Igaz, amennyiben a kikapós menyecskét visszafogadja, majd újabb csalárdságon kapja, erre már nincs joga. A januártól hatályba lépő új alaptörvény szerint a dokumentumot „történeti alkotmányunk vívmányaival összhangban kell értelmezni”, a két idézett jogszabály pedig a történeti alkotmány része. Vagyis: a nemesek adómentességet élveznek, a felszarvazott férj pedig agyonütheti hűtlenségen kapott hitvesét.

„A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam” – mondja ki a ma hatályos alkotmány. A jogállamiságnak pedig része a jogbiztonság, illetve az is, hogy a hatályos jogszabályokat mindenki ugyanolyan módon értse – hangsúlyozta kérdésünkre Bárándy Péter ügyvéd, volt igazságügy-miniszter. A januárban hatályba lépő új alaptörvény pedig szerinte bizonyosan nem tesz eleget ezeknek a követelményeknek, ezért a közelmúltban az Alkotmánybírósághoz (AB) fordult.

Bárándy egyebek mellett azt kifogásolja, hogy az alaptörvény Nemzeti hitvallás címet viselő preambulumából és a normaszövegből sem derül ki, hogy mit kell érteni történeti alkotmányon és annak vívmányain. Így a jogalkotó az értelmezésnek meglehetősen tág teret adott, ezért az ügyvéd szerint nem kizárt, hogy most sokan lázasan keresik a nemesi kutyabőrt, mert úgy gondolják, mentesülhetnek az adófizetési kötelezettség alól. De az is kérdéses, mit kezdjünk ma a hitvesi hűség Werbőczy-féle egyoldalú értelmezésével; a házasságtörő aszszony megölése számos bontópert feleslegessé tenne, jogállaminak azonban az efféle megoldás nagy jóindulattal sem minősíthető.

Az ügyvéd beadványában – ugyancsak a hatályos alkotmányból következő jogbiztonság és normavilágosság követelményére utalva – kéri az alkotmánybíráktól, hogy semmisítsék meg azt a passzust is, amely szerint a bíráknak „az alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezniük, hogy azok „a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak”. Ez egyébként erősen a hármaskönyvre hajaz, mert abban az olvasható: „a jogot a törvényes parancsolatok gyűjteményének mondjuk, a melyek minket a jónak és igazságosnak követésére, vagyis a hasznosságra, méltányosságra, vagy az igazságot jelző valóságra szorítanak”. Az egyetemen tanítják, hogy a törvényeket lehet nyelvtani, történeti, rendszertani vagy logikai úton értelmezni, azt azonban nem, mi felel meg a józan észnek vagy a gazdaságosság követelményének – emelte ki Bárándy. Maga is igen nehéz helyzetbe kerülne – tette hozzá –, ha pél dául az emberölés tényállása kapcsán a gazdaságosság szempontjaira kellene figyelnie. Ezért úgy véli, ilyen homályos rendelkezéseknek egyetlen jogszabályban sincs helye.

Az AB számos korábbi határozatában – legutóbb alig néhány hete –leszögezte, hogy az alaptörvény felülvizsgálatára nincs lehetősége. Ezt a bírák legutóbb így magyarázták: hatáskörüknek „az alkotmány felülvizsgálatára való kiterjesztése ellen szóló egyik legfontosabb érv az, hogy az Alkotmánybíróság nem alkothatja és nem változtathatja meg az alkotmányt, amelyet védeni hivatott, és amelyet mérceként kell alkalmaznia a jogszabályok alkotmányossági felülvizsgálata során”.

Bárándy viszont úgy gondolja, hogy most más a helyzet, mert nem az alkotmány, hanem a még nem hatályos alaptörvény egyes rendelkezéseinek felülvizsgálatát kéri. Tehát azt, hogy az AB a jelenleg érvényes alaptörvényre hivatkozva mondja ki: a jövőre életbe lépő alkotmány legalább két ponton a mostanival ütköző rendelkezéseket tartalmaz. Könnyen előfordulhat persze, hogy a testület az idén nem veszi napirendre az indítványt. Jövőre pedig már megint azt hangoztathatja, hogy töretlen gyakorlata szerint nincs hatásköre az alaptörvény felülvizsgálatára. Akkor viszont a volt miniszter szerint azt is kimondja, hogy szakított az elmúlt húsz év gyakorlatával, s mindazzal, ami Magyarországot jogállammá tette.

A jogász egyébként úgy látja, az új alkotmány számos más sebből is vérzik, de a létrejötte körül sincs minden rendben. Egy korábbi kétharmados többség – példamutató önmérsékletet tanúsítva – eldöntötte, hogy az alkotmányozáshoz négyötödös többség kell. Érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy ennek a szándéknak a negligálása mennyire volt helyénvaló magatartás. Amúgy az is furcsa – hoz fel újabb szempontot –, hogy az alaptörvény 1944 és 1989 közötti időszakot egyszerűen megtagadja, miközben az 1989 végén elfogadott átfogó alkotmánymódosítás alapján működik az ország, s arra hivatkozással fogadták el az új alkotmányt is. Ebből Bárándy szerint kézenfekvően adódik a következtetés: illegitim az öszszes létező jogszabályunk.

Bárándy Péter: „Mi felel meg a józan észnek vagy a gazdaságosság követelményének?”