4:3 helyett jön a 16:9 - de ez csak a káosz része
Digitális átállás, jó minőségű SD-adás, 16:9, HD, full HD, majd esetleg 3D – egy végiggondolt tévérendszerváltás lépései ebben a sorrendben követnék egymást. Nálunk azonban – részben a piac fejletlensége, a digitális vevőkészülékek elterjedtségének hiánya miatt, részben pedig politikai okokból és lobbiérdekeket követve – az analóg adók lekapcsolását sikerült a sor végére tolni (jelenleg 2013–2014 tűnik a legvalószínűbb időpontnak, amivel az utolsó „átállók” leszünk Euró pában), és ezzel szinte az összes többi állomás – beleértve a képarányváltást is – az értelmét vesztette.
A magyarázatot érdemes onnan kezdeni, hogy a gyenge minőségű analóg tévéadáshoz szükségtelen nagy felbontású lapostévét venni, azon ugyanis a műsor sokkal kevésbé élvezhető, mint a hagyományos katódsugaras készüléken. A nagy képernyőt a 16:9-es képarányú HD-adásokhoz (illetve a szintén jó felbontású DVD-khez) találták ki, 4:3-as analóg jelet felnagyítva a képernyőre vinni – ebben azért van némi mazochizmus. A probléma tehát ott kezdődik, hogy az országos adók műsorainak többsége egyelőre nem HD felbontású, hanem SD, és ezen a képarányváltás sem fog változtatni.
A 4:3-as képekkel jelenleg azok vannak gondban, akik 16:9-es képernyőjű készüléken tévéznek: vagy elfogadják, hogy a kép csupán a képernyő egy részét tölti ki (mint hajdan a „szélesvásznú”, alul-felül egy-egy fekete csík közé szorult alkotásoknál, csak itt kétoldalt vannak a csíkok), vagy pedig nekik kell átállítaniuk a tévét, vállalva az adódó kompromisszumokat. A konverzióra többféle (akár automatikus) megoldást is kínálnak az új tévék, de mindegyik az érzékelt képminőség valamilyen fokú romlásával, illetve esetenként a kép egy részének levágásával jár (a virtuális minőségromlás főképp abból adódik, hogy a nagyítás során a felbontás nem nő együtt a képmérettel).
Becslések szerint a háztartások felében még katódsugaras (CRT) tévék üzemelnek, 4:3-as arányú képernyővel – ezeken a 16:9-es kép vagy összenyomva, vagy a képmező két szélét levágva jelenítődik meg (valamilyen beállítási, képszéthúzási lehetőséget még a legegyszerűbb, menü és távirányító nélküli képcsöves készülékek is tartalmaznak, tehát a korrekcióra mindenképpen lesz lehetőség). A készülékcsere az elmúlt egy évben az LCD tévék látványos áresése miatt felgyorsult, ugyanakkor 6-800 ezer háztartás a fizetőképesség hiánya miatt várhatóan tartósan a CRT-használat mellett marad, számukra a képarányváltás semmilyen előnnyel nem jár, hátránnyal illetve kényelmetlenséggel viszont járhat. Az idő előrehaladtával egyre nagyobb arányú többség viszont nyerhet, bár önmagában a képarány megváltoztatása nem fogja javítani a tévézés élményét.
Az RTL Klub már jelezte, hogy az átállással egyidőben a HD felbontású sugárzás is általánossá válik, a TV2 erről még nem nyilatkozott. Az viszont bizonyos, hogy a sugárzott tartalmak egy részét csak némi trükközéssel, utólagos képjavító eljárásokkal lehet „HD-síteni” (ez a régi, nem HD-ben felvett anyagokra vonatkozik). Látványosminőségi ugrást a földfelszíni digitális adás általánossá válása hozhat majd, minőségi és mennyiségi szempontból egyaránt. A baj „csupán” annyi, hogy a használatban lévő tévék nagyobbik fele (a lapostévéket is beleértve) dekóder híján nem tudja fogni az antennára érkező digitális jelet. (Természetesen ebben is a politika a ludas: mivel a digitális átállás időpontját folyamatosan változtatták és tologatták, a készülékgyártók Magyarországot nem tekintették digitális piacnak, így az új tévéket tavalyig beépített dekóder nélkül forgalmazták – holott egy filléres, de utólag csak nagyon drágán, egy „kültéri egység” beszerzésével pótolható alkatrészről van szó.)
Biztosra vehető, hogy az átállásig vezető út nem lesz zökkenőmentes: mivel itt új regionális vagy országos tévéadók piacra engedésének a lehetőségéről – az oligopol tévépiac újraosztásáról, vagyis a kereskedelmi tévék indulása óta adott status quo megváltoztatásáról – van szó, kevéssé valószínű, hogy a folyamatban szakmai szempontok dominálnak. A képarány ehhez képest apróság. A digitális tévézés mozaikjának egyik apró részlete – rossz időzítéssel, logikátlan sorrendben – most a helyére kerül. Talán idővel az egész kép is összeáll majd.
Mi, micsoda?
SD: (Standard-Definition = standard felbontású) A hagyományos, jelenleg alkalmazott tévéképfelbontás (Európában 720x576 képpont).
HD: (High-Definition = nagy felbontású) Többféle méretszabvány létezik, például a 720p és az 1080i. A 720p szabvány 1280x720 képponton, az 1080i (Full HD) pedig 1920x1080 képponton továbbítja az adást.
