Próbáltam beszélni Leventével, ám ő elzárkózott. Elmentem abba a kétezer lelkes Tolna megyei faluba, ahol felnevelkedett. A helybéliek szerint Levente kezelhetetlen. Tanulni, dolgozni nem akar, pedig esze, ereje lenne hozzá. A polgármester próbálta rávenni, hogy pár hónapra menjen el közmunkásnak, ám a vékony dongájú srác legyintett az ajánlatra. Inkább kisebb lopásokból tartotta fenn magát. Amúgy a fiatalember egyedül lakott abban a házban, amit anyja bízott rá, amikor egy évvel ezelőtt új párjával elköltözött egy másik tolnai faluba. Levente pár hónap alatt tönkretette az ötmillió forint értékű portát. Lebontotta a ház istállóját, s a téglát és a cserepet eladta. A nyolcvanéves, száz négyzetméteres, tornácos parasztház ablakait, ajtóit kiszerelte és eladta. A rombolásig jó állapotú vályogház láthatóan nem tud már ellenállni az esőnek, s menthetetlenül elpusztul.

– Bosszúból verte szét a házat – véli Levente anyja. – Azt bosszulta meg, hogy nem tartom el.

A nyolc osztályt végzett, 41 éves asszony három férfinak öt gyereket szült. Ő és mindhárom férje mindig alkalmi munkákból élt. Az asszony legidősebb gyermeke Levente. A fiúval alkoholista apja nem törődött.

– Levi okos kis kölyök volt – állítja az anya. – A bajok ott kezdődtek, hogy Levi fimota, hiperaktív, emiatt az iskolában nem bírtak vele. Hordtam pszichológushoz, szedett gyógyszert is, de nem segített. Már általános iskolásként lopott, meglopott engem is. Tizenöt évesen a nővérem lányától lopott el százezer forint értékű ékszert. Akkor állami gondozásba adtam.

Az anya nézegeti fia gyerekkori fotóit, s közben folytatja:

– Mikor nagykorú lett, visszakerült hozzánk. Kértem, hogy menjen el dolgozni, de ő csak nevetett. Azt mondogatta, hogy olyan haverjai vannak, akik neki egyetlen szavára százezreket, milliókat adnak. Álomvilágban élt. Egész nap csak a számítógépnél ült, játszott, és elhitte, hogy minden olyan, mint a játékokban. Hogy elég megnyomni egy gombot, és dől a pénz. Amikor a boltban lop, azt hiszi, hogy az is csak játék.

Többek között a Leventeszerű figurák okán módosították tavaly a szabálysértésről szóló törvényt. Korábban ha valaki 20 ezer forintnál kisebb értékben lopott, megúszta pénzbírsággal. Augusztus óta viszont a bolti szarkák akár 60 nap szabadságvesztéssel is sújthatók.

Levente – mentális állapota miatt – aligha tanul majd abból, hogy havonta becsukják. Amúgy egy fimota – a szót egyébként a figyelemzavar, motoros nyugtalanság, tanulászavar kifejezések kezdőbetűiből rakták össze – be tud illeszkedni a társadalomba, ám ehhez szerető környezet és szociális terápia kell. A fimotákra jellemző a gondolkodás nélküli cselekvés és a szabályok elutasítása, ha megfelelő elfoglaltságot találnak nekik, akkor eredeti gondolkodásmódjukkal, kreativitásukkal hasznossá tehetik magukat. Ám az a szociális háló, amin Levente fennakadhatna, az elmúlt években darabokra szakadt.

Levente a bíróságon nem fog hivatkozni betegségére, ahogy hivatalból kirendelt védője sem. Lelki eredetű gondját a börtönben nem ismerik fel, hisz a szabálysértésért néhány hétre becsukottak motivációival és a kinti életre való felkészítésével a büntetésvégrehajtás nem foglalkozik. Levente benti kezelése majd akkor startol, ha elkövet egy komolyabb bűncselekményt, amiért évekre bezárják. Idő kérdése.