alkalmazások |

RSS |

előfizetés |

akciók Nol.hu | NolBlog | NolTV | Hírmátrix | NolRandi

oldal tetejére

Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelem | Akciók

Szolgáltatások
Nyomtatott mellékletek

NolTwitter |

2012. május
24. csütörtök

Belföld		Külföld		Gazdaság		Kultúra		Vélemény		Sport		Tud/Tech		Noller		Mozaik		A Lap

Index jobbra

Hargitai Miklós| Népszabadság| 2011. szeptember 12. |14 komment

Cikk értékelés Be kell jelentkezni az értékeléshez!

KommentekBe kell jelentkezni a hozzászóláshoz!

Pasinszki | 2011. szeptember 13. | 08:50:50

"Szűk egy évvel a médiatörvénykezés elkezdése után"
Ahogy az emlékeimben kutatok, már Ady ellen is indult sajtóper. Mire gondolt, Hargitai Úr?

dilike | 2011. szeptember 12. | 19:56:51

Uj Péter. még akkor is, ha így aláhúzza a beépített grammatikanáci.:)

hargitai | 2011. szeptember 12. | 19:39:18

Kedves izo1210,
ez nem ilyen egyszerű. Nagyon erős a médianyomás. Csak egy példa: a 10 éves gyerekem osztályában a VV idején gyakorlatilag a Való Világ a fő téma. Az összes gyerek nézi - az enyémet leszámítva -, de az én csemetém is megkapja belőle az "információkat" a többiektől. Mi köze ehhez a távirányítónak?

nyugdijas60 | 2011. szeptember 12. | 18:18:27

MaxVal/06:43:46
"Az Indexúgy ahogy van szar,teljesen mindegy, hogy politikailag hol áll."
Javasolom, hogy olvassa dajcstomi írásait az interneten és talán nem ajánlom a Nol-t sem, mivel az ön ízlésének azok fognak megfelelni.

izo1210 | 2011. szeptember 12. | 18:16:29

Vagy HM is az orbáni tanítást követi, miszerint a liberalizmusnak befellegzett?

izo1210 | 2011. szeptember 12. | 18:14:36

"a legutóbbi Való Világ morálisan az előzőeknél is vállalhatatlanabb volt, az Aranypart pedig a konzervatív médiaerkölcs antitézise"
Ha valaki nem bír ellenállni a távirányítónak, azt nem a médiahatóságnál, hanem a pszichiátrián kell kezelni.

Attila | 2011. szeptember 12. | 13:19:49

Zseniális írás, minden szava igaz. El lehetne gondolkodni, bár jobboldalon ez mintha nem menne. Pedig a jobboldal politikusai hülyének nézik még a saját szavazóikat is.

Lerner | 2011. szeptember 12. | 10:24:34

Miért, eddig hol volt?

degeux | 2011. szeptember 12. | 10:00:55

Ja, ja, hát lehet, hogy a szándék egyértelmű, de lassan nem lesz miről jót írni. Értem én, hogy a kormányt nem lehet szidni, de így nem lesz téma. Pillanatnyilag, ami jó, és nem zavarja talán még a kormányt sem, az legfeljebb az időjárás. Persze, ha sokáig így marad, akkor majd már ez is gond lesz, mert nem vesszük a gázt, oszt borul a költségvetés...
De mondjuk, arra biztos van már forgatókönyv... Gyurcsány elrontotta azt is..

bizinol | 2011. szeptember 12. | 09:42:40

HM-nek csak abban van igaza, hogy "a legutóbbi Való Világ morálisan az előzőeknél is vállalhatatlanabb volt, az Aranypart pedig a konzervatív médiaerkölcs antitézise".
Valóban, sokkal keményebben kell föllépni a kultúrális környezetszennyezés ellen!
Hajrá médiahatóság!

pedro-amigo | 2011. szeptember 12. | 08:49:24

Azt is tegyük hozzá, hogy ezeket a kodifikációs remekműveket júliusban több mint 100! helyen módosították. Köztük volt olyan jóerkölcsös javaslat, ami lehetővé teszi, hogy Szalai a 2M plafon fölött kapjon végkielégítést...

Erre mondta végtelen jóerkölcsös cinizmussal Tarlós, ha a kormány naponta módosítja az alkotmányt és a jogszabályait akkor mit nekünk egy zászló újratervezés...

Gyurka46 | 2011. szeptember 12. | 08:40:51

Hogy mi a médiatörvény célja, arra következtetni lehet abból, hogy a nagy hatalmú Médiatanácsba a FIDESZ még koalíciós partnerét, a KDNP-t sem engedte be.

Uszui | 2011. szeptember 12. | 07:58:03

A médiahatóság nem diszfunkcionális, csak pillanatnyilag nincs feladata. Gondolom, majd kormányváltáskor akcióba lép.

MaxVal | 2011. szeptember 12. | 06:43:46

Az Index úgy ahogy van szar, teljesen mindegy, hogy politikailag hol áll.

A médiaalkotmány és az abból kiágazó törvény elfogadása idején megszólaló szakértők (pártállástól függetlenül) egyetértettek abban, hogy a szabályozó államnak három legitim célja lehet, amikor beleavatkozik a média működésébe. A médiapiaci szereplők és a médiában megjelenített vélemények esélyegyenlőségének védelme, a politika túlzott befolyásának kiküszöbölése és az egyértelműen nemkívánatos tartalmak távoltartása.

Szűk egy évvel a médiatörvénykezés elkezdése után, és immár az első tapasztalatok birtokában azt mondhatjuk: a médiarezsim Fidesz-modellje megbukott. Nem azért, amitől a legtöbben féltek – hogy tudniillik nyílt hatalmi beavatkozással megtöri a sajtót –, hanem azért, mert mindhárom szabályozó funkciójában kudarcot vallott.

A médiában a megszólalási lehetőséghez (frekvenciához, sugárzási joghoz, felülethez) jutás mechanizmusai sem tisztábbak, sem átláthatóbbak nem lettek: az állam ma egyetlen párt érdekeit követve dönthet rádiók, tévécsatornák sorsáról, sokmilliárdos (állami vállalatoknál elköltésre váró) hirdetési büdzsékről, és a döntéseket kívülről sem ellenőrizni, sem befolyásolni nem lehet. Ugyanakkor a nagy hatalmú, egyetlen áttétellel a miniszterelnökhöz bekötött médiaszabályozó hatóság ugyanolyan vézna és erőtlen, ha az adófizetők, a társadalom érdekeit kellene megvédenie, mint sokpárti befolyással működő elődje volt.

Nemhogy a közmédia pártszolgálatba állítását nem sikerült megakadályoznia, de az NMHH még egy olyan, egyetlen gombnyomással elintézhető (és jelenlegi formájában nyíltan törvénysértő) gyakorlaton sem tudott változtatni, mint a „gyárilag” felhangosított rádió- és tévéreklámok problémája.

A hatóság oroszlánkörmei a kereskedelmi tévéken is kicsorbultak: a legutóbbi Való Világ morálisan az előzőeknél is vállalhatatlanabb volt, az Aranypart pedig a konzervatív médiaerkölcs antitézise, mégsem tudják hatalmi szóval a jogszabályi keretek közé terelni.

Ami pedig a politikai befolyást illeti, itt a nagyobb kiszolgáltatottság mutatkozik meg. A Klubrádió vegzálásától a közszolgálatinak nevezett adók és a TV2 kirívó jobbra hajlásán át az Index (mínusz Bodoky Tamás, Új Péter, Tóta W. Árpád, Bede Márton és még sokan mások), illetve a Metropol kormányközelbe tolásáig minden egy irányba mutat: nincs intézményes akadálya, hogy a kormánypárt a számára fontos területeken – látszólag piackonform eszközökkel, de valójában politikai erőfölényt érvényesítve – véleménymonopóliumot építsen.

Ha mindez a kontinens legerősebb médiahatósága alatt zavartalanul megtörténhet, akkor a médiaviszonyok újratervezése aligha arról szólt, amiről a kirendelt védők – Szijjártótól Martonyiig – az unió politikai közvéleményét győzködni próbálták. Ez a szabályozás a gyakorlatban pont olyan, amilyennek a kritikusai előzetesen leírták: egypárti logikájú, antidemokratikus és diszfunkcionális.