Roma jövőkép: éhséglázadás
Az antropológus a közelmúltban Észak-Magyarország egyik volt iparvárosában végzett „terepmunkát”, több száz romával találkozott. Amikor arról kérdezte őket, milyen várakozásaik vannak a jövőt illetően, visszatérően jött a válasz: „nem marad más, csak az éhséglázadás”.
– A romák attól félnek, hogy január tól tovább csökken a szociális támogatás mértéke és ideje, tovább szigorítják a családi pótlékra való jogosultság feltételeit – mondta Szuhay. A cigányok tehát úgy kalkulálnak, hogy az eddiginél is kevesebb jut majd családjuk fenntartására. Általában a mostani bevételeik sem elegendőek arra, hogy fizessék a közüzemi díjakat. Ha az állam ebből a kevésből is elvesz, akkor végképp nem jut még élelemre sem.
Szuhay Péter szerint elsősorban azok a romák készülnek kétségbeesett lépésekre, akik a rendszerváltás előtt elérték az alsó középosztályi szintet, megízlelték, milyen az, ha az embernek méltósága van. (A politika ezt úgy mondaná: beilleszkedtek.) Néhány évig még az üzemek és bányák bezárása, álláshelyeik elvesztése után is találtak valamilyen munkát, mára azonban teljesen kilátástalanná vált a helyzetük.
A cigányok kevéssé bíznak annak a megállapodásnak a sikerében, amelyet pár hónapja Farkas Flórián fideszes képviselő, az Országos Roma Önkormányzat elnöke és Orbán Viktor kormányfő kötött. Pedig az aláírók vállalják, hogy – igaz, nem egyik napról a másikra, hanem 2015-ig – mintegy 50 ezer roma felnőttet részesítenek piacképes szakképzésben, további 80 ezernek pedig biztosítják, hogy részt vegyenek alapfokú készségfejlesztési programokban (írás, olvasás, számolás, informatika).
A piacképes tudás megszerzése és az ehhez rendelt munkahelyek megteremtése még odébb van, a romák számára jelenleg leginkább a közmunka látszik elérhetőnek. Szuhay Péter egyik kezdeményezője volt annak a nemrégiben közzétett petíciónak, amely tiltakozott a segélyre szorulók „munkatáborokba kényszerítését lehetővé tevő” törvény ellen. Az antropológus szerint eleve téves és káros a kormány szemlélete, hisz az abból indul ki, hogy a cigányokban tudatosítani kell: élősködésnek helye nincs, ez egy munkaalapú társadalom, itt mindenkinek dolgoznia kell.
Gyakorta hallunk arról, „immár a második generáció nő fel úgy, hogy nem tudja, mi a rendszeres munka”. Szuhay ettől eltérően úgy látja, azt nem tudja, hogy mi a jó munkahely, mi a jó fizetés. De azt, hogyan kell keményen dolgozni, megtanulta: építkezésen, csatornafektetésen és aszfaltozáson, a gyümölcsösben vagy a hűtőházban.
Ha az állam (a magát gondoskodónak mondó állam) valódi piaci viszonyok között kínálna munkát a munkanélkülieknek, akkor bizonyosan kevésbé félnének a lakóhelyüktől távol (legálisan) dolgozni. A nehéz munkát és munkakörülményeket is jobban elviselnék. Tán még munkafelügyelőket, „smasszerokat” sem kéne a sarkukba állítani, és akkor nem gondolnának arra, hogy ők csak „rabszolgák lesznek”. Szuhay Péter szerint a munka nélkül maradt, reményt vesztett embereket nem lenne szabad a gazdasági hanyatlás, a válság miatt bűnössé kikiáltani, és „kegyetlenül büntetni”.
– A közmunkaprogrammal a kormány nem talált ki semmi újat, csak a korábban már elkövetett hibákat követi el újra az eddiginél nagyobbméretekben – jelentette ki Zolnay János szociológus, aki szintén kezdeményezője volt a tiltakozó petíciónak. Hangsúlyozta: bár most a romákról beszélünk, távolról sem csak ők érintettek. A mintegy 700 ezer tartós mélyszegénységben élő embernek a fele nem cigány.
Az előző években indított hasonló programok elszomorító eredményeket hoztak – hívta fel a figyelmet Zolnay. Először is nagyon sokba kerültek (duplájába annak, mint a hagyományos segélyezés), gazdasági értelemben csekély értéket termeltek, és ami talán a legfontosabb, jottányit sem javítottak a mélyszegény rétegek kilátásain.
Nyilvánvaló, hogy ezeknek az embereknek a munkájára a jelenlegi körülmények között nincs igény: máskülönben a piac már „felszívta” volna őket. A munkahelyteremtés és az oktatás elválaszthatatlan egymástól, ha az a kérdés, milyen módon lehet növelni a romák álláshoz jutási esélyeit, akkor – mondta Zolnay – beszélni kell az iskolaügyről.
A Farkas Flórián és Orbán Viktor között létrejött megállapodás egyebek mellett azt is ígéri, hogy 2015-ig tízezer roma fiatal szerez érettségit. Zolnay János szerint az irány jó, csak éppen ellentétes azzal, amit a Fidesz–KDNP általánosságban követ. Az elmúlt húsz évnek kevés pozitívuma volt, de mindenképpen közéjük tartozik az érettségit adó középiskolák megerősítése. A kormány most a középiskolákat szeretné gyengíteni. Ennek az lesz a következménye, hogy kevesebben szerzik meg azt az alaptudást, amely elengedhetetlen az elhelyezkedéshez.
A szociológus szerint ezért is kétséges, milyen eredménnyel jár a fideszes romapolitika: a nagy állami rendszerekben elindított „pusztító folyamatokat” a részterületeken kötött megállapodások nem képesek felülírni.
