Vajon Schmitt Pál elgondolkodott valaha is?

Schmitt Pál köztársasági elnöknek jó hétvégéje van: itt a húsvét, ilyenkor az emberek elnöke elelmélkedhet vallásról, szeretetről, ebbéli gondolatainak, ha akadnak, akár nyilvánosságot is adhat, persze csak szóban, az a biztos, abból baj nem lehet, aztán ott van még neki a vasárnap, amikor a sonka és a tojás mellett talán egy kis motorozás is belefér még az életébe, hiszen azért is ennyire alkalmas köztársasági elnöknek, mert nem állnak távol tőle az olyan emberi gesztusok, mint hogy fölpattanjon egy Harley Davidsonra – a minőségre adni kell –, s az őt követő testőrökkel tesz majd néhány kört, jól kiszellőzteti a fejét, átgondolja a dolgait, majd másnap, miután szentül meggyőződött arról, hogy az új alkotmány alkotmányos, a legszélesebb nyilvánosság előtt, kamerák kereszttüzében ellátja kézjegyével a dokumentumot, és ki tudja, talán annak a pillanatnak a fölmagasztosultságában még a föltámadás kifejezés is eszébe ötlik, még az sem kizárt, hogy rögvest mond is néhány emelkedett gondolatot a húsvét és az alkotmány viszonyáról, mondhatnánk azt is, hogy egy lapon említi őket, talán még azt is szóba hozza, hogy a Fidesz választási győzelmével épp egy éve virradt föl újra a Magyarság Napja, amit most kifejez az alaptörvény is, és így aztán kerekké is válik minden.

Senkinek nem lehet kétsége ugyanis afelől, hogy a Magyar Köztársaság elnöke húsvéthétfőn aláírja az új alaptörvényt, hogy aztán Magyarország köztársasági elnökeként propagálja majd annak nagyszerűségét szerte a világban, látványosan megütközve azokon a méltánytalan támadásokon, amelyek a legfontosabb jogszabályt érik, nyilván a pernahajder ellenzék gerjesztette félreértések miatt.

Nem, ha valaki abban bízott volna, hogy Schmitt Pál fejében esetleg megfordulnak olyan gondolatok, hogy mégiscsak lehet valami gond ezzel az alkotmánnyal, súlyosan téved: az államfőnek egy pillanatig nem voltak alkotmányos aggályai a médiatörvény miatt, nem voltak a 98 százalékos különadó visszamenőleges hatályú kivetésével kapcsolatban, meg sem fordult a fejében, hogy a köztisztviselők indokolás nélküli kirúgása esetleg mégiscsak fölvethet bizonyos jogi problémákat, nem zavarta a magánpénztárakba befizetett magánpénzek államosítása, azóta sem emelte föl a szavát amiatt, hogy ha már egyszer így alakult, akkor vajon mikor fizeti vissza az állam a reálhozamokat, hiszen az végeredményben nem az ő pénze, hanem az embereké, nem, Schmitt Pál eleven Harley Davidsonként (legalább mi adjunk a minőségre) fölbőgette magát, és aláír mindent, amit elétolnak, és nem nagyon izgatja, ha olykor egy-egy megkésett alkotmánybírósági ítélet lebőgeti. Tovább motorozik.

Afelől se legyen senkinek kétsége, hogy lesz olyan pillanat, amikor megfontolásra visszaküld egy-egy törvényjavaslatot, hogy ezzel is láttatni próbálja majd a függetlenségét – de azzal is jobb tisztában lenni, hogy arról a javaslatról majd a Fidesz gondolja úgy, hogy jobb, ha az államfő visszaküldi megfontolásra, mert mégiscsak szerencsésebb volna igazolni már valahogy a függetlenségének látszatát, mert ez így már igencsak kínos.

Schmitt Pál tehát mához két napra aláírja Magyarország új alaptörvényét, és bizonyosan nem jut majd eszébe abban az emelkedett pillanatban, hogy talán mégiscsak lehetnek az új alkotmánnyal bizonyos problémák. Orbán Viktor köztársasági elnöke talán el sem gondolkodik azon például, hogy vajon helyes, jogszerű és morális-e, hogy e mostani kormány olyan társadalmi szemléletet betonoz az alkotmányba, amely alapvetően akadályozza azt, hogy majdan, egy esetleg más társadalmi szemléletű kabinet, amit esetleg épp azért választottak meg, mert nem osztja azokat a nézeteket, amelyeket a mai kormány hirdet, nem tudja a sajátját az új alaptörvény miatt érvényesíteni. Ez a tény vajon hogyan viszonyul a köztársaság elnökének köztársaság-szemléletéhez?

Tételezzük föl: esetleg pár év múlva egy párt vagy talán több is azzal kampányol majd, hogy nem támogatja az egykulcsos személyi jövedelemadót, mert azt jelenlegi formájában igazságtalannak tartja, és fölháborítónak érzi, hogy a magát mindenkiének valló kormány a szegények további sanyarításából akarja preferálni a maga kis felső és felső középosztályát. Meglehet, hogy akad majd olyan alakulat is, amely e mellett a zászlajára tűzné azt is, hogy a szegény gyereknek is legyen esélyük egyetemre menni, mert ez a kormány a mögötte álló gyáriparosok sugallatára inkább a betanított munkási létet favorizálja, esetleg ez a párt rosszul tűri, hogy szakértői csoportoknak álcázott kommandók döntik el, hogy ki alkalmas iskolára és ki csak a gyogyiba, ahonnan a büdös életbe nem jut el még az érettségiig sem, legfeljebb mehet a szövőgép mögé, mert e kormány szerint ott a helye. Mi lesz akkor, ha jönne egy olyan párt, amely azt gondolná, hogy az önvédelemhez való jog nem feltétlenül jelenti azt, mint arrafelé, ahol a betolakodót kutyaként lövik le, és mi történik akkor, ha véletlenül ez a párt vagy pártok nyernének ezzel a programmal? Meg tudnák valósítani, ha nincs kétharmadjuk, amire egyébként esélyük sem lesz az új választási törvény alapján?

Nem valószínű, mert akkor együtt kéne működni a Fidesz–KDNP-frakciószövetséggel, amely ezekhez a változtatásokhoz, ha hű magához, nem járulna hozzá, hiszen ez az ő művük, az ő társadalomszemléletük. Vajon elgondolkodott-e azon Schmitt Pál valaha is, hogy rendben, a Fidesz–KDNP nem működik majd együtt, de akkor az a majdani kormány hogyan tesz eleget a többségi választói felhatalmazásnak? Hiszen ugye, mégiscsak erről van szó: Orbán Viktor a népre hivatkozva alkotmányoz, holott a népnek ehhez aztán semmi köze nincs abban az értelemben sem, hogy tudta volna, mire szavaz, amikor a Fideszre ikszelt, míg az már szinte most bizonyosra vehető, hogy az ellenzék meglehetősen világossá teszi majd szándékait, mindenféle kampányármány nélkül: megdönteni Orbán Viktorék hatalmát, mindazzal, amit jelent, alkotmányostul, mindenestül. Vagyis: ha lesz, az akkori fölhatalmazás arra szól majd, amit – a mostani, Schmitt Pál szerint minden bizonnyal teljes mértékben alkotmányos, elv- és jogszerű alkotmány szerint – nem tehetnek meg. Ha úgy tetszik: a majdani kormány nem tudja érvényre juttatni a nép akaratát.

Ez ám a 22-es csapdája, ami egy akkora demokratát, mint Schmitt Pál, aki lépten-nyomon a nép akaratára hivatkozik, talán egy kicsit elgondolkodtathatna. Ki tudja, talán el is gondolkodott rajta, de aztán arra döbbent rá a fejtisztító motorozás közben, hogy hiszen épp ez a cél! Épp az, hogy ne lehessen megváltoztatni az életnek ezeket az alappilléreit! És miért is kéne? Kinek lehet gondja azzal, kérdezte talán magától a köztársaság elnöke, hogy az alkotmány Isten, a család elsőbbsége és a magzat köré épül, hiszen ezek a lét olyan alappillérei, amelyek bárki számára elfogadhatók, kinek mi kifogása lehet az ellen például, hogy a gyerek felnővén, gondoskodjék szüleiről? Az államfő szeme, miután e kérdést föltette magának, már-már könnybelábadt, elképzelte önmagát gyermekei, unokái körében, szinte átérezve törődésüket, már-már hallotta, ahogy a testedzés és a magyar nyelv ápolásának fontosságára hívja föl szerettei figyelmét, eladomázik régmúlt motorozásokon, hajdani sikeres asszókon...

Egy pillanatra talán átfutott az agyán az is, hogy jó, de ha ezek annyira erős tartópillérek, amelyek áthatják mindennapjainkat, akkor mi helyük egy jogszabályban? Normális ember ugyanis nem tud másként létezni, mint hogy gondoskodni akar a szüleiről, és nyilván teszi is, erejéhez mérten, de mi köze ennek az alkotmányhoz? Akkor, ha már, miért nincs ott a tízparancsolat? Elvégre alappillér volna az is, bár néha úgy tűnik, e kormány sokkal jobban szeret Istenre hivatkozni, mint a törvényeinek egynémelyikét, például a lopásra vonatkozót, megtartani, amiben nem különbözik elődjétől, csak azok legalább nem mutogattak Istenre közben.

Schmitt Pál köztársasági elnöknek most tényleg jó hétvégéje van: itt a húsvét, holnap talán elmegy motorozni egyet, szép az idő, kell a kikapcsolódás, majd másnap a Sándor-palotában Orbán Viktor államfője aláírja Orbán Viktor alkotmányát, talán mond egy beszédet is, kicsit elviccelődik közvetlen munkatársaival, de csak módjával, hogy meg ne sértse e fennkölt pillanat nagyszerűségét, aztán valószínűleg elmegy az ünnepi koncertre, ahol az új alkotmányt és a Fideszt is éltetik majd egyéves választási győzelme alkalmából, kezet fog mindenkivel, ott lesznek ők, ott mindahányan a vezetők közül, ott lesz a kormányfő, ott Kövér László házelnök, a miniszterelnök-helyettesek, Navracsics Tibor és Semjén Zsolt, kicsit hátrébb Kósa Lajos, Rogán Antal, ott lesznek az alkotmányozók, Boross Péter és Pozsgay Imre, előkelő helyen Lázár János, az államfő a hátsó sorokig is eljut, ahol Budai Gyulának és Papcsák Ferencnek is jut hely talán, ott lesznek így, együtt, megünnepelni az új alkotmányt, Orbán Viktor alkotmányát, vagyis az övéket, amellyel, azt hiszik, sikeresen erőltették rá egy országra azt, hogy csak úgy lehessen gondolkodni, ahogy ők gondolkodnak, csak úgy lehessen érezni, ahogyan ők éreznek, csak azt lehessen értéknek tekinteni, amit ők annak tekintenek, Schmitt Pál pedig, ahogy közeleg a koncert kezdetének pillanata, lassan hátradől a székében, és azt gondolja majd, hogy lám, milyen jó nap ez, ma is Istennek tetsző dolgot cselekedett. Aztán minden elsötétedik.

-
FOTÓ: REVICZKY ZSOLT
Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.