Nem önként váltak opponensekké, még 2010 nyarán mindketten felkerültek arra a 15 fős listára, amit Boros állított össze a „szakmai követelményeket nem teljesítő” filozófusokról.

Valójában a konfliktusok még korábban, Boros két évvel ezelőtti kinevezésével kezdődtek, amikor ő és Gábor György pályáztak az intézményvezetői posztra. Míg a filozófusokat tömörítő szakmai grémium és a munkatársak egyértelműen az akkori igazgatóhelyettes, Gábor György mellett tették le a voksukat, addig a pályázatról döntő testületek a Pálinkás József MTA-elnök által nyíltan támogatott Borosra voksoltak. A hivatalba lépő igazgató egyik első intézkedésével nyilatkozatstopot rendelt el, majd egy úgynevezett szakmai előminősítés keretében a 25 kutató munkatárs közül 15-öt „alkalmatlannak” ítélt a kutatóintézeti munkára. A minősítések miatt többen munkaügyi pert indítottak, miközben 2010 őszén megkezdődtek az elbocsátások. Boros felmondott Laki János és Mesterházy Miklós tudományos főmunkatársnak, Horváth Pál tudományos munkatársnak és Ferencz Sándor tudományos segédmunkatársnak, az ötödik távozó a nyugdíjba küldött Tamás Gáspár Miklós lett.

A kirúgások óriási felháborodást keltettek a filozófusszakmában. Radnóti Sándor, az ELTE tanára a „tisztogatások ellen” tiltakozó petíciót fogalmazott, amit több százan – köztük tizenhat akadémikus, az MTA kilenc filozófus tagja közül hatan, a negyvenegy filozófus akadémiai doktorból pedig huszonegyen – írtak alá. Boros János akkor közleményben akkor úgy fogalmazott: a felmentések a jogszabályok előírásai alapján „elkerülhetetlenek voltak, és kizárólag a megfelelő munkavégzés évtizedes és immár bepótolhatatlan hiányosságai miatt történtek”. Közölte: olyan munkatársaktól vált meg az intézet, akik a hetvenes évek vége, a nyolcvanas évek közepe óta sem szereztek egyetemi doktorátust. Az említett főmunkatársak pedig hosszú évek óta egyetemi docensi vagy egyetemi tanári fizetést kaptak, ám a fizetésért elvégzett megfelelő munka nem mutatható ki – tette hozzá Boros.

A kirúgott filozófusok jogszerűtlennek ítélték az eljárást, munkaügyi pereket indítottak, ezek azonban mostanáig még első fokon sem zárultak le. Tavaly ősszel egy újabb front nyílt a filozófusháborúban: Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos feljelentése alapján hűtlen kezelés gyanújával rendőrségi vizsgálat indult olyan kutatási pályázatok ügyében, amelyekről Budai azt állította, hogy egy konkrét filozófusi kör – mások mellett ide tartozott Gábor György, Heller Ágnes, Vajda Mihály, Geréby György – szabálytalanul használta fel a különböző támogatásokat. Gábor György kérdésünkre azt mondta, nyugodt szívvel állnak a vizsgálatok elé. A nyomozás jelenleg is tart, így egyelőre nem tudni, mi igaz a vádakból. Pálinkás József a jobboldali sajtó támadássorozatát kommentálva több helyen is úgy nyilatkozott: elnöki hivatalba lépése után saját maga is szembesült azzal a ténnyel, hogy káosz uralkodott a filozófiai kutatóintézetben.

Az év eleje óta tartó fegyverszünetet most Gábor György és Frenyó Zoltán felmentése szegte meg. A felmondólevelek indoklása szerint ezúttal az akadémiai kutatóintézetek átszervezésére, illetve a Pálinkás József által elrendelt ötszázalékos létszámleépítésre hivatkozva váltak meg a két munkatárstól. Gábor György vitatja ezt, szerinte egyértelműen politikai és személyes motivációk mozgathatták Boros Jánost, hiszen más akadémiai kutatóintézeteknél elsősorban a félállású és a nyugdíjba készülő kollégáktól, illetve az adminisztratív munkakörben dolgozóktól váltak meg. Gábor György méltánytalannak tartja, hogy két hónappal azelőtt rúgták ki, mielőtt elérte volna a nyugdíjazás szempontjából védettnek számító életkort. Hozzátette: nem fogadja el a felmentését, munkaügyi bírósághoz fordul.

Pálinkás József