Hat éve áll büntetőeljárás hatálya alatt, előtte három évig „a móri mészáros babája volt, hamis alibit igazolt Kaiser Edének a nyolc halálos áldozatot követelő bankrablás idejére”. El kellett hagynia az iskoláját, majd az esti iskoláját is emiatt. A „móri mészáros barátnője” címet egészen 2007 februárjáig viselte, amikor a rendőrség bejelentette, „lehetséges, hogy a móri ügynek van egy másik megoldása is”, azaz, hogy talán mégsem az addigra már jogerősen tényleges életfogytig tartó fegyházra ítélt Kaiser Ede az egyik gyilkos.

Gyuris Anitát 2005. december 7-én jelentette fel a Fővárosi Ítélőtábla az Országos Rendőr-főkapitányságon hamis tanúzásért.

Persze jogi értelemben ez nem feljelentés volt, csak egy átirat, melyben a bíróság arról tájékoztatta a rendőrséget, hogy bejelentést tett a perben csupán „az egyes számú tanúként” emlegetett O. Miklós. Eszerint Gyuris Anita édesapja, a tanú által Üveges Ferinek nevezett Gyuris Ferenc elmondta neki egy alkalommal, hogy „Kaiser Ede a kérdéses délutánon, illetve a móri mészárlás napján nem volt náluk, csak délután érkezett haza Anitával együtt, és éppen ezért úgy gondolta, hogy hamisan tanúzott ebben az ügyben”. O. Miklós a rendőrség szerint is kifejezetten szorgalmas bejelentő volt. Gyanúsan szorgalmas.

A rosszindulatú és szorgalmas bejelentő

A bejelentését felvevő és az illetékeseknek továbbító sokat tapasztalt rendőrtiszt a bíróság előtt elmondta, sok rosszindulatú bejelentővel volt már dolga, de a többség beérte egyetlen telefonhívással. Az egyes számú tanú azonban láthatóan biztosra akart menni.

Második bejelentésében már azt is megemlítette, hogy két férfi is tud Üveges Feri hamis tanúzásáról, rendszeresen együtt söröznek Ferivel a lakótelepi panelház földszintjén lévő kiskocsmában, onnan tudnak a dologról. Láthatóan mindenáron büntetőeljárást akart kicsikarni Gyurisék ellen.

Sikerült neki. Elvileg akár a bíróság is megtehette volna, hogy feljelenti a Gyuris családot és Kaiser Ede egy korábbi barátnőjének édesanyját, Weiner Szerénát. Már az első móri perben első fokon eljáró Varga Zoltán bíró sem hagyott kétséget afelől, hogy nem hisz a családnak, szerinte hamisan tanúskodtak, így próbáltak meg a rablógyilkosság idejére alibit igazolni Kaisernek. Jószerével már akkor is csak az volt a kérdés, hogy Varga bíró teszi-e meg a feljelentést, vagy a másodfokon a jogerős verdiktet kimondó ítélőtábla, esetleg mindkettő az ügyészségre bízza, hogy vegye észre a hamis tanúzást és tegye a dolgát.

Gyurisékat a móri nyomozásban három hónappal Kaiser Ede és Hajdú László elfogása után hallgatták ki először tanúként; Anitát október 8-án, szüleit hat nappal később.

A figyelmen kívül hagyott bizonyíték

Tulajdonképpen véletlenül figyelt fel a lányra a rendőrség: levelet vitt Kaisernek a fogdába, ahonnan azonnal értesítették a nyomozókat. Percekkel később az akkor 17 éves lány egy kihallgató helységben találta magát és kérdések sokasága záporozott rá. Mint azt a bíróság előtt Gyuris Anita védője, a büntetőbíróból lett ügyvéd, Parti Ágnes perbeszédében külön is hangsúlyozta, a lánnyal folytatott „beszélgetések” egy részéről nem készült jegyzőkönyv, még emlékeztető feljegyzés sem.

Parti Ágnes szerint a rendőrség ugyancsak véletlenül jutott egy fontos, ám később mégis mellőzött bizonyíték birtokába.

Anita mondta el ugyanis a nyomozóknak, hogy – sok korabeli szerelmes kamaszhoz hasonlóan – naplót vezet, amiben minden számára fontos eseményt feljegyez, köztük azt is, mikor, mennyi időt töltött Kaiser Edével. „Kirohantak a nyomozók Gyurisék lakására és lefoglalták a naplót”, idézte fel a történteket Parti Ágnes, hozzátéve, hogy a naplóba május 9-én Anita azt írta: „egész nap Edével voltam”. A nyomozók többször és részletekbe menően kihallgatták a Gyuris családot és Weiner Szerénát, akiből azért lett tanú (majd hamis tanúzás gyanúsítottja), mert Gyuris Anita és Kaiser Ede egybehangzó vallomása szerint a móri rablás napján délután egykor vagy kettőkor nála jártak Kaiser nadrágját kivasaltatni. Weiner úgy emlékezett, a második kávéját itta, tehát valószínűbb, hogy kettőkor. Irma néni egykor és kettőkor vitt neki kávét, utána már nem ivott többet. Úgy emlékezett, hogy aznap Kaiser is találkozott Irma nénivel, még tréfásan rá is ijesztett az idős asszonyra.

A rendőr feledékeny, és nem hazudik

Vasvári Csaba bíró az egyik tárgyalási napon rákérdezett az ügyben eljáró nyomozóra: kihallgatták-e Irma nénit, mire a rendőrtiszt határozott igennel felelt. Pedig nem hallgatták ki. Irma néni nem élte meg, hogy igazolhassa vagy megcáfolhassa Kaiser és Gyuris Anita szavait. Amikor a bíró ezt közölte a rendőrrel, az csak vállat vont és annyit mondott: akkor nem hallgattuk ki.

Parti Ágnes szerint ez az eset is azt bizonyítja, hogy a hatóság kettős mércével mér. A vádat megalapozó bizonyítékokat összegyűjtő rendőr tévedhet abban, hogy kihallgatott-e valakit vagy sem. A „tettének elkövetésekor” 17 éves, fülig szerelmes lánytól ellenben elvárták, hogy három hónap távlatából másodpercpontossággal számoljon be május 9-e eseményeiről. Anita édesanyjától még azt is megkérdezték: milyen alsónadrágban volt Kaiser, amikor május 9-én a déli órákban lánya szobájában találta?

Olvasom az iratokat és el kell ismerni: Gyurisék vallomása olykor jelentősen módosult. Hol úgy mondták, horgászni voltak, lányuk szerint nyaraltak egész héten, majd később kiderült, hogy tévedtek, s aznap (is) dolgozni voltak. Anita sem volt következetes abban, hogy mikor volt iskolában és mikor nem; hol azt mondta, hogy egész héten nem ment iskolába,mert Edével volt, hol pedig csak május 9-re mondta ugyanezt. (Az iskolai napló szerint csak 9-én hiányzott.)

A vallomások változnak az idővel

A vádhatóság szerint elgondolkodtató, hogy Anita szülei nem emlékeztek arra, hogy horgászni vagy dolgozni voltak, arra azonban igen, hogy egy és két óra között a lakásukban találkoztak Kaiser Edével, aki krumplis tésztát evett éppen. Miért mentek haza olyan korán, ha dolgozni voltak, amikor az üzletük a kiírás szerint kettőig tart nyitva? És miért nem jelentkeztek tanúnak Kaiser és Hajdú elfogása után, ha tudták, hogy a rablás idején náluk volt?

Terhelő bizonyítékként értékelte a vádhatóság mindezek mellett azt is, hogy Kaiser mobiltelefonja tíz perccel azután, hogy állítólag Weiner Szeréna belvárosi üzletében járt Anitával, már egy Gyurisék lakásához közeli adótoronyra jelentkezett fel. – Tíz perc alatt nem lehet az Astoriá tól Csepelre autózni – szögezte le a vádhatóság, és ki is tartott álláspontja mellett még azután is, hogy egy rendőrautó (kék lámpa és sziréna nélkül) tíz percen belüli részidőt ért el az Astoria–Csepel távon.

Hamis tanúzást az követ el, aki hatóság előtt egy ügy lényeges körülményéről valótlant állít. Lényeges körülménynek pedig a Vasvári bíró által hivatkozott bírói gyakorlat szerint azokat a tényeket kell tekinteni, amelyek a bűnösség megállapítása, a tett minősítése és az ítélet kiszabása szempontjából relevánsak. Ez esetben a releváns kérdés az, hogy hol tartózkodott a móri rablás idején Kaiser Ede.

Amikor Gyurisékat hamis tanúskodással meggyanúsították, még jogerős bírói ítélet mondta ki, hogy Kaisernek Móron kellett lennie, hiszen ő és ismeretlen társa raboltak el hétmillió forintot a bankból nyolc ember élete árán. Akkor még a nyomozó- és a vádhatóságnak elemi érdeke volt bizonyítani, hogy Gyurisék nem mondanak igazat, hiszen, ha Kaiser bizonyíthatóan Csepelen volt, akkor nem lehetett ő az egyik móri mészáros.

Ha valaki is hinni akart volna az alibinek...

Csakhogy Gyurisékon és Weiner Szerénán kívül mások is tanúsították, hogy 12 és 14 óra között Kaiser nem állhatott a móri bank ajtajában, noha ezért ítélték „első nekifutásra” a haláláig tartó szabadságvesztésre. (Más kérdés, hogy Kaiser feltételezett móri bűntársa, Hajdú László ügyében a rendőrség másfél évig nem járt a végére egy vezetékes telefonon folytatott beszélgetésnek. Amikor végül megtette, kiderült, hogy Hajdú László a rablás idején valóban Budapesten volt, ahogy állította.)

– Bárcsak hittek volna Gyuris Anitának és szüleinek a rendőrök – mondta a per folyamán többször is Parti Ágnes –, talán hamarabb eljutottak volna az igazi gyilkosokhoz.

A bíró szerint a vádhatóság „az igazi móri gyilkosok” elfogása után alaposan meghúzott vádiratban is kitart amellett, hogy a móri rablás idején Kaiser Ede nem Csepelen tartózkodott, azaz egykori barátnője és annak szülei hamis alibit igazoltak neki. Hogy hol volt, ha nem Móron? Ismeretlen helyen, mármint a hatóságok előtt ismeretlen helyen. Mindegy, hogy hol, de nem Csepelen, tehát Gyurisék és Weiner hazudtak.

A bíróság szerint azonban erre semmiféle bizonyítékot nem prezentált a vádhatóság. Megpróbálták – a hamis tanúzás vádja alól felmentő ítélet szerint sikertelenül – szétzúzni azokat a bizonyítékokat, amelyek szerint Kaiser Csepelen volt aznap, de semmiféle bizonyítékot nem találtak arra, hogy máshol lett volna. A vád arra alapozott, hogy nem lehetett Csepelen, mert a tanúk vagy hamisan vallottak, hogy tévedtek…

A felmentés sem zárja le az ügyet

Az ügyész nem kért három nap gondolkodási időt, helyből megfellebbezte az ítéletet, így Anita egy évig még bizonyosan nem utazhat az USA-ba modellkedni az ellene folyamatban lévő büntetőeljárás miatt. Senkit nem lepett meg a döntés, e tekintetben az ügyészi gyakorlat következetes: ha vádat emeltek, és a bíró nem azért menti fel a vádlottat, mert szerinte nem történt bűncselekmény, akkor fellebbeznek. Különösen az olyan esetekben, mint Gyuriséké, amikor is az ügyészség álláspontja szerint lényeges körülményekben is valótlant állítottak a tanúk, és vallomásukat többször jelentősen módosították alapvető kérdésekben. Ez az ügyészek szerint elfogadhatatlan.

A bíró szerint viszont a lényeges kérdésben (hol volt 2002. május 9-én Kaiser Ede? Csepelen!) mindvégig következetesen ugyanazt vallották. Az eset rossz fényt vet a móri ügyre, és végső soron az igazságszolgáltatásra: hiszen csak a „második nekifutásra” sikerült elfogni és elítélni azokat, akik a hazai kriminalisztika eddigi legbrutálisabb bankrablását végrehajtották, márpedig előszörre több tanú vallomása, rendőri jelentések és „tárgyi bizonyítékok” sora „bizonyította”, hogy Kaiser Ede a móri mészáros. Kiderült, hogy mégsem.

Hamisan vádolt és hamisan tanúskodott volna mindenki az első perben?

Mór