Az oktatási államtitkárság a köznevelési törvény parlamenti vitája előtt a képviselőknek szétküldött egy anyagot, Valótlanságok és tények az új köznevelési törvénnyel kapcsolatban címmel. A néhány oldalas dokumentummal Hoffmann Rózsa kereszténydemokrata államtitkár a fideszes képviselők körében érezhető nagyfokú bizalmatlanságot próbálta enyhíteni.

„Az alábbiakban cáfolunk néhány olyan gyakori tévedést és szándékos tévinformációt, amely a javaslattal kapcsolatban gyakran elhangzik”, áll az anyagban. Az államtitkár szerint ugyanis – amint azt korábban ki is fejtette – szó sincs arról, hogy a szakmai szervezetek és a pedagógusok többsége a tervezet ellen lenne, a „koncentrált támadás” egy a „Gyurcsány–Bajnai”-féle oktatási kormányzat támogatóiból álló „szervezett kisebbségtől” érkezik.

Az alábbiakban Hoffmann Rózsa „valótlanságaival” szembesítjük Radó Péter oktatáskutatót, aki kérdéseinkre írott elemzését közzétette az oktpolcafe portálon is.

Az államtitkár a Parlamentben

Hoffmann Rózsa: Nem igaz, hogy az oktatási intézmények fenntartói jogának átvételével a kormány célja a központosítás.

Radó Péter: Tényleg nem igaz, mert a brutális központosítás megtörténik államosítás nélkül is. Az államosítás egyetlen célja a kapacitások drámai csökkentésével elért forráskivonás könnyű menedzselhetőségének biztosítása. Mindennek semmi köze nincs az önkormányzatok közötti egyenlőtlenségekhez, mert az decentralizált rendszerben is biztosítható, csak épp eddig egyetlen kormányzat sem próbálkozott vele komolyan.

Hoffmann Rózsa: Valótlan állítás, hogy az állam elveszi az önkormányzatoktól a fenntartói jogokat.

Radó Péter: Ha nem az önkormányzatok nevezik ki az igazgatót és hagyják jóvá a pedagógiai programot, ha „elvesztik az intézményi minőségirányítási programok jóváhagyásának eszközét, elvesztik az intézmények szakmai ellenőrzésének jogát”, és mindössze a rezsiköltségek kezelésére olvad a befolyásuk az iskolák költségvetésének tervezésekor, akkor lényegében mindegy, hogy lesz-e államosítás.

Hoffmann Rózsa: Nem igaz, hogy az új törvény fokozná a pedagógusok túlterheltségét. „Nem igaz, (...) hogy a kormány fizetésemelés nélkül többletmunkát vár a pedagógusoktól. (...) Az értelmes munka sohasem teher, hanem hivatás, elköteleződés, életforma...”.

Radó Péter: A jogszabálytervezetből kiolvasható a többletmunka. A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elemzése is kimutatja, hogy „a tervezett bérnövekedés és a kötelező iskolában töltött idő nagyjából egyensúlyban van, a többletráfordítás tehát a megnövelt iskolában töltött idő fedezetét szolgálja, nem valódi jövedelemjavítást”. Ugyanakkor a 40 órás munkahétre hivatkozni szemérmetlenség, ugyanis a pedagógusok valódi munkaterhelése többnyire már most is több, mint a 40 óra.

Hoffmann Rózsa: Valótlanság, hogy a 18-ról 16 évre csökkentett tankötelezettség fiatalok ezreit löki ki a rendszerből. „Nem igaz, hogy a köznevelési törvény jó néhány intézkedése szegregációhoz vezet.”

Radó Péter: Pedig mégiscsak ez történik majd, mert ez a lépés – a törvény más intézkedéseivel együtt –erősíti a szelekciót és a szegregációt, és tanulók tömegei kerülnek majd ki a rendszerből képzetlenül, egyenesen a biztos munkanélküliségbe. Továbbá: előre látható, hogy a „pedagógiai felzárkóztató osztályok”, az SNI iskolák és a „HÍD” osztályok elsősorban roma tanulókkal lesznek feltöltve. „Az általános iskolai kapacitások durva szűkítése miatt az iskolák közötti szegregáció mérséklődhet, az iskolán belüli szegregáció viszont rettenetes mértékben fel fog erősödni.”