem vagyok tagja sem a 4K!-nak, sem a Millának, sem a Szolidaritásnak. Bajnai Gordon pedig egyelőre nem aktor. Olyan dologban szívesen részt veszek, amely szembenéz az új többség kialakításának kihívásával, és ennek részeként formálja a magyar politikai centrum megváltozott elvárásait. Hogy ez egy ernyőszervezet, egy új párt vagy egy erős együttműködés, még nem tudom.

„Orbán most abban érdekelt, hogy időt nyerjen”