- Budapestet is leminősítették. Miként befolyásolja ez a város jövő évi költségvetését?

- Gyakorlatilag semmilyen hatással nincs rá. A város nem is kívánt új hiteleket felvenni, az adósságszolgálatát pedig teljesíteni tudja. Budapest visszaminősítése az országkockázat emelkedésének következménye, nem a város gazdálkodásáról adott ítélet. Sőt a Moody’s indoklásában kifejezetten elismerően nyilatkozott az önkormányzat pénzügyi fegyelméről. Ebből tehát nem is tűnik ki, milyen súlyos valójában a helyzet. A BKV-bombának a város gazdálkodási egyensúlyát fenyegető veszélyére a hitelminősítők minden évben rámutattak, de arra, hogy a visszaszámlálás immár a nulla felé közelít, még nem figyeltek fel.

- Ez elég baljósan hangzik. Akkor folytatódik a hadigazdálkodás?

- Amíg válság van, addig válságköltségvetést kell készíteni. S most az van. Sőt. A város néhány hónapon belül fizetésképtelenné válhat, ha a kormány nem rendezi a BKV pénzügyi helyzetét, illetve mozgásterének bővítésével nem segíti hozzá a várost, hogy erről maga gondoskodhasson. Bármelyik elmaradása néhány héten belül a BKV csődjéhez vezet, ami a 4-es metró beruházásának ellehetetlenülését okozza. A 180 milliárd forintos uniós támogatás visszafizetése bedöntené Budapestet is. A város csődje pedig könnyen magával rántaná az országot.

- Ez már a sokadik fenyegetés. Szinte havonta csődbe megy a BKV, azután mégsem. Talán ezért nem veszik komolyan kormánykörökben.

- Mással vannak most odafönt elfoglalva. Az országot ért gazdasági sokkhoz képest a BKV ügye apróságnak tűnik. De nem az. Már az is visszafordíthatatlan folyamatokat indíthat el, ha még néhány hónapig magára hagyják a várost ezzel az adósságheggyel. A cég a csőd szélén billeg, már az elmúlt hónapokban is csak a kormányzati gyorssegélyek mentették meg a fizetésképtelenségtől. De ez túl drága és esetleges megoldás, így hosszú távon aligha tartható fenn. Ráadásul a jövő év első hónapjaiban újabb 45 milliárd forint hitel visszafizetése válik esedékessé, miközben április végén lejár a cég közszolgáltatási szerződése. Az új szerződés megkötéséhez el kell fogadni néhány törvényt és rendezni kell a folyó finanszírozás kérdését. Ideje lenne. A BKV válsága húsz éve húzódik és addig nem is ér véget, amíg a cég nem kapja meg a megrendelt szolgáltatások teljes ellenértékét. Ez a menetdíjbevételeken, a fogyasztói árkiegészítésen, valamint az állami és önkormányzati támogatás jelenlegi értékén felül évi 40-50 milliárd forint. Az elmúlt években ezt részben az eszközök felélésén keresztül belső eladósodással, részben hitelekből teremtették elő. De a kölcsönöket egyszer vissza kell fizetni. Most eljött ez az idő. Ám a cég közben rossz adóssá vált, s lehetetlenné a hitelek megújítása önerőből. A pénzintézetek egy része még állami garanciavállalás mellett sem hajlandó újabb hitelt nyújtani.

- Hogyan várhat a főváros segítséget a kormánytól, ha maga egyetlen fillért sem ad a cég működésére?

- Ez porhintés. Idén is tízmilliárd forintot adott a város, névleg az amortizáció pótlására, de ez a működési hiány részbeni fedezetét szolgálta. A jövő évben is megadjuk ezt, ezúttal technikailag is működési támogatásként, igaz megosztva a BKV és a BKK között. Adnánk többet is, de ennél több nem telik.

- A közgyűlés megszavazta a BKV kollektív szerződésének felmondását. A szakszervezetek szerint ebből még a hiány töredéke sem fedezhető, viszont végső elkeseredésbe kergeti a dolgozókat. Csőd vagy sztrájk?

- A BKV vezetésétől kapott tájékoztatás szerint hétmilliárd takarítható meg azzal, ha a cégnél csak a Munka Törvénykönyve szerinti juttatásokat adjuk. De senki nem gondolt teljes elvonásra. A túlzó, méltánytalan elemeket azonban meg kell szüntetni. Akkor is így kellene tenni, ha nem lenne válság. De most minden fillért meg kell fogni. A finanszírozási válságot nyilvánvalóan csak kormányzati támogatással lehet alapjaiban kezelni, de a „saját erős” megtakarításokra is szükség van. De a paraméterkönyv felülvizsgálata, illetve a jegyáremelés sem lehet tabu.

- A városatyák éppen most mondtak nemet a jegyáremelésre.

- Szegényebbek vagyunk, mint Nyugat-Európa, s egy szegényebb országban minden drágább a jövedelmekhez viszonyítva, a kenyér, a benzin, az élelmiszer. Miért a közösségi közlekedés lenne kivétel? Ha igaz az, hogy a kormány már mindent odaadott, amit adhatott és még mindig kevés a pénz, akkor két dolgot tehetünk: csökkentjük a szolgáltatásokat, illetve árat emelünk. Vegyük észre, akkor is a polgár fizet, ha nem a viteldíj nő, hanem bevezetik a dugódíjat vagy a közlekedési adót.

- Ezekre tett javaslatot a főpolgármester a kormányfőnek írt levelében?

- Egyebek közt. A levélben mindazon finanszírozási ötleteket összegyűjtöttük, amelyeket már korábban is ajánlottunk. A kormánynak be kell látnia, hogy nem léphet el a feladat elől. De kétségtelen, hogy a gazdaság dinamikáját jelentősen befolyásoló új adónem bevezetése nagy körültekintést igényel. Talán a korábban felvetett egy százaléknál kisebb mértékű terhelés, amely később más finanszírozási elemek fokozatos belépésével tovább mérsékelhető, a vállalkozások számára is elviselhető lenne.

- Tavaly rendkívül szigorú költségvetést készítettek. De év közben sorra bukkantak fel a módosító indítványok. Mennyire sikerült végül tartani az előirányzatokat?

- A módosítások egy része szükségszerű. Az év közben a központi költségvetésből érkező juttatások jogilag nem tervezhetők be, még akkor sem, ha számíthatunk rájuk. A később bekerülő tételek másik része azoknak a kockázatoknak az eredője, amelyeket ugyan előre látunk, de a mértékét nem tudjuk meghatározni. Mint például a Vidámpark, a tűzoltóság, illetve a hajléktalan-ellátás költségei. De tény, az önkormányzat meglehetős fegyelmezettséggel tartotta magát az eredetileg meghatározott keretösszegekhez, így a város nem kényszerült sem ingatlan-kényszereladásra, sem pótlólagos hitelfelvételre.

- A jövő évi költségvetési koncepcióban harmadával kevesebbet terveztek be működésre. Lehet még zsugorítani a kiadásokat?

- A költségvetés soha nem egyetlen évről szól. A költségvetés készítése nem könyvelés, hanem folyamatszabályozás. Olyan messzire kell látni, amennyire csak lehet. Ez a politika világában legalább a ciklus vége. A jövő évi költségvetés így a 2014-ig szóló időszak része. Az elkövetkező három évre vonatkozóan most összességében minimum 25 milliárd forintos hiányt kell eltüntetni a jelenleg érvényes elköteleződések és a rendelkezésre álló források közt. Új beruházásokat legfeljebb uniós forrásból valósít meg a főváros, ezek nagy részére már le is szerződött. Innen tehát nemigen van mit elvenni. Marad a működési költségek visszaszorítása. A jövő évben 8,3 milliárdot kell kivenni a rendszerből. Mindenkinek fájni fog, de fenntartható lesz. Feltéve, hogy a BKV nem dől be, az önkormányzatok állami finanszírozási rendszerének átrendeződése nem rontja az önkormányzat pénzügyi helyzetét, ha az adóbevételek nem süllyednek tovább, illetve a korábbi évek projektjeit – 4-es metró, Rác Fürdő, CET – nagyobb probléma nélkül sikerül lezárni.

- Az sem juttatja több levegőhöz a várost, hogy az állam átveszi a fekvőbeteg-intézményeket és az iskolákat?

- Ha ezzel párhuzamosan nem csökkentik a főváros forrásait, akkor ez pénzügyileg könnyebbséget jelenthet. De jobb lett volna, ha önkormányzati kezelésben maradnak ezek az intézmények.

- Hol húznák tovább a nadrágszíjat?

- Mindenütt. Nagyon kevés kivételtől eltekintve valamennyi fővárosi intézménynek csökken a támogatása. S át kell tekintenünk bizonyos feladatok ellátási rendszerét is. Ezek közé tartozik a prioritásként kezelt hajléktalan-ellátás, amelyre összességében és fajlagosan is sokat költ Budapest. Bár ezt tavaly már átszervezte a város, de a számok azt mutatják, hogy az eredetileg tervezettnél mégis jóval többet költött rá. Ezen a területen további korrekciókra lesz szükség, hiszen más ágazatokat sem lehetetleníthetünk el az itt jelentkező többletvállalások miatt.