Az úgynevezett avasi Fészekrakó-ügyről van szó, amelyben az állami támogatásokat jogtalanul kihasználva hamis munkáltatói igazolásokkal szereztekmeg lakásokat olyan családok, amelyek anyagi helyzete egyébként nem tette volna lehetővé az ingatlanvásárlást, a felvett hitelek törlesztőrészleteinek és a lakás rezsijének fizetését. A „biznisz” most is a fehérgalléros bűnelkövetőknek jött be leginkább, legalábbis ez olvasható ki az iratokból: a lakásokat felhajtó két személy, az adásvételt bonyolító ügyvédnő és a hitelt intéző banki alkalmazott egy-egy ingatlan vételára után akár négy-ötmillió forinton is osztozott.

Vajon ki érkezik?

A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendőr-főkapitányság gazdaságvédelmi osztályának közel két évig tartó nyomozása során kiderült: a használt ingatlanokat vásárlás előtt papíron jelentősen felülértékelték, a hitelt a kozmetikázott számok után kapták, majd a valós vételár és az adásvételi szerződésekben szereplő különbözetet a közreműködők szétosztották maguk között.

A miskolci Avas-lakótelepen több mint harmincezren élnek: alacsony jövedelmű családok, nyugdíjasok, pályakezdő fiatalok, akiknek nem futja téglalakásra, netán kertes házra Miskolc-Tapolca vagy Felsőzsolca környékén. A lakótelepen több iskola, posta, bolt, orvosi rendelő működik, s a kilométerekről is látszó panelrengeteg, mint afféle „város a városban” egészen az utóbbi évekig viszonylag jól ellátta feladatát. Akinek jobban ment a szekér, odébbállt – a megüresedett lakásokra általában mindig akadt vevő –, akinek rosszab bul, az ideöregedett.

Öt-hat éve azonban felborult a rend: az eladni hirdetett lakásokat olyanok vették meg, akik eddig messzire elkerülték a lakótelepek világát. Ongáról, Halmajról, Gesztelyről, az elszegényedett, kilátástalan jövőjű Miskolc-közeli településekről érkeztek nagy létszámú – zömmel roma – családok, amelyeknek olcsón ígértek szebb jövőt. Nem kellett mást tenniük, mint rábízni magukat azokra az ingatlannepperekre, akik a lakásokat kinézték, s az ügyletet az elejétől a végéig lebonyolították. Az adásvételhez elsősorban munkáltatói igazolásra volt szükség, hitelt ugyanis a pénzintézet csak olyanoknak adott, akik rendszeres jövedelemmel rendelkeztek, s így fizetni tudták volna a több tízezer forintra rúgó havi kölcsöntörlesztést. A két miskolci illetőségű felhajtó –egyike ellen jelenleg is nemzetközi elfogatóparancs van érvényben – saját maga gyártott munkáltatói igazolásokat, a banki közreműködő pedig nem „szőrözött”, nem ellenőrizte azok valódiságát, hanem becsatolta a hitelkérelem mellé. Az adásvételi szerződést minden esetben ugyanaz a miskolci ügyvédnő készítette el. Közel százötven lakást juttattak ilyen módon új tulajdonosok kezére 2005 és 2009 között: a hitelek mellé a jellemzően többgyermekes családok szociálpolitikai kedvezményt is kaptak. A csalással szerzett hitel és támogatás mértéke megközelíti az egymilliárd forintot: az ügynek 330 gyanúsítottja van.

A kár azonban ennél nagyságrendekkel magasabb.

Az elszegényedett családok tömeges beköltözésével romjaira hullott szét az a lakótelepi együttélési kultúra, amelyet foggal-körömmel, nehéz ségeik ellenére is igyekeztek fenntartani az itt élők. A kétszobás lakásokba nemcsak egy-egy család, hanem olykor az egész rokonság költözött. Az avasiakkal több alkalommal beszélgetve kiderült: volt, akinek a szomszédjában egy huszonöt tagú família élte mindennapjait, késő éjszakáig hangosan hallgatták a zenét, mások életét a szemetelés, a kosz, majd a csótányok és a patkányok megjelenése keserítette. Nemcsak a hiteleket, de a közös költséget sem fizették, így volt olyan lépcsőház, ahol a tartozások miatt kikapcsolták az áramot, a lift nem működött, s a kisgyermekes anyáknak lépcsőn kellett a hetedik-nyolcadik emeletre felcipelniük a babakocsit. A lakások rövid időn belül leértékelődtek, az Avason, főként a „zűrösebb” társasházakban, az utóbbi években már nyomott áron sem kelnek el a lakások.

A korábbi, szocialista vezetésű miskolci önkormányzat, miután szembesült a lakók panaszáradatával, első lépésként úgynevezett városőrséget állított fel, hogy a mindennapos csendháborításnak, rongálásnak véget vessen. Később százmillió forintot különítettek el, hogy megvásárolják azokat az avasi lakásokat, amelyeket a bentlakók tartozásai miatt elárvereztek – ezek közül néhányba rendőröket költöztettek. Ez a program azonban az új, fideszes vezetésű önkormányzat idején leállt: helyette egy munkacsoportot állított fel Kriza Ákos polgármester, hogy megvizsgálják, miként lehet a „fészekrakós” problémát kezelni. Ez ügyben eddig eredményt nem sikerült felmutatniuk.

Az ingatlanpiac viszont annál szembetűnőbben reagál a kilátástalannak tűnő helyzetre: azokat a lakásokat, amelyeket öt-hat éve még úgy nyolcmillió forintért vásároltak meg, ma ennek feléért sem lehet eladni. Emiatt egyre többen érzik úgy, hogy patkányfogóba kerültek: az élhetetlenné vált lakótelepről sokan már hanyatt-homlok menekülnének, de sehol nem találnak olyan bolondot, aki a helyükre költözne.

Már zajlik egy tárgyalás Miskolcon

Már bírói szakaszba jutott egy harminc vádlottat érintő, korábban felgöngyölített „fészekrakós” ügy, amelynek első tárgyalását a napokban tartották Miskolcon. A vádlottak között itt is van olyan pénzintézeti dolgozó, aki tudott róla, hogy az ügyfelei nem felelnének meg a hitelképesség-vizsgálaton, de némi ellentételezésért szemet hunyt ezen „apróság” felett. Ügyvéd is áll a bíróság előtt, amiért segített a megtévesztésen alapuló adásvételi szerződés létrejöttében. A közvetítők a vádirat szerint szervezetten, folyamatos anyagi haszonszerzés reményében követték el tettüket, de a vádlottak padján ülnek azok is, akik annak biztos tudatában vettek fel hitelt a lakásvásárláshoz, hogy a törlesztőrészleteket nem fogják majd fizetni. (D. J.)