Vészkiáltás

Rövid időn belül két olyan kutatás eredménye is nyilvánosságra került, amely felülírja biztosnak hitt ismereteinket a cigányellenesség mibenlétéről. Eddig úgy hittük-tudtuk, hogy a magasabb társadalmi státusz (többnyire) az átlagosnál nagyobb toleranciával és empátiával jár együtt.

Pár hete azonban az ELTE Társadalomtudományi Karának vizsgálata kimutatta, hogy a romákat főleg a nagyvárosi, iskolázottabb, jobb módú emberek utasítják el. Tehát téves az a közvélekedés – mondta Tausz Katalin szociológus –, hogy a kis településeken a legnagyobb a cigányok és a nem cigányok közötti ellentét.

Most a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet megbízásából készült felmérés jutott kísértetiesen hasonló következtetésre. A romák helyzetéről szóló átfogó vizsgálat szerint minél nagyobb egy település mérete, annál feszültebb a hangulat romák és nem romák között. Az ötezer lakos alatti településeken a legjobb a viszony.

Az eredményekből kérdések sora adódik. Csak egy: ha így van, hogyan lehetséges, hogy a szélsőjobboldal, amely a romák elleni uszításra építette kampányát, kiemelkedően jól szerepelt a cigányok lakta térségek falvaiban? Mi a fene történik például Gyöngyöspatán?

Hagyjunk időt a szakértőknek a magyarázatra. Nézzük a felmérés többi megállapítását. Ezekben már sajnos, semmi meglepő nincs.

A mintegy 750 ezres cigányság egészségi állapota sokkal rosszabb, mint a magyarországi átlag. Ebből következik, hogy a romák várható élettartama is jóval alacsonyabb. A cigány családoknál magasabb a gyermekeket nevelő háztartások aránya, mint a teljes népességben. A három- vagy többgyermekes háztartások aránya megközelíti a 30 százalékot. Az ország fejlettebb területein amúgy a cigány háztartások mérete is kisebb (Közép-Magyarországon és a dunántúli térségekben), míg a legnépesebb cigány háztartásokat a három keleti régióban találjuk.

A romák több mint kétharmada csak a nyolc általánost végezte el, vagy még azt sem. A tanultabb romák munkavállalási rátája viszont közelít az ország egészére érvényes szinthez, számuk azonban alacsony.

A cigányok közül csak minden huszadik szerez érettségit, a diplomások aránya egyetlen százalék. A foglalkoztatási kilátások – összefüggésben az iskolázatlansággal – dermesztők. A roma háztartások több mint felének egyetlen olyan tagja sincs, aki állandó munkával szerzett jövedelemmel rendelkezik. A vészkiáltásnak is beillő felmérés kulcsmondata így szól: „tragikus és beláthatatlan következményei lehetnek annak, hogy egy-egy családban mára akár a harmadik nemzedék is felnő úgy, hogy nincs munkalehetősége”.

Orbán Viktor éppen a munkanélküliség ellen visel háborút, ami – eltekintve a gyomorgörcsöt okozó szóhasználattól – becsülendő vállalkozás lenne, ha a miniszterelnök és a kormány nem éreztetné folyton: sokan azért nem dolgoznak, mert nincs hozzá kedvük. Lusták. Élősködők. Csak a segélyre várnak.

A cigány és nem cigány állástalanok százezrei közben a falat kaparják a tehetetlenségtől. Munkahely nincs se közel, se távol.

Igaza van Tamás Gáspár Miklósnak. A filozófus a minap egy budapesti konferencián ezt mondta: a munka kultusza annál erősebb, minél kevesebb lehetőség van a produktív munkában való részvételre.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.