A családtagok elmondása szerint némelyik rendőr emberségesen viselkedett, egyikük kijelentette, hogy „ebben az aljasságban” nem hajlandó részt venni. Más kollégáik jóval kevesebb együttérzést mutattak. A halálra rémült, síró-sikoltozó kisgyerekeket berángatták a kocsiba. A nagymamát és a két édesanyát, akik nem tűrték szótlanul az intézkedést, megbilincselve előállították.

Bár a ház már nem életveszélyes, a gyámhatóság mégsem engedi vissza a gyerekeket

A rendőrök összesen öt gyereket vittek magukkal: a legkisebb még alig tanult meg járni, a legidősebb is csak 12 éves. Hármat közülük otthonról hurcoltak el, kettőt a szomszédos iskolából – osztálytársaik szeme láttára. A megdöbbent tanárok hiába próbáltak tiltakozni.

Cigány családokról van szó. Ha valakinek úgy tartja kedve, higgye azt, hogy az eljárás szempontjából ennek semmi jelentősége.

A családok a kertvárosi utcácska eldugott szegletében, toldozott-foldozott vályogházban élnek: húszan három szobában. Fával fűtenek, a két fürdőszobába az utcai kútról hordják a vizet. Vécére a kinti budiba járnak. A kopár, bádoglemezekkel tarkított udvart láncra kötött kutyák őrzik.

Kétségtelen: a látvány alapján a lakók csekély győzelmi esélyekkel indulhatnának a Tiszta udvar, rendes ház versenyen. Odabent viszont egy lakberendező tehetségével kialakított takaros otthon, centiméterekre beosztott rend fogad.

Deák Antalné, Ibolya – az egyik édesanya, akit megbilincseltek a rendőrök – úgy érzi, magyarázattal tartozik az íróasztalokon lévő két számítógép miatt: „Kérdezték, hogy honnan van. Hát onnan, hogy részletre vettük. Nem loptunk, nem raboltunk! Az iskolában elvárják a gyerekektől, hogy legyen, nélküle nem tudnak tanulni.”

Ibolya remeg az idegességtől. Újságcikket vesz elő a táskájából, szerinte ez indította el az ellenük folyó hadjáratot. A Helyi Téma szeptemberben közölt egy névtelen olvasói levelet, amely hosszan sorolta az életviteli kifogásokat velük szemben. A fideszes kötődésű kiadvány fölöslegesnek ítélte, hogy megkeresse az érintetteket, elegendőnek találta az önkormányzatot megkérdezni. A fenyegetésnek is beillő válaszból kiderült, hogy az önkormányzat tud a gondokról, és a „rendőrséggel együttműködve a legrövidebb időn belül rendezni kívánja a tarthatatlan helyzetet”. Szeptember végén – tehát nem sokkal az újságcikk megjelenése után – a XVI. kerületi polgármesteri hivatal építésügyi irodája életveszélyessé nyilvánította a Négylovas utcai házat, azzal, hogy ezt az állapotot egy hónapon belül meg kell szüntetni.

A családoknak – Székely János katolikus püspök közbenjárására – egy okleveles építészmérnök sietett a segítségére. Bár szerinte az önkormányzat „külön tartószerkezeti szakvélemény nélkül” hozott határozatot, az esetleges téli károk (és a viták) elkerülése végett a családtagok beszerezték a szükséges anyagokat, megerősítették a házat. Az építészmérnök szakértői álláspontja hangsúlyozta, hogy „az épület életveszélyes állapotát ezzel megszüntették”.

Ennek ellenére november 21-én, hétfőn, a kora délutáni órákban megjelentek a rendőrök, és… A többit már tudjuk. A gyámhivatal az építésügyi iroda ominózus határozatára hivatkozva vette „ideiglenes hatállyal” állami gondoskodásba az öt gyereket. Nem világos, hogy miért pont őket: a házban tizenhárom kiskorú lakik. Időközben az építésügyi iroda (tekintettel a házon elvégzett munkálatokra) hivatalos végzést hozott arról, hogy megszűnt az életveszély. A gyámhivatal mégsem engedi haza a gyerekeket – hetek óta.

A helyi családvédelmisek és a pedagógusok körében nagy felzúdulást keltett az eset. „Elképesztő! Lehet, hogy a gyerekek soha nem fogják kiheverni ezt a traumát!” – háborog egyikük, de csak név nélkül. Mindenki az állását félti. Annak az iskolának az igazgatója is szűkszavú, ahonnan két diákot elvittek a rendőrök: „Hatósági intézkedés történt. Nem a mi hatáskörünk, nem áll módomban véleményt mondani.”

A BRFK lapunknak adott tájékoztatása szerint a három előállított felnőtt ellen – az intézkedéssel szembeni engedetlenség miatt – szabálysértési eljárás indult. Amúgy a „rendőri intézkedés a parancsnoki kivizsgálás alapján jogszerű és szakszerű volt”, a továbbiakban a „kerületi gyámhivatal illetékes információval szolgálni”. A gyámhivatal vezetőit többszöri próbálkozásunkra sem sikerült elérnünk, de mindegy is, mert az önkormányzatnál végül kiderítik, hogy az esetről Ancsin László jegyző hivatott nyilatkozni. Ennek tükrében némileg meglepő a jegyző közlése, miszerint „egyedi hatósági ügyben” nem adhat felvilágosítást. A kör tehát bezárult.

Kovács Matild, az egyik Négylovas utcai édesanya hat éve kertészként dolgozik egy értelmi sérült gyerekekkel foglalkozó intézményben, az Otthon XVI. Alapítványnál. Bisztricsány Andrea, az intézmény vezetője karolta fel a családok ügyét. Meggyőződése, hogy a kerületi gyámhivatal törvénysértő módon járt el, a konkrét helyzetben eleve nem lett volna joga papírok nélkül elvitetni a gyerekeket. Bisztricsány Andrea beszerezte az egyik osztályfőnök és két védőnő írásos véleményét: csupa-csupa dicséret, akár a gyerekek magatartását és tanulmányi eredményeit, akár a családi gondoskodást nézzük. A „névtelen olvasó”, aki lényegében feljelentő levelet küldött a Helyi Témának, már megbánta tettét. Azóta írásba adta, hogy a gyerekek tiszták, rendesen öltözöttek, és erőn felüli áldozatokkal nevelik őket.

– A körülmények valóban rosszak, de már elkészültek a tervek, hogyan lehet szocpolos támogatással részenként lebontani, majd újjáépíteni a házat – mondja Bisztricsány Andrea, aki több helyre elküldte a botrányos ügy dokumentumait.

A fővárosi gyámhivatal bekérette az iratokat a kerülettől: a vizsgálat megkezdődött.