A legutóbbi, 2001-es népszámlálás alkalmával a „Vallása, hitfelekezete?” kérdésre több százan azt válaszolták: ateista. Számukra a másik lehetőség az lett volna, hogy besorolják magukat a „nem tartozik egyházhoz, felekezethez” kategóriába, de ez nyilván nem teljesen fejezte ki a világnézetüket. Hisz attól, hogy valaki egyik vallási közösségnek sem a tagja, még bőven lehet vallásos. Olyannyira, hogy szociológiai felmérések szerint a „maguk módján vallásosak” aránya jóval meghaladja azokét, akik „az egyház tanításait követik”.

Az ateisták ellenben nem hisznek sem Istenben, sem túlvilágban, sem természetfeletti erőkben. Sőt: általában meggyőződésük, hogy ilyesmi egyáltalán nem létezik.

A vallási, pontosabban a felekezeti hovatartozást firtató kérdésnél amostani népszámláláson már az „ateista” megjelölés is szerepel a válaszadási lehetőségek között. Virágh Eszter népszámlálási szóvivő elmondta, hogy az új kategória bevezetését az egyházakkal folytatott előzetes egyeztetések során sem kifogásolta senki. Tudomása szerint először került fel az „ateista” meghatározás a kérdőívre.

A vallásra (és ateizmusra) vonatkozó kérdés az úgynevezett szenzitív, érzékeny adatok körébe tartozik. Mindenki szabadon eldöntheti, válaszol-e rá. Van még néhány hasonló pont, ettől eltekintve a népszámlálási kérdőív kitöltése elvileg kötelező.

A hivatalos nyilatkozatok nem mindenkit nyugtattak meg: akadnak, akik nem látnak „elégséges és meggyőző garanciát” annak megakadályozására, hogy illetéktelenek viszszaéljenek az adatokkal. A világhálón találkozni olyan buzdítással is, hogy utasítsuk el a részvételt a népszámláláson.

Az adatok valóságtartalmát Virágh Eszter tájékoztatása szerint a KSH nem ellenőrzi, de az adatszolgáltatás megtagadása szabálysértésnek minősül. (Vannak országok, ahol ugyanez bűncselekménynek számít.) A népszámlálási szóvivő közölte: azokat, akik nem töltötték ki a kérdőívet, a lakáscím alapján lehet azonosítani. A jegyző feladata, hogy elindítsa a szabálysértési eljárást. A pénzbírság ötvenezer forintig terjedhet, extrém esetben – ha az illető ezek után sem gondolja meg magát – a büntetés akár elzárás is lehet.

Persze csekély a valószínűsége, hogy ilyen okokból bárkit is szabadságvesztésre ítélnének Magyarországon. Virágh Eszter úgy tudja, hogy 2001-ben körülbelül tíz szabálysértési eljárás indult. A szóvivőnek ezek eredményéről nincs információja, de annyi biztos, hogy első körben ennél jóval többen utasították el az adatszolgáltatást. Nagy részük aztán beadta a derekát – még az eljárás megkezdése előtt.