Izgalmat inkább csak az okozhatott, hogy ezt a kérdést, miután az MSZP kipipálva, a nemzetközi karvalytőke kipipálva, az igazságot akadályozó Alkotmánybíróság kipipálva, a tőzsdehuszár magánnyugdíjpénztárak kipipálva, a sztálini alkotmány szintúgy, vajon most kire is vonatkoztatja Orbán Viktor. Sokáig nem is kellett izgulni, a miniszterelnök hetykén vetette oda a kesztyűt az Európai Uniót szimbolizáló Brüsszelnek, hogy márpedig nem diktálhat nekünk.

Világos – jó, bocsánat, március idusa környékén hagyjuk ezt a kifejezést –, tehát nyilvánvaló, hogy nem diktálhat, de egyszer végre tegyük fel, ha már Orbán Viktornak nem jut eszébe a kérdés, hogy vajon miben is erőltette rá Brüszszel az akaratát a magyar népre annak akarata ellenére?

Orbán Viktor valószínűleg a költségvetési hiány „röghöz kötésére”, majd a médiatörvényt ért bírálatokra gondol diktátumként, amit négy ponton módosítani kényszerült a magyar kormány az Európai Bizottság megállapodása alapján, még annak ellenére is, hogy a miniszterelnök konok szívóssággal égeti magát az olyan kijelentésekkel, hogy az országot ért, de Magyarországról gerjesztett vádakat sikerült nevetségessé tenniük.

Mit ne mondjak, baromi humoros, amikor az Európai Parlament határozatban ítéli el a magyar kormányt, mert az unió szellemével ellentétesnek ítéli a médiaszabályozást. Legfeljebb a szégyenbe hozottak keserű-kínos szájrándulása látszik ilyenkor az emberen, hát jó, megéltük ezt is, ez van, most mi a fészkes fenét lehet itt tenni, lehet akár még ennél rosszabb is, de aki azt hiszi, hogy ezen bárki, aki magát magyarnak vallja, nevetni tud, magát nevetteti ki, még akkor is, ha Orbán Viktornak hívják.

Vannak ilyen emberek, úgy látszik, a mi miniszterelnökünk is közülük való, akiknek mindig kell valami ellenség, ami ellen öszsze lehet gyűjteni a hadakat, illetve most már talán csak azok egy részét, máskülönben miért is kéne bértapsoló diákokat állítani a Nemzeti Múzeum lépcsőjére díszletként? És Orbán jól ismeri az ellent, sikerült jó mélyen beépülnie, egyenesen az Európai Unió Tanácsának elnöki posztjáig, ez ám az álcázás nagyiskolája!

A magyar miniszterelnök így aztán az EP-elnöki pulpitusról küzdhet Brüsszel ellen, mert az konokul és szívósan be akar tartatni bizonyos játékszabályokat, amelyeket Magyarország az uniós csatlakozással magára nézve kötelezőnek fogadott el.

Olyan ez, mint a foci. A játékban részt vevők magukra nézve kötelezőnek fogadták el, hogy ez olyan sport, amelyben a láb dominanciája érvényesül, és kézzel a mezőnyjátékosnak tilos hozzányúlni a labdához. Igaz, az ember szeret olykor Maradonának látszani, és azt hiszi, hogy gólt kezezhet, és ha Maradonáról van szó, akkor elhisszük, hogy abban a gólban kicsit benne volt Isten keze is, naná, hogy benne, de Orbán Viktor azért mégsem Maradona, és bár előszeretettel szeret Istenre hivatkozni, a hands az henc, vagyis az, ami: szabálytalanság.

Ha ezt fölfogja az ember, akkor rögzítheti azt is, hogy köszönjük, szabadok vagyunk. És ezen nem is szeretnénk változtatni, még Orbán Viktor kedvéért sem.