Meg kell a szívnek szakadni: már a világszínvonalú Sziget sem hozza a pénzt! Csak viszi. Ugyanaz a képlet, mint a parasztgazdaságban. A gazda akkor is azt mondja, hogy rossz volt a termés, ha egyébként jó volt.

De ez legyen a legkevesebb bajunk. Sokkal látványosabb az a tudatos építkezés, az az évről évre egyre inkább tapasztalható professzionalizmus, amellyel a Sziget Fesztivált Magyarország védjegyévé tették – élükön Gerendaival – a hazai rockkapitalisták. Minden bizonnyal a kezdetekkor, 1993-ban is sejthették, hogy amit kitaláltak, eredeti és működőképes. A Sziget évről évre megtermelte azt az extraprofitot, amellyel tovább lehetett erősíteni a hírverést, s a folyamatosan növekvő érdeklődés lehetővé tette, hogy az ötlet profi üzleti vállalkozássá duzzadjon.

A szakértelem, a nyitottság és az anyagi kockázatvállalás az oka annak, hogy a Sziget az utóbbi 19 évben többet tett Magyarország hírnevének jobbításáért, mint a lánchidas és pulikutyás országképet rajzolgató politika. Ez jellemzően abban különbözik a Sziget Kft. profitorientált tulajdonosaitól, hogy minden különösebb energiabefektetés nélkül, politikai helyzete segítségével szipkázza ki a pénzt – nem a jegyvásárlóktól, hanem – az állami bukszákból.

A Sziget állandóan mozog és változik, a politika ugyanolyan rohadt, mint 15–20 évvel ezelőtt. Ezért utálják annyian. A Szigetre lehet morogni a drágasága miatt (az idén az ott alvók közül csak minden ötödik volt magyar), lehet szidni azért, mert zenei kínálatában általában biztosra megy, lehet haragudni rá azért, mert – a lehetőségekhez képest – nem engedi a gagyi térhódítását, de nem lehet utálni. Ellentétben sok más között például a politikával. Ez utóbbi tekintetben már arra sincs lehetőségünk, hogy például a Sziget és a magyar politika nemzetközi nívóját összehasonlítsuk. Az egyik trendi, eredményes és szerethető, mert mindenféle maszlag nélkül el tudja hitetni az európai fiatalokkal, hogy érdemes egy olyan helyre jönni, mint Magyarország. A másik – olvashattuk eleget azon országok lapjaiban, amelyek ifjúsága az idén is megrohamozta a Szigetet – naftalinszagú, olykor egyenesen dajcstomis és beszámíthatatlan.

Szónokok vízen hányódó hajóról, hullámzó tengerekről szoktak beszélni, amikor kinyilatkoztatnak az ország állapotáról. A Sziget eredeti ötlete azt fogalmazta meg, hogy legyen egy hely, ahol mindezt nem lehet meghallani. És van is. Úszik a Sziget a mocsárillatú közegben. Sőt, fölötte.