A napokban a rendőrség gazdasági bűncselekmények elkövetésével gyanúsította meg a püspökség volt vagyonkezelőjét, aki maga is pap. Az egyházmegye papjai és hívei miképp élik meg, hogy a nyomozók immár egy éve vizsgálják a püspökségben történt állítólagos visszaéléseket?

Megrázta az egyházmegyét a vizsgálat ténye és az, hogy Mayer Mihály lemondott. Arra, hogy egy püspök lemondjon, emberemlékezet óta nem volt nálunk példa. Mindez a papokat és a híveket elbizonytalanította. Ennek ellenére nem csökkent a templomba járók száma Pécsen. Mintha a baljós hírek inkább összefogásra ösztönöznék a híveket.

Pécsett sokan azt feltételezik, hogy a politikai vezetés közbelép, hogy eltussolják az ügyet.

Erről én is hallottam, de bízom az nyomozó hatóság és az igazságszolgáltatás befolyásolhatatlanságában.

A feltételezés tán abból fakad, hogy sokan úgy látják: a politikai hatalom és a katolikus egyház titkos szövetségben van. Lehet ebben igazság?

Azt tartom, hogy az egyház vezetése sosem köthet szövetséget a pártokkal. Még akkor sem, ha az egyház eszmerendszere és egy párt ideológiája sokban egyezik. Azért sem lenne okos dolog egy ilyen szövetség, mert a hatalomért küzdő pártok gyakorlatiasak, így cselekedeteik gyakran ütköznek azzal az ideológiával, amit hirdetnek. Az egyháznak mindig kritikus távolságtartással kell viseltetnie a pártok és a politikusok iránt. A papoknak persze lehet kedvenc pártjuk, és egy politikai rendezvényen vagy a barátaiknak érvelhetnek is egy párt mellett, ám papként nem szólíthatják fel arra a híveket, hogy kire szavazzanak vagy ne szavazzanak.

Vagyis az egyház tisztán eszmei alapon mondhat véleményt politikai kérdésekben?

Valóban így gondolom. Az egyház, küldetéséből adódóan, eszmei alapon vitába is szállhat a politikával, hiszen az egyház tagjai a társadalomnak is tagjai. Az egyház szót emelhet a szegények, a jogfosztottak érdekében, a szabadság és az emberi méltóság védelmében, és kötelessége tiltakozni, ha létét vagy Jézus Krisztus tanításainak hirdetését veszély fenyegeti.

Akkor a római katolikus egyház miért nem tiltakozott az új egyházi törvény ellen? Hiszen az jogfosztottá tette az eddig szabadon működő egyházak tucatjait.

Nyilvánvaló, hogy a törvény nem tökéletes. Abban bízom, hogy a hibáit a jövőben a végrehajtási gyakorlat kiküszöböli.

Amikor interjúra kértem, azt mondtam, főképp arról kérdezném: mitől lehet ma vonzó a katolikus egyház. Azt felelte, hogy ez a legnehezebb kérdés. Miért az?

Erre a kérdésre a válasz koronként más és más. Abban viszont nincs változás, hogy az egyház minden gesztusának a szeretetről és a szerénységről kell tanúskodnia. Nemcsak a papokénak, hanem azon hívekének is, akik meghatározó, reprezentatív emberei az egyház közösségének.

És nem ütközik a szerénység parancsával az, hogy az egyház nehezen ismeri be a tévedéseit?

Valóban, az egyház nemegyszer tévedett, hibázott. De ezeket később elismerte, és igyekezett a hibákat kijavítani, s II. János Pál már azt is megtette, hogy bocsánatot kért a tévedések miatt. De az igaz, hogy az egyház vezetése és papjai a történelem folyamán ismételten elkövették azt a hibát, hogy a fensőbbség látszatával léptek fel.

A papok és hívők gyakran úgy látják, hogy az egyház vezetése ma is hajlamos erre.

Mondjon néhány példát, ami ezt bizonyítja!

Ilyen a fogamzásgátlás ügye. Az egyház továbbra is makacsul tiltja a fogamzásgátlás minden módját, a gyógyszert, a gumit, a megszakított közösülést. Miért?

Az egyház tanítása szerint a házasságon belüli szexuális kapcsolat során nem zárható ki a gyermekáldás. Így csak annyi engedményt tesz, hogy aki nem akar gyereket, az ne a termékeny időszakban közeledjen a párjához.

Ha egy pár nem akar gyereket vagy nem akar újabb gyereket, miért ne okozhatna egymásnak örömöt bűntudat nélkül?

Az egyház úgy gondolja, hogy a teljes értékű párkapcsolat fontos része a szexualitás. De az egyház óv attól, hogy a testi élvezet minden más szempont és érték fölé emelkedjen, ezért hirdeti az önfegyelem fontosságát. Egyébként is: aki Jézust követi, az fölveszi keresztjét és vállalja az áldozatokat is. Az is egyfajta áldozatvállalás, hogy néha lemond a testi élvezetről. Mindamellett a II. Vatikáni Zsinat után VI. Pál pápa megbízott egy tekintélyes szakemberekből álló bizottságot azzal, hogy foglalkozzon a fogamzásgátlás kérdésével. A grémium tagjainak többsége a tablettát támogatta, de a pápa a bizottság fogamzásgátlót elutasító, konzervatív kisebbségének véleményét fogadta el. Megértem ezt a döntést, helyesnek is tartom, egyebek mellett azért, mert a fogamzásgátlóknak kártékony hatásuk is van. Ugyanakkor ez a kérdés ma is vitákat vált ki az egyházon belül, ezért a változás nem zárható ki.

És a házasság előtti szexuális élet tilalmának megítélését illetően?

Az egyház azért tiltja a házasság előtti testi kapcsolatot, mert óvni akarja a fiatalokat a szabados párválasztástól, a lelki kapcsolat nélküli szextől.

Két, lelkileg összeillő, komoly szándékú ember miért ne lehetne arra kíváncsi a házasság előtt, hogy szexuálisan összeillenek-e?

Úgy gondolom – bár ebben aztán végképp nincs tapasztalatom –, hogy két, egymással bizalmas viszonyban lévő ember a szexuális kívánalmait is meg tudja beszélni szexuális együttlét nélkül. Nem vagyok híve a házasság előtti szexuális életnek, de nem tartom kizártnak, hogy sok érv szól mellette.

Számos érv szól a cölibátus megszüntetése mellett is. A papi nőtlenségről Jézus sosem szólt. Ma mi szól mégis a cölibátus mellett?

Az, hogy ha felesége és gyermeke van egy papnak, akkor könnyebben megzsarolható, és rávehető, hogy a hite, a hivatása ellen cselekedjen.

A szülein, testvérein, barátain keresztül is zsarolható egy pap. Ráadásul feleség és gyermek híján kevésbé értheti meg a családos emberek tetteinek indítékait.

Ez vitathatatlan. De az sem vitatható, hogy a pap jobban tud feladataira koncentrálni, ha nem kell családról gondoskodnia. Ezzel együtt a paphiány miatt lehetségesnek tartom, hogy a latin egyház engedélyezni fogja a nős, családos emberek papi pályára lépését. De azt, hogy a pap nősüljön, első lépésben aligha engedélyezi majd az egyház.

Az általunk átbeszélt kérdésekre talán gyorsabban születne korszerű válasz, ha az egyházban erősödne a demokrácia. Ám a Vatikánnak sajátos a demokráciafelfogása.

Az egyházban valóban nincs az a fajta demokrácia, ami a társadalom egésze számára már elfogadott. Az egyház hierarchikusan épülő közösség. A legfontosabb kérdésekben a zsinat, illetve a pápa dönt. De a püspököknek, a papoknak és a híveknek is megvan a kezdeményező, javaslattevő szerepük.

A hívek javaslatai roppant nehezen jutnak el a pápáig. Egy közösségnek pedig még abba sincs beleszólása, hogy a püspök kit nevez ki hozzájuk plébánosnak.

Az egyház hierarchikus szerkezete megfelel Jézus Krisztus szándékának. De hogy azt miképp gyakorolja az egyházi felsőbbség, az már korokon és embereken is múlik. Az egyház már ma is igyekszik az egyházi tagokat egyre jobban bevonni különböző grémiumokon keresztül a döntéshozatalba. Ez is szándéka volt a II. Vatikáni Zsinatnak.

Az elég régen volt már.

Igen. 1965-ben.

Névjegy

GOJÁK JÁNOS 1930-ban született a Baranya megyei Bikalon, kétgyermekes parasztcsaládban. Budapesten a Hittudományi Főiskolán, majd Rómában tanult. Papként tucatnyi településen szolgált, és több egyetemen is tanított. 1980-tól 1989-ig a katolikus egyház lapjának, a Magyar Kurírnak a főszerkesztőjeként dolgozott. Tizennyolc éven át az egyház szociális tanításainak terjesztésével foglalkozó Iustitia et Pax bizottság főtitkára volt.

2010-ben vonult nyugdíjba.

„Az egyház nemegyszer tévedett, de ezeket később elismerte, és igyekezett a hibákat kijavítani”