Ezúttal azonban nem a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) javaslataiból és törvénytervezeteiből tudhatjuk meg a kormány oktatást érintő elképzeléseit, hanem a Belügyminisztérium államtitkárától. Tállai András a kormány múlt heti ülését követően jelentette be, hogy az általános iskolai oktatás, vagyis az iskolák fenntartása állami feladat lesz, a helyi kormányhivatalok hatáskörébe kerül majd az irányítás feladata (igazgatók kiválasztása, ellenőrzés). Az oktatásirányításból eltűnne a helyi, speciális érdek.

A bejelentés minden bizonnyal azt jelenti, hogy a kereszténydemokrata Hoffmann Rózsa ismét alulmaradt egy fontos kérdés kapcsán vívott csatában. Az oktatásért felelős államtitkárság közoktatási törvénytervezetét ugyanis tavasszal azért dobta vissza a kormány, mert nem volt megegyezés az NGM és Hoffmann Rózsa között arról, ki legyen az általános iskolák fenntartója. (Az NGM a pedagógusok kötelező óraszámával kapcsolatban is vitában áll az államtitkársággal.) Az államtitkárság interneten is elérhető közoktatási törvénytervezetének előterjesztésében még ez olvasható: „a közoktatási intézmény alapítója, fenntartója tekintetében lehet állami, önkormányzati, egyházi és más szervezet …”

Az államtitkár többször is úgy nyilatkozott, a pedagógusok központi bérezését támogatja, ezzel könnyítve az önkormányzati iskolák terhein. Hoffmann szerint „a 26 éve megszüntetett, korábban tanfelügyeleti ellenőrzésnek hívott rendszer hiánya miatt az országos tanári kar elbizonytalanodott, hiszen nem kap munkájáról visszajelzést”, vagyis a pedagógiai munkát, az oktatás minőségét rendszeresen ellenőrző állami hivatalt hozna létre. A Hoffmann-féle álláspont szerint az állam csak azoktól az önkormányzatoktól venné át az iskolát, amelyek lemondanak az intézmény fenntartásáról. (Más kérdés, és egy újabb vita, milyen veszélyekkel járna, ha az állam átvenné a szegény települések rossz iskoláit, és ezzel szegényeknek tartana fenn iskolákat.) Nyilatkozataiból és az általa jegyzett közoktatási törvény koncepciójából mindazonáltal nem következik, hogy Hoffmann az állam fokozottabb szerepvállalásán az iskolák totális államosítását értené.

A Fideszen belül is élénk vita zajlik arról, milyen mértékben avatkozzon be az állam a közoktatás rendszerébe. A parlament oktatási bizottságának kormánypárti vezetője, Pokorni Zoltán lapunknak adott korábbi interjújában azt mondta, „a dilemmára az egyik túlzó válasz, hogy az állam vegye át és üzemeltesse az iskolákat, de ehhez már akkora apparátust kellene létrehozni, ami elképesztő költségekkel járna”. Pokorni szerint a fenntartási jogot hagyni kellene az önkormányzatoknál, az állami szerepvállalást viszont hangsúlyosabbá kellene tenni. Erre az oktatási körzetek létrehozása lehetőséget adna, ezen keretek között a szegényebb és gazdagabb települések között kialakuló oktatási egyenlőtlenségek kiegyenlítődnének.

A vita, úgy fest, eldőlt. A tavasszal megismert,megszorító intézkedéseket tömörítő Széll Kálmán Tervben egyértelműen fogalmaznak: „Nem függhet az oktatás színvonala az önkormányzatok helyzetétől és eseti döntéseitől, az állam ezen a téren egységes rendet tud tenni.” Vagyis Tállai András bejelentése arról, hogy az alapfokú oktatás állami feladat lesz, azt jelzi: az új közigazgatási törvényt már a Széll Kálmán Tervben megismert államosítási szándék elfogadásával írják.

A jelenlegi rendszerben a központi költségvetés mindössze a fenntartáshoz szükséges költségek felét fedezi normatíva formájában, a többit a települések saját forrásaikból teszik hozzá. Az elmúlt éveket az jellemezte, hogy folyamatosan csökken az iskolák működésére fordítható pénz, így az állami normatíva és az önkormányzati hozzájárulás is. Oktatási berkekben járatos szakemberek szerint egyelőre kétséges, honnan lesz az államnak annyi pénze, hogy átvegye az önkormányzatoktól az iskolákat. Alaphangon is háromszázmilliárd forintot kellene előteremteni ahhoz, hogy az önkormányzatok által eddig fizetett részt pótolni lehessen. Pesszimista önkormányzati politikusok már arról beszélnek, hogy az állam további forrásokat fog kiszivattyúzni a települések kasszájából, azzal párhuzamosan, hogy csökkentik a települések törvényben előírt feladatait. Az „előrelátó” önkormányzatok pedig – félve az államosítástól – már egyházi fenntartásba adták iskoláikat: a Pedagógusok Szakszervezetének értesülései szerint szeptembertől 88 iskolában egyházi kötelékekben kezdik a tanévet a tanulók.

Persze a jövő állami iskolája már sokkal kevesebbe fog kerülni: az, hogy 16 évre szállítják le a tankötelezettség korhatárát, már önmagában megtakarítást hoz. Így aztán a problémásabb – különösen a nagyon szegény – gyerekeket simán ki lehet majd rakni az iskolából. Az érettségizők számának tervezett, negyven százalékos szűkítésével újabb pénzeket lehet a rendszerből kiszivattyúzni, hiszen ennyivel is kevesebb gyerek marad bent 18 éves koráig – azaz az érettségi megszerzéséig – a rendszerben. A használható tudás nélkül kidobott fiatalok százezreivel kapcsolatos költségek pedig nem most jelentkeznek. Az államosítással és – ezzel párhuzamosan – az egyházi iskolák térnyerésével még inkább kettészakadhat a magyar iskolarendszer. Az egyházak iskolái hagyományosan a könnyebben tanítható, középosztálybeli gyerekek intézményei, az önkormányzati iskolákkal összehasonlítva ezekben nagyon alacsony a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók aránya. Szakemberek szerint a jobb körülmények között élő családok az egyházi iskolákba fogják adni gyerekeiket, még akkor is, ha esetleg sokat is kell majd ezért naponta ingázniuk.

Korlátozott önállóság?

Szüdi János, az oktatási minisztérium volt közigazgatási államtitkára, közoktatási szakértő a Klubrádiónak azt mondta: az államosítással az 1985 óta kialakult gyakorlat fog visszafordulni. Akkor mondta ki törvény először, hogy a szülők és a tanulók részt vehetnek az iskola irányításában. Az intézmények megkapták a tantervkészítés jogát, a szervezési és működési szabályzat, illetve a házirend megalkotásának jogát. A tanulók és a szülők pedig jogorvoslati lehetőséget kaptak az intézményi döntések ellen. Szüdi hangsúlyozta, hogy az előző kormányoknak – így az első Orbán-kormánynak is – egyértelmű volt, hogy az iskolák önállóságát nem korlátozzák. A tantervek kapcsán ugyan voltak viták (kerettanterv legyen-e vagy nemzeti alaptanterv), de arról soha nem volt szó, hogy az állam központilag előírja azt az egy darab tantervet és egy-két tankönyvet, ami alapján a pedagógusok kötelesek tanítani.

Szüdi János aggodalmát nem osztja a Magyarországi Szülők Országos Egyesülete. Keszei Sándor, a szervezet elnöke a Kossuth rádiónak elmondta, már évek óta kezdeményezik, hogy „az oktatási intézmények állami kézbe kerüljenek, mert az önkormányzatoknak nincs elég pénzük és eszközük, hogy megfelelő színvonalon működtessék az iskolákat”. Keszei azt reméli, hogy az államosítással megszűnnek az iskolabezárások, illetve a meglévő iskolák helyzete jobb lesz.

Lepattant épület – Pokorni Zoltán szerint elképesztő apparátusi költségei lesznek, ha az állam átveszi és üzemelteti az iskolákat