Cser-Palkovics András stílust váltott, és városára koncentrál
Az országos politikából történt kivonulása mögött tudatos döntés áll. Az utolsó látványos pártpolitikai megnyilvánulása tavaly nyáron a – Rogán Antallal és Menczer Erzsébettel közösen jegyzett – médiatörvény-javaslat benyújtása volt, ám a jogszabály késő őszi heves parlamenti vitájában, valamint a törvénymódosítás nyomán kirobbant nemzetközi botrány kommunikálásában már nem exponálta magát.
A figyelmét tavaly október óta látványosan Székesfehérvárra irányítja. Korábban egyáltalán nem volt magától értetődő, hogy 2010-ben elfoglalhatja majd a polgármesteri széket. Hiába ült bent a testületben 2002 óta, sőt 2006-tól kezdve ő irányította a közgyűlés jobboldali frakcióját, a székesfehérváriak is elsősorban úgy ismerték őt, mint a Fidesz egyik megmondó-emberét.
Az akkor ellenzékben lévő párt helyettes szóvivőjeként azonban Cser-Palkovics a konfrontatív, gyakran túlzóan éles, imamalomszerűen ismételgetett kinyilatkoztatásaival rövid időn belül megosztó politikai személyisségé vált. Az általa önként vállalt szerep komolyan veszélyeztette a polgármesteri ambícióit.
Mivel félő volt, hogy a Fehérváron óriási népszerűségnek örvendő, az MSZP támogatásával megválasztott Warvasovszky Tihamér a polgármesteri székért 2010-ben megvívandó küzdelem során legyőzné őt, célszerű volt kompromisszumot kötni a legfőbb riválisával. A paktum részletei nem ismertek, ám az tény, hogy a tavaly nyári kormányváltást követően a Fidesz Warvasovszkyt jelölte az Állami Számvevőszék alelnöki posztjára, így árván maradt Fehérvár polgármesteri széke, amit a 12 év után távozó városvezetőtől legalább újabb 12 évig (alelnöki mandátuma lejártáig) már nem is kell félteni.
Bár a Fidesz jogosan tartott Warvasovszkytól, a székesfehérvári közgyűlésben a jobboldal már 2009 tavaszán átvette az irányítást a szocialistáktól, tavaly ősszel pedig elsöprő győzelmet aratott az önkormányzati választáson. Cser-Palkovics elfoglalta a polgármesteri széket, de valójában most, pontosabban a 2014-ig tartó ciklusban kell „felépítenie magát”.
Ennek első lépéseként markáns stílusváltáson ment keresztül. Cser-Palkovics – aki korábban szinte minden szembejövőbe belekötött – polgármesterként elhagyta az éles, olykor durva beszólásokat, egy ideje a higgadt, kompromisszum-kereső, a különböző törekvéseket integrálni képes politikus hangján szólal meg.
Kellemesen csalódott Cser-Palkovicsban mások mellett Fertő László is, aki a Civil Mozgalom képviselőjeként ül bent a fehérvári közgyűlésben:
– Az ellenzék számára például érdemi beleszólást engedett az idei költségvetés előkészítésébe, így nem csoda, hogy a testület ellenszavazat nélkül fogadta el a város 2011-es büdzséjét.
Nem észlel viszont markáns változást Márton Roland, az MSZP frakcióvezetője, aki szerint Cser-Palkovics valójában a polgármester elődje stílusát utánozza.
– Akárcsak egykor Warvasovszky Tihamér, ő is igyekszik a város összes eseményén személyesen részt venni, ám ez az állandó reprezentálás az érdemi munkától vonja el a figyelmet.
Cser-Palkovicsnak újdonsült városvezetőként azt is be kell bizonyítania, hogy jó ütemben vállalja fel, illetve hárítja el magától a különböző konfliktusokat. A Vörösmarty Színház igazgatójának leváltásával például tudatosan vállalt fel egy saját táborán belüli konfliktust. Vasvári Csabának, Széles Gábor egykori vejének váratlan menesztésével kivívta a jobboldal haragját. A Vidnyánszky Attila által vezetett Magyar Teátrumi Társaság például hevesen tiltakozott a lépés ellen.
Cser-Palkovics valószínűleg mégis nyert a döntéssel: jelezte, hogy többé nem tekinthető „Széles Gábor emberének”, önálló politikai tényezőnek számít. A Nemzeti Emlékhely ügyében viszont a konfliktusok elkerülését választotta – feltehetőleg jó érzékkel. A kívülálló számára talán meglepetésként hatott, hogy a négy éve előkészítés alatt Nemzeti Emlékhely projektet Cser-Palkovics verdiktje alapján a fehérvári önkormányzat az utolsó pillanatban lefújta. A döntés hátterében az áll, hogy a polgármester pontosan érzékelte: a romkert ügye végletesen megosztja a fehérváriakat.
Cser-Palkovics a gordiuszi csomót átvágva most az egész problémát áttolta a kormány oldalára. Mint mondta: „Ha ez a nemzet emlékhelye, akkor a nemzetnek is kell gondolkodnia a sorsáról.” Ami praktikusan azt jelenti, hogy Fehérvár – és annak vezetője – nem kívánja egyedül végigharcolni azt a háborút, ami az emlékhellyel kapcsolatban megúszhatatlan. Nem mellesleg a kormány felé átpasszolt üggyel a város a projekt anyagi terheitől is megszabadulhat.
Márton Roland szerint csupán arról van szó, hogy Cser-Palkovics valójában irtózik mindenféle konfliktustól.
– Ha bármilyen ügyben összeütközést kell vállalni, akkor az alpolgármestereit küldi harcba maga helyett – állítja.
Fertő László szerint könnyen elképzelhető, hogy Cser-Palkovics – Rogán Antal és Lázár János példáját követve – a polgármesterséggel valójában egy későbbi nagyobb politikai feladatra, a Fidesz-vezérkaron belül előbb-utóbb esedékes generációváltásra kíván felkészülni.
Márton Roland szerint viszont Cser-Palkovicsnak jelenleg nincs komoly súlya a Fideszen belül, így a politikai karrierje nem a polgármesteri teljesítményétől, hanem kizárólag Orbán Viktor akaratától függ.
Névjegy
CSER PALKOVICS ANDRÁS
1974-ben született Székesfehérváron. Édesapja és testvére is ügyvéd, ő maga is jogi egyetemet végzett Pécsett. 2002 óta a Fidesz önkormányzati képviselője, 2006–2010 között frakcióvezetője. A nagypolitikában – bár nyolc évig volt a Fidelitas alelnöke – 2006-ban vált ismertté a neve, ekkor lett területi listáról parlamenti képviselő, majd a Fidesz helyettes szóvivője. 2010 tavaszán újra bejutott a parlamentbe, ősszel pedig Székesfehérvár polgármesterévé választották. Hobbija közé sorolja a színházba járást, valamint az olvasást.
