Frissen kinevezett főigazgatófőorvosként ugyan Mészáros Lajos is sokat tett persze az adósság csökkentéséért, azonban a belső átszervezésekkel, racionalizálással, a hatékonyság növelésével és egyes, a kórház számára előnytelen szerződések újratárgyalásával is csak harmadával sikerült csökkentenie a múlt nyáron még másfél milliárdos tartozást s elkerülni a kórházat üzemeltető nonprofit kft. felszámolását. Dunaújváros jegyzője, Kukorelli Sándor szerint azonban már az év elején látható volt, hogy minden erőfeszítés ellenére előbb vagy utóbb valamelyik beszállító megindítja a felszámolási procedúrát.

– A fekvőbeteg-ellátás biztonsága érdekében nem várhattuk meg, hogy valaki megindítsa az eljárást – Kukorelli így indokolta a Népszabadságnak a kórház üzemeltetésének nyár közepi gyors átalakítását, mellyel az addig veszteséges, sőt tőkéjét is elvesztett nonprofit kft. által üzemeltetett kórházat a képviselő-testület június 9-i ülésén „költségvetési szervvé” alakította. Egyetlen tollvonással elvonta az önkormányzat a betegellátási feladatokat a kft.-től, és az új költségvetési szervet bízta meg az ez irányú teendők ellátásával. A döntés következtében a kórház dolgozói jogfolytonosan átkerültek az új üzemeltetőhöz, az OEP szerződést bontott a nonprofit kft.-vel és így tovább. Minden átkerült az új üzemeltetőhöz, kivéve a kft. csaknem egymilliárdos adóssága. Vélhetően ezért hangsúlyozta a Weborvosból idézett interjújában Mészáros Lajos főigazgató-főorvos, hogy „az új költségvetési szerv csak a feladatellátás területén jogutódja a korábbi társulásnak”.

Dunaújváros jegyzője kérdésünkre nem cáfolta a főigazgató-főorvos nyilatkozatának azt a részét, miszerint az önkormányzat eredeti terve szerint a nonprofit kft. végelszámolással szűnt volna meg. Csakhogy néhány hitelező türelme hamarabb elfogyott, mintsem az önkormányzat léphetett volna, és az illetékes bíróság az elismert, de ki nem fizetett tartozásokra szeptember elején elrendelte a kft. felszámolását. Hogy mi lesz ezután, senki sem tudja. A kft. felszámolásával nagy valószínűséggel egyetlen hitelezői igényt sem lehet kielégíteni. A cég kasszájában egy fillér sincs, eszközvagyona pedig soha nem is volt.

A kórház (azaz az azt korábban működtető kft.) hitelezői között található néhány multi vagy magyarországi helytartója, akiknek több tízmillióval tartozik a kórház, és több magyar kis- és középvállalkozás, amelyeknek élet-halál kérdés, hogy mikor kapják meg a pénzüket. A város azonban aligha fog sietni, hogy segítsen rajtuk. Dunaújváros az ország 15. legeladósodottabb városa, minden egyes lakosra 272 671 forint tartozás jut. Ettől perszemég – ha,mint Kukorelli fogalmazott, a bankok is úgy akarják – képes lenne kifizetni a „kórház” közel egymilliárdos hátrahagyott adósságát, a jegyző azonban nem hagyott kétséget afelől, hogy nem minden tartozást hajlandók vita nélkül elismerni.

– Egyes szolgáltatók havi öt-tízmillió forintos készenléti díjat számláztak a kórháznak, és vannak más gyanús, de legalábbis érdekes tételek a ki nem fizetett számlákon. Az önkormányzat állítólag jogi lépéseket fontolgat a számára leginkább előnytelen szerződésekkel kapcsolatban, de hogy milyeneket, mikor, és eddig miért nem tettemeg – ezekre a kérdésekre nem kaptunk választ. Kukorelli ugyanakkor elismerte, az önkormányzat lélekben legalábbis már felkészült arra, hogy a hitelezők előbb vagy utóbb tőle próbálják meg behajtani. Kell is készülniük, információink szerint ugyanis több hitelező (döntően hazai kis- és középvállalatok ugyanis hamarosan „benyújtják” kifizetetlen számláikat Dunaújvárosnak.

Az egyik hitelező, egy, a kórháznak évi átlagban 25 millió forintért szemlencséket szállító kft. jogi képviselője, Hegedűs László ügyvéd szerint az önkormányzatnak fizetnie kell. Hegedűs a gazdasági társaságokról szóló törvényre hivatkozva azt mondja, nem hivatkozhatnak korlátozott felelősségükre a kft. azon tagjai, akik azzal a hitelezők rovására visszaéltek. Ők ugyanis – a törvény betűje szerint – egyetemlegesen felelnek a ki nem elégített kötelezettségekért. Dunaújváros jegyzője azonban vitatja, hogy a város, vagy akár a kórház menedzsmentje is visszaélt volna a jogi lehetőségeivel.

– Mi a betegek, a betegellátás biztonsága érdekében tettük, amit tettünk. Ha nem hozzuk létre az új, immár költségvetési intézményt, egy esetleges felszámolási procedúra súlyosan veszélyeztette volna a betegellátást – fogalmazott. Ezt nyilvánmegérti Élő Gábor, a kórháznak szemlencséket szállító cég cégvezetője is, ám ettől még más (külföldi) pia cokon realizált nyereségéből kell finanszíroznia a Pantaleon kórháznak leszállított évi 400-450 lencsével kapcsolatos költségeit, ami egyre nagyobb terhet jelent vállalkozása számára. Ez év márciusában fogyott el a türelme. Neki 35 millióval tartozik a kórház, ebből 20 millió egy éven túli. Élő cége volt a kórház legnagyobb szemlencsebeszállítója, az évente beültetett 800 lencse több mint fele tőle származott. Arról, hogy mi történt azután, hogy ő nem szállított tovább hitelben, Élő is csak szóbeszédeket hall. Állítólag a szakmában vitatott minőségű indiai termékekkel pótolták a magyar lencséket, mondván, a „betegek úgyse tudják, hogy a magyar lencsével jobban is láthatnának”.

A beszállítók most összefogásra készülnek, de közben aggódnak is. Aggódnak, mert az egészségügyben állítólag sokan jó példának, „remek ötletnek” tartják a dunaújvárosi húzást”. A kórházak küszöbön álló államosítása miatt azonban az önkormányzatok már nem érdekeltek annyira a felhalmozott adósságok eltüntetésében – legalábbis a beszállítók egy része ebben bízik. Tartanak viszont az államtól. Szóbeszédeket lehet hallani, mondják, hogy az állam lenyeleti a beszállítókkal a hitelek felét vagy még nagyobb részét. Csakhogy egy ilyen lépés sok cég számára egyet jelentene a csőddel. Nagyon úgy tűnik azonban, hogy a cégek többségének mégsem lesz más választása, lemond az őt megillető pénz egy részéről, megpróbál talpon, és ezáltal piacon maradni, vagy lehúzza a rolót. Valószínűleg erre utalt óvatosan már Mészáros Lajos is a már többször hivatkozott interjúban, hogy a beszállítók többsége, még ha tesz is jogi lépéseket követelése érvényesítésére, bejáratott piacait bizonyosan nem hagyja el. Ez csak egy kórházvezető tapasztalatokra alapozott magabiztossága. De hol van ő erőben, hatalomban az államhoz képest?

A városvezetés a betegellátás biztonságára hivatkozik, a beszállítók közös fellépésre készülnek