Ellentétek házon belül
Ezek között sok a kisebb szövegpontosítás, de van olyan javaslat is, amely a 155 paragrafusból álló törvény teljes egészét érinti. Az indoklás szerint a tervezet nem felel meg a jogalkotási törvényben meghatározott formai követelményeknek – ha így van, az a belügyi tárca hibája –, emiatt az előterjesztés egésze alapos korrekcióra szorul.
A törvényjavaslatról a kormányoldal szerint ezúttal is széles körű egyeztetést folytattak, ám a módosítók nagy száma alapján úgy tűnik, igen sok kérdésben még „házon belül”, tehát a fideszes polgármesterekkel sem igazán sikerült kompromisszumos megoldást találni. Még a címben sincs egyetértés: van, aki úgy véli, a törvény szóljon Magyarország helyi önkormányzatairól, míg más a helyi önkormányzásról fordulatot látná szívesebben. A tervezetben önkormányzati hivatalok szerepelnek, több indítványban viszont az olvasható, hogy maradjon a polgármesteri hivatal elnevezés, és a nagyvárosok, illetve a megyei önkormányzatok közgyűlését se kereszteljék át képviselőtestületre.
Korántsem csupán szimbolikus jelentőségű viszont, hogy számos fideszes képviselő a megyei jogú város elnevezést is megtartaná, és szeretnék, ha ilyen címet továbbra is adományozhatnának, esetleg némi előjogokkal együtt – ilyen például, hogy megtarthassák például az oktatási intézményeiket. Ezt a lehetőséget egyébként akár ki is terjesztenék, lehetővé téve, hogy azok a települések, amelyek ezt megengedhetik maguknak, külön megállapodás alapján továbbra is elláthassanak majd állami feladatot. A nagyvárosok az államosítási törekvések ellenében is ragaszkodnak ugyanis iskolájukhoz, kórházukhoz.
Ne szűnjék meg a nagyközség sem – javasolja az egyik képviselő. De ha mégis – veti fel egy másik –, az ilyen címet már korábban elnyert település akkor is lehessen majd város, ha nincs ötezer lakosa. Ugyanakkor felvetik: az ötezres határ túl magas, legyen a várossá nyilvánításhoz csupán háromezer fő a feltétel.
Az önálló polgármesteri hivatal létrehozásához szükséges népességszámot is mindenki másként határozná meg. A tervezetben kétezer fő szerepel, de van, aki úgy látja, ezer lakos esetén már állítsanak fel önálló hivatalt, sőt olyan indítvány is van, amely szerint mindenütt legyen ilyen, és azokat a járási hivatal által foglalkoztatott jegyző irányítsa. Vagyis a kormányhivatal kistérségi kirendeltségének alkalmazottja, ami az önkormányzatiságnak igen érdekes felfogása lenne, hiszen állami embert küldenének a helyhatóságokra. Abban sincs egyetértés, hogy a kisközségek esetén a kötelezően létrehozandó közös hivatalhoz legalább ezer, 1500, 1800 vagy kétezer lakos tartozzék. Aprófalvas térségekben ennek tétje van, hiszen ettől függ, hogy a helybelieknek mennyit kell majd utazniuk, ha a polgármesteri hivatalban akad dolguk. Hollókő viszont jól járna, mert a nyolcszáz lelkes kistelepülés a világörökség része, ezért ott mindenképpen önálló hivatal lenne – legalábbis az egyik fideszes indítvány szerint.
Az önkormányzati feladatok körét illetően is vannak javaslatok. A közvilágítás ne a település dolga legyen, mert magas a villanyszámla – veti fel valaki. Nevesítsék, hogy mindenütt kötelezően gondoskodjanak a hajléktalanokról, az egészséges ivóvízről, vagy adják a főváros kezébe a parkolást és a taxiszolgáltatás szabályozásának a jogát – íme néhány, véletlenszerűen kiragadott példa.
Sokan barkácsolnának még az összeférhetetlenség szabályain is. Szigorítanák és enyhítenék is azokat: nevesítenék, hogy parlamenti képviselő sem polgármester, sem helyi képviselő nem lehetne – a tervezetből ez ma hiányzik –, háziorvos vagy helyi önkormányzati intézmény alkalmazottja viszont igen. S ne legyen kizáró ok az sem – szerepel az egyik indítványban –, ha valaki bíróság által betiltott társadalmi szervezet tevékenységében vesz részt.
Kötelezően kapjon vagy csak kaphat tiszteletdíjat és költségtérítést a helyi képviselő? – ebben sincs egyetértés. Ezek a pénzek közérdekű adatnak, esetleg közérdekből nyilvános adatnak, más javaslat szerint pedig személyes adatnak számítanának. Mindig csak az aktuális vagyonnyilatkozat legyen nyilvános – ezt szeretnék néhányan –, így viszont a dolog értelme vész el, hiszen éppen az egymást követő évek összehasonlíthatósága a lényeg.
Érdekes, hogy nem egy indítványban a képviselők az önkormányzatiság korlátozásában továbbmennek az eredeti tervezeten is. Ha feloszlik a képviselő-testület, a polgármester hatáskörébe tartozó döntéseket hozza meg az illetékes kormánymegbízott – javasolják. Más azt tartaná jó megoldásnak, hogy amikor valamelyik helyhatóság nem tesz eleget jogalkotási kötelezettségének, és emiatt a kormányhivatal hoz meg egy helyi rendeletet, azt csak a következő ciklusban módosíthassák.
Az sem zavar senkit, hogy a kormányhivatal törvényességi felügyeleti bírságot vethetne ki az önkormányzatra – ehhez elég lenne, ha például a polgármester ellen a felszólításra késve indítanak fegyelmi eljárást –, legfeljebb az egymilliós plafont sokallják. Szintén a javaslatok között szerepel, hogy közelebbről meg nem határozott helyi közszolgáltatásokat ne csak önkormányzati, hanem állami cégek is nyújthassanak. Vagyis ebbe is szólhasson bele a központi hatalom. Abban viszont teljes az egyetértés, hogy a kötelező feladatokat az állam minden megkötés nélkül finanszírozza, tehát a helyi bevételek mértéke és takarékossági szempontok ne játsszanak szerepet. Azt is kihúzatnák a tervezetből, hogy az önkormányzat veszteséges gazdálkodásáért és tartozásaiért az állam nem felel.
Kósa Lajos emelné a béreket
Kósa Lajos, a Fidesz ügyvezető alelnöke egységesen rendezné – és a tervezetben foglaltaktól jelentősen magasabb összegben állapítaná meg – a polgármesteri fizetéseket. A főpolgármesternek államtitkári, tehát csaknem egymilliós, a megyei jogú városok vezetőinek – köztük saját magának – helyettes államtitkári, vagyis 750 ezer forintos tiszteletdíjat adna. Ez körülbelül a kétszerese a kormány előterjesztésében javasolt pénznek. De a kicsik is jobban járnának, mert egy kistelepülésen a polgármester 150 ezret kapna a nem egészen százezerrel szemben, egy tízezer feletti településen pedig 230 helyett 520 ezer körüli összeg járna – és még plusz 15 százalék, költségtérítés címén.
