Közmunkások vagy kényszermunkások építik fel a debreceni stadiont?
A munkásokat nyugdíjas katonák és rendőrök felügyelnék: négy főre körülbelül egy volt egyenruhás jutna.
Bizonyítani semmit nem tudnak, ám Katus Károly nyugállományú rendőr alezredes, a szervezet egyik ügyvivője kérdésünkre leszögezte: állításaik részben a már nyilvánosságra hozott jogszabálytervezetek elemzésén, részben pedig a kapcsolataik útján szerzett belső információkon alapulnak. Tény viszont, hogy a kormányfő nem túl régen valóban beszélt közmunkások bevonásával megvalósuló nagyberuházásokról.
A mozgalom úgy értesült, hogy az egyes kiemelt projekteken nagyrészt képzetlen, s ezért a munkaerőpiacról kiszorult embereket alkalmaznának. „A gyors és hatékony modern gépi munkák helyett a szakképzetlen munkaerő azért kerül majd kevesebbe, mert jelentős EU-s támogatás jön be”, véli a szervezet.
A közfoglalkoztatásról szóló törvényjavaslat szerint, „ha a munkavégzés helye és a közfoglalkoztatott lakóhelye közötti naponta – tömegközlekedési eszközzel – történő odaés visszautazás ideje a hat órát meghaladja (...), megfelelő térítésmentes elhelyezést” kell biztosítani. Ebből következhet akár az is, hogy ideiglenes szálláshelyeket – jobbára konténervárosokat – alakítanak ki. Katusék azt is hallották, hogy a felügyelőket szintén a munkásokkal együtt, de azokénál jobb körülmények között – nagyobb alapterületű és légkondicionált lakókonténerekben – szállásolnák el. A szervezett utaztatásra az előterjesztés egyébként ugyancsak utal.
Mindez a múlt század ötvenes éveinek munkatáboraira és a vidéki munkásokat szállító későbbi feketevonatokra emlékeztet – vélik sokan. A közmunkával kapcsolatos elképzeléseket pedig valaki így értékelte: „ha nem vállalod el a napi 8 órás munkát havi 40-ért, akkor éhen döglesz”.
Katusék informátoraikra hivatkozva azt állítják, hogy a gigaberuházások alapvetően három területen indulnának. Az egyik a stadionépítés: a Puskás Stadionnál – amelynek rekonstrukciója hatvanmilliárdba kerül – és a 12 milliárdos költséggel létesülő debreceni stadionnál is alkalmaznának közmunkásokat, ez utóbbi helyszínen négyezer főt és 1300, a munka szervezésében, felügyeletében és a közbiztonság fenntartásában egyaránt közreműködő egykori egyenruhást.
A másik nagy terület az árvíz elleni védekezés lehet. A beregi víztározóra – ami 260 milliárdos projekt – nyolcezer közmunkás és 2500 felügyelő jutna, míg a Szolnok és Csongrád közötti Tisza-szakaszon 6500 emberre 1200 volt rendőr és katona. A budapesti Római-partnál 1800 plusz 150, míg a Kulcs környéki löszfalak megerősítésén 2200 plusz 350 ember serénykedne. A közmunkák szervezése során ügyelnének arra is, hogy elsősorban az adott régiók ból hozzák a munkásokat. További munkalehetőség kínálkozik az útfelújításoknál: jövőre több száz kilométernyi szakaszon kezdődhet meg a munka. Hasonló konstrukcióban folyna mintegy 35 ezer hektáron az erdősítés. Itt újabb 5500 közmunkást alkalmaznának – rájuk 1400-an ügyelnének.
Egyelőre ötletelésnek minősítette a BM a közfoglalkoztatásról megjelent információkat, mindazonáltal nem zárják ki, hogy lehetnek majd átfedések a majdan megvalósítandó programokkal. Döntés azonban semmiről sincs – hangsúlyozzák –, hiszen még a közmunkáért felelős helyettes államtitkárság sem állt fel, korai lenne bármilyen konkrétumról beszélni.
Emberre van pénz, gépre nincs
„Egyelőre még azt a koncepciót sem vitattuk meg, hogy mit kezdjünk a hazai ár- és belvízvédelemmel”, nyilatkozta lapunknak Simonffy Zoltán, az MTA-BME Vízgazdálkodási Kutatócsoportjának tudományos munkatársa. Ha kész a koncepció, akkor eldönthetjük, hogy hol van szükség a töltések magasítására, az árterek szélesítésére. Újra át kell gondolni a szükségtározók helyét is, mert a Vásárhelyi-tervben nem biztos, hogy a legjobb helyszíneket jelölték ki. Félő, hogy a koncepció hiányában elhamarkodott döntéseket hozunk és emiatt ott dolgoztatjuk a közmunkásokat, ahol nem kellene. A vízügyben hagyomány a közmunkások foglalkoztatása, de amire nincs recept, az a pénzhiány: miközben a közmunkások foglalkoztatására van forrás (az állami támogatás 85 százalékát kell a bérekre fordítani, a többi a logisztikai és egyéb járulékos feladataira költhető), a vízügy saját járművei, gépei állnak, mert az év eleje óta még üzemanyagra sem jut pénz. Így a közmunkások elvégzik az elhanyagolt gátoldalak, csatornák kipucolását, kaszálását, csakhogy a következő, gép- és technológiaigényes lépéseket már nem lehet megtenni, vagyis a munka értelmetlenné válik. (Hargitai Miklós–Ötvös Zoltán)
