Legfrissebb információink szerint a miskolci és a pécsi tévéstúdió dolgozóinak többségét, közel negyven embert leépítettek, Szegeden csaknem húsz fővel közölték, hogy a továbbiakban nem számítanak a munkájukra. Pécsett és Miskolcon a még megmaradó alkalmazottak főként az MTV és a Duna TV, illetve a közrádió országos híradóiba, hírháttérműsoraiba forgatnak riportokat, a saját tulajdonú ingatlannal rendelkező szegedi stúdió pedig főként a kisebbségi műsorok gyártóbázisaként üzemel tovább. A médiaszolgáltatási alap nem is csinál titkot abból, hogy a saját vidéki stúdiók feladatait részben ki akarja szervezni külsős vállalkozásoknak, az elbocsátásokról szóló hivatalos kommunikációba ugyanis beleírták, hogy a megszűnő vidéki stúdiókban dolgozó, a csoportos létszámleépítésben érintett munkavállalókat a helyi televíziós társaságokkal tervezett szerződések megkötésekor a partnerek figyelmébe ajánlja majd.

Vidéken képtelenség nyilatkozatra jogosult embert találni az ügyben, hogy ezután ki látja el tudósításokkal és riportokkal 19 megyéből az állami tévéket. De azért a név nélkül elhullajtott szavak alapján apránként összeáll a kép, s eszerint az MTVA a Helyi Televíziók Országos Egyesületével köt szerződést, hogy utóbbi biztosítsa az m1, az m2 és a Duna TV számára a vidékről szóló képes híreket. Az egyesület – az MTVA egyetértésével (némelyek szerint nyomására) – a legtöbb helyen a megyeszékhelyek önkormányzatának tévés vállalkozását bízza meg az említett feladattal. A Dél-Dunántúlon szinte egész biztos, hogy ez lesz a gyakorlat, hisz Baranyában, Somogyban és Zalában a megyeközpontok városi tévéje küldi majd a kért anyagokat. A helyi tévéknek ezért rendelkezésre állási díjat fizetnek, cserébe elvárnak tőlük havi 15-20 bejelentkezést. Nyilván ha egy megyében „helyzet van”, akkor onnan akár dupla annyi anyagot is befogadnak. Egy, a belső körökben jól tájékozott pécsi tévéstől azt hallottuk, hogy az MTVA évente 200 millió forintot szán erre a célra, ami azt jelenti, hogy nagyjából egy szerződéses partner havi egymillióhoz jut az alaptól.

A médiaszolgáltatási alap lapunknak küldött indoklása szerint a szegedi gyártóbázis kivételével azért szüntetik meg a vidéki televíziós stúdióhálózatot, mert azok rendkívül gazdaságtalan körülmények között működtek, és a regionális híradókat és magazinokat rendkívül kevesen nézték. Ráadásul a televíziók tekintetében képtelenség akár csak hozzávetőlegesen pontos regionális lefedettséget biztosítani, és a regionális műsorterjesztés megvalósítása technikailag sem könnyű, miközben rendkívül költséges. Az alap átalakítja és egységesíti a hazai tudósítói hálózatot. A helyi televíziókkal pedig azért kötnek szerződéseket, mert az elmúlt évek során a helyi információk szolgáltatása céljából számos helyen komoly intézmények jöttek létre országszerte a megfelelő szakmai tudással, technikai eszközállománnyal, adatátviteli képességgel, szervezettséggel és tapasztalattal. Azt a kérdésünket, hogy az alap mennyit fog fizetni a helyi tévéknek, azzal hárították el, hogy a megállapodások még nem véglegesek, így részletekkel pillanatnyilag nem tudnak szolgálni.

Kránitz László, a Közszolgálati Közalapítvány szocialista kurátora lapunknak elfogadhatatlannak nevezte, hogy a közmédiarendszer átalakításának a regionális stúdióhálózat essen áldozatul. Kránitz elmondta, a regionális stúdiók évtizedek alatt értékteremtő műhelyeket hoztak létre Szegeden, Pécsett, Miskolcon, Debrecenben és Sopronban, és ezt most egyetlen mozdulattal felszámolják. Felhívta a figyelmet arra, hogy ezekben a városokban a helyi közösségek csak ezeken a csatornákon keresztül tudtak a nyilvánosság elé lépni, és a városok, régiók lakosai is ezeknek a stúdióknak a hír- és magazinműsoraiból tudtak tájékozódni a térség mindennapi aktuális eseményeiről. Ezért a vidéki stúdióhálózat felszámolását Kránitz végletesen rossz döntésnek tartja.