Az egyháziak miatt veszélyben az alapítványi iskolák
Alapítványi iskolák működése kerülhet veszélybe, ha rövidesen nem születik döntés az úgynevezett közoktatási megállapodások ügyében. Ilyen megállapodásokat először 2006-ban kötöttek az iskolák az oktatási tárcával. Ezekben rögzítették, hogy az iskoláknak milyen feltételek teljesítése mellett mekkora állami támogatás jár. – A megállapodásokban szerepel, hogy az intézménybe járó hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű, illetve rászoruló gyerekek ellátásához az oktatási kormányzat a minden diákot megillető normatíva összege feletti kiegészítő normatív támogatást nyújt – mondja Bak Zsófia, az Alapítványi és Magániskolák Egyesületének alelnöke.
Szerinte egy félreértést mindenképpen el kell oszlatni: alapítványi iskolákba nem csak a jómódú családok gyermekei járnak. – Döntő többségben a társadalom két szélén, vagyis a legjobb és a legnehezebb körülmények között élő családokból jönnek ezekbe az intézményekbe a gyerekek. Csakhogy a jómódú szülők gyerekeire specializálódott iskolák nem is kívánnak közoktatási megállapodást kötni senkivel, mert nem szorulnak rá – magyarázza. Vagyis a megállapodások körüli bizonytalanság azokat az iskolákat sújtja, ahol nehéz sorsú, sajátos nevelési igényű gyerekek tanulnak (ilyen például az Esély Kövesi Erzsébet Szakképző Iskola és Gimnázium, a Zöldkakas Líceum, a Burattino, a Belvárosi Tanoda), vagy ahová a középosztálybeli és a hátrányosabb helyzetű diákok együtt járnak (mint például a Közgazdasági Politechnikum, a Sylvester Gimnázium).
Az Alapítványi és Magániskolák Egyesülete az elmúlt hónapok során többször küldött levelet a közoktatási államtitkárságra a megállapodások ügyé ben. Leveleikben sürgős intézkedést kértek, mert van olyan intézmény, ahol a megkötött közoktatási megállapodás már áprilisban lejár.
A megkeresésekre Gloviczki Zoltán, a közoktatásért felelős helyettes államtitkár február végén válaszolt. Azt írta, hogy elérték, hogy ne szűnjön meg a közoktatási megállapodások lehetősége, ám „a megállapodások pénzügyi hátterének változása igen nagy óvatosságra int”. Emlékeztetett arra, hogy a közoktatásról szóló törvény megengedi a szerződéskötést, de összességében csak az előző év zárolással terhelt keretösszegéig. Ez szerinte azért lehet „veszélyes”, mert az egyházi kiegészítő normatíva, melynek hatása van a megállapodási összegekre is, jócskán megnövekedett, így a zárt keretösszeg miatt vagy az alapítványi iskoláknak jutó támogatási összegeknek, vagy a támogatottak körének csökkennie kell. Hozzátette, hogy még nem alakult ki részletes stratégiájuk a folytatásról.
– Azóta sem tudunk semmi konkrétabbat, pedig nem mindegy, hogy lesz-e megállapodás, vagy nem, és ha lesz,milyen öszszegben és hány intézménnyel. Ezen múlik ugyanis, hogy csak nehezebb helyzetbe kerülnek vagy akár megszűnnek iskolák –hangsúlyozza az alelnök.
Az oktatási államtitkárság lapunkat arról tájékoztatta, hogy folyamatban van a most lejáró szerződések mögötti szakmai munka, létszám, esetleges más finanszírozási források felülvizsgálata. Emellett az Alapítványi és Magániskolák Egyesületének elnökségével együtt szeretnének „olyan mutatókra találni, melyek alapján józanul megítélhetik a hosszabbítások lehetőségeit”.
Úgy vélik, hogy ez lenne a legjárhatóbb út, hiszen ha feladatellátás alapján döntenének (például, hogy csak a közoktatási feladatokat ellátó iskolákat finanszírozzák a művészetoktatással szemben) vagy a támogatásokat „a lehetőségek határáig” csökkentenék, az egyaránt „vállalhatatlan következményekkel járna”.
Az elmúlt 6-8 évben olyan, jórészt uniós forrásokból támogatott fejlesztések indultak az országban, melyek jelentősen hozzájárultak a közoktatás modernizációjához – mondja Puskás Aurél oktatásfejlesztő szakember. Bár a fejlesztéseket végrehajtó iskolák között találunk önkormányzati, egyházi és alapítványi fenntartásúakat, jellemzően mégis az alapítványi iskolák jártak az élen a reformpedagógiák, nemzetközi jó gyakorlatok átvételében. – Ezekben az intézményekben főként olyan tanárok, vezetők gyűltek össze, akik nyitottak az innovatív megoldásokra, a folyamatos megújulásra, ezért ezeknek az iskoláknak, óvodáknak a példái nélkülözhetetlenek az egész közoktatás modernizációja szempontjából – állítja.
Nem kell okvetlenül radikális tantervi újításokra gondolni: néha elég egy apró, de költséges változtatás ahhoz, hogy a gyerekek számára kellemesebb légkör, hatékonyabb nevelési környezet alakuljon ki. Az egyik ilyen iskola például két osztályfőnököt alkalmaz minden osztályban, így a diákokat nem egy ember személyisége alakítja, nem egy ember szimpátiájától függenek éveken keresztül, és a minőségi munka feltételei a pedagógusok számára is adottak. A szakember szerint sem igaz, hogy ezekbe az intézményekbe a jómódú családok gyerekei járnak, akiknek nem okoz gondot a térítési díj kifizetése. Ha nem jönnek létre a megállapodások, ezek az iskolák csak a szülőkre támaszkodhatnak.
