Van ok ilyen félelemre: néhány nappal a szeptemberi iskolakezdés előtt állt elő ugyanis olyan helyzet, hogy a tankönyvterjesztők nem szállították ki azoknak az önkormányzati iskoláknak a tankönyveket, amelyeknek a fenntartói még a tavalyi számlával is adósak voltak. Huszonhét önkormányzat százmillió forinttal tartozott ekkor a tankönyveseknek.

Persze hazudik, aki azt mondja, hogy ez a helyzet „derült égből villámcsapásként” érte, a tankönyvterjesztők ugyanis már hónapokkal a tanévkezdés előtt jelezték a problémát az oktatásért felelős államtitkárságnak. És bár Hoffmann Rózsa szakállamtitkár elismerte, hogy a kialakult helyzetért egyértelműen az önkormányzatok a felelősek (másra költötték az államtól a tankönyvekre kapott pénzt), helyettese mégis úgy nyilatkozott, hogy a gyerekek „a tankönyvpiaci érdekek áldozatai”.

Az államosításról szóló indítványt tehát üdvözli az államtitkárság. Hoffmann Rózsáék szerint az egyetlen állami szereplő, a Könyvtárellátó Kiemelten Közhasznú Nonprofit Kft. „képes lesz hatékonyságot és középtávon árcsökkenést elérni az iskolai tankönyvterjesztésben”. Azt remélik, a fokozódó verseny miatt árcsökkenést érhetnek el a tankönyvpiacon.

Magyarország a rendszerváltáskor állt át a központiról az állami szabályozású, de piaci alapon működő tankönyvellátásra. A piacon számos olyan cég van, amely a hosszadalmas tankönyvvé nyilvánítási eljárás után engedélyezett könyvet adhat ki. A tankönyvpiacot – a nemzetiségi tankönyvek kiadását leszámítva – egyetlen fillérrel sem támogatja az állam. A kiadók a saját kockázatukra jelentetnek meg tankönyvet, a verseny pedig az árakat is kordában tartja.

A Tankönyvpolitika Magyarországon című tanulmányában Radó Péter oktatáskutató rámutat arra, hogy az állam eddig is jelentősen korlátozta a piacot azzal, hogy egy tanulócsoportban „a tankönyvekre költhető összeg nem haladhatja meg a néhány rászoruló tanuló könyveire költhető árkorlátot”, amely jelenleg 12 ezer forint. De mivel majdnem minden osztályban vannak rászoruló gyerekek, a tankönyvekre a tanulók zöme nem költ ennél többet. (Tankönyvtámogatást azok a családok kaphatnak, amelyek rendszeres gyerekvédelmi kedvezményre jogosultak, vagy fogyatékos gyereket nevelnek, és a három- vagy többgyerekes családokat jövedelemvizsgálat nélkül is rászorulónak tekinti a jogszabály.)

Az iskolák a Nemzeti alaptanterv és a kerettantervek alapján saját, helyi tantervet, pedagógiai programot dolgoznak ki – ehhez válogatnak tankönyvet a pedagógusok. Az új köznevelési törvény elveszi az önkormányzatoktól az igazgató kinevezésének és a pedagógiai program jóváhagyásának jogát, ezzel együtt pedig megfosztja az iskolákat (és a pedagógusokat) a tankönyvválasztás lehetőségétől. Mindezen kormányzati tervek – a tankönyvterjesztés államosításával együtt – szétverik a tankönyvpiacot, ami több száz, többségében kis- és közepes magyar vállalkozás azonnali csődjét jelenti.

A köznevelési törvény koncepciójában kiemelt célként fogalmazódott meg a tankönyvek számának csökkentése, igaz, ez a cél konkrétan nem jelenik meg a parlamentnek benyújtott törvénytervezetben. Emellett 2013-tól be akarják vezetni a tankönyvek teljes állami támogatását, ennek azonban az lenne az ára, hogy a könyveket négy évig folyamatosan használnák a gyerekek. Vagyis: nem saját könyvük lenne, hanem azt a tanév idejére kölcsönöznék az államtól.

A Tankönyvesek Országos Szövetségének elnöke szerint a magyar tankönyvpiac jelenleg nem korlátlanul szabad, de nem is ül rá teljesen az állam. – Azért működik és azért sikeres, mert magyar gyökerei vannak, emellett EU-konform, sokszínűségét igénylik a pedagógusok, szülők, tanulók egyaránt. A könyvek alkalmazkodnak az egyes iskolatípusokhoz, hiszen esetleg másképp oktatják az irodalmat egy katolikus vagy például egy Waldorf-iskolában. A kiadók köré tankönyvfejlesztő műhelyek épültek, és nemcsak Budapesten, hanem több nagyvárosban is. A piac innovatív, és a szerzők, kiadók birtokában még kiadatlan kéziratok is vannak. A kormány új elképzelése tehát az alkotó, tankönyvíró pedagógusokat is sújtja – fejti ki dr. Karlovitz János, aki nem érti, miért van baja a kormánynak azzal, hogy van kínálat a tankönyvpiacon. Hozzáteszi, ha a tankönyvek minőségén akarnának javítani, akkor nem a piacot kellene szétverni, a verseny ugyanis segíti a minőség javulását.

– Nem minimalizálni kellene a piacot, hanem optimalizálni – szögezi le, hozzáfűzve, hogy a kormány például a tankönyvek akkreditációjánál tudna beavatkozni. Karlovitz János azt mondja: míg a rendszerváltás után legalább kétszáz vállalkozás akart a tankönyvkiadásból megélni, mára már csak a legjobbak vannak életben, úgy negyven-ötven cég. Szerinte a négyévenkénti „kölcsönkönyvvel” is gond van: Franciaországban is próbálkoztak ezzel a nyolcvanas években, de azt tapasztalták, hogy a könyvek gyorsan elhasználódtak.

Szarvas-Ballér Judit, a Tankönyves Vállalkozók Országos Testületének (TVOT) elnöke arra is figyelmeztet, hogy ha az állam egyetlen terjesztőn keresztül versenyezteti a kiadókat, azzal már a minőségromlást előidéző árversenybe kergeti őket.

– Óriási tévedés lenne azt hinni, hogy ebben a piacban még vannak tartalékok. A tartós tankönyvekkel talán lehet spórolni, de ez a könyvtípus nem minden tantárgy esetében és nem minden korosztály esetében alkalmazható kizárólagosan. Ráadásul nehéz elvárni olyan könyvektől, amelyekbe nem lehet írni, hogy készségfejlesztők is legyenek. A gyerekek kölcsönbe kapnák, ezért nem húzhatnák alá a szövegben a számukra lényegeset, nem jegyzetelhetnének bele. Pedig az a tanulási folyamat része, amit nem szabadna elvenni a gyerekektől. Móricz Simon

Pontosítás

A Nincs röghöz kötés, de... című, november 22-én megjelent cikkünkben szereplő egyik évszámot pontosítjuk: a parlamentnek benyújtott felsőoktatási törvénytervezet szerint a C típusú, középfokú állami nyelvvizsga nem 2012-től, hanem 2016-tól lesz a felvétel feltétele.

A rendszerváltás után legalább kétszáz vállalkozás akart a tankönyvkiadásból megélni, ma már csak a legjobbak vannak életben, úgy negyven-ötven cég