Anna igazolatlan órái: börtön vár a sajókazai szülőkre
– Nem szeretek odajárni. Mindig csúfolnak, amiért tizenöt évesen még csak harmadikos vagyok. Pedig tanulni jó, matekból is kaptam nemrég egy ötöst. De ha iskolába kell menni, öszszeszorul a gyomrom. Mint amikor beteg vagyok.
Anna, a kamasz lány szinte suttogva mondja ezeket a mondatokat, miközben áll sajókazai otthonuk ablaka előtt, s meg se fordul, nehogy a fotós az arcát fényképezze. Fülében fehér vattapamacs, megfázott, az elmúlt napokat otthon töltötte. Ahogyan testvére, Gézu is: az anyjuk szerint egymástól kapták el a fülgyulladást.
Anna az idei tanévben már száz órát hiányzott az általános iskolából, igazolatlanul, ezért az utána járó családi pótlékot már nem kapja meg az anyja, a pénzből a helyi gyermekjóléti szolgálat munkatársai vásárolnak élelmiszert, ruhát. Az szülőknek – Bódi Józsefnek és feleségének, Rusznyák Annának azonban nem ez a legnagyobb gondja: március 22-én mindkettőjüknek tíz hónapra börtönbe kellene vonulniuk, amiért gyerekeik nem jártak iskolába, s ezzel veszélyeztették lelki-szellemi fejlődésüket.
Nem először.
Bódiék az elmúlt években négy alkalommal álltak gyerekeik hiányzása miatt bíróság előtt: 2006-ban 6 hónap felfüggesztett börtönre, 2007-ben harmincöt nap közérdekű munkára, 2009-ben pedig tíz hónap végrehajtandó börtönbüntetésre ítélték őket. Ez utóbbi miatt a házaspár az újságok címoldalára került, két évvel ezelőtt ugyanis csak Sólyom László akkori köztársasági elnök kegyelmével úszták meg a gyerekek iskolai hiányzása miatt rájuk szabott büntetést. Az államfő azért élt a közkegyelem gyakorlásának jogával, mert a családban akkoriban született meg a legkisebb, hatodik gyermek, akit az édesanyja szoptatott: elválasztása az ő fejlődését veszélyeztette volna. Most viszont egy újabb hiányzási ügyben jogerősen ismét tíz hónap börtönre és egy év közügyektől eltiltásra ítélte a házaspárt kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság. Indoklásuk szerint a 36 éves férfi és 34 éves felesége megszegték kötelességüket, mert elmulasztották gyermekeik iskolába járását biztosítani, s nem ellenőrizték, hogy azok reggelenként valóban elmennek-e az oktatási intézménybe: ezzel veszélyeztették szellemi és értelmi fejlődésüket.
Jogi szakértők szerint a börtönt ezúttal nem úszhatják meg a szülők: a legkisebb gyermek immár kétéves, fejlődéséhez már nincs szüksége állandó szoptatásra.
– Mit lehet tenni? Börtönbe megyünk és kész – mondja Bódi Józsefné, aki korábbi, a nagyszülőkkel közösen lakott sólyomtelepi házukból a gyerekekkel és férjével együtt most néhány utcányival arrébb költözött, öccse fogadta be őket. A borsodi falu cigányok lakta, komfort nélküli telepi lakásai nem sokban különböznek egymástól: általában egy kályha és két-három ágy a felszereltségük. Tévé szinte minden házban van, ez jelenti az egyetlen szórakozást az itt élő családoknak: a kicsik reggeltől estig rajzfilmeket, a felnőttek sorozatokat néznek. Sivár otthon jutott Bódiéknak is: a szeneskályha tetején zsíros pörköltszaftban ott a tegnapi ételmaradék, a gyerekek mezítláb, egy szál pólóban, maszatos arccal járkálnak, lábuk körül macska őgyeleg. – Kértem a bíróságot, hogy adjanak haladékot, hogy a férjemmel ne egyszerre kelljen bemennünk a börtönbe, legyen, aki vigyázzon a gyerekere – mondja Bódi Józsefné. Szavai szerint azért is költöztek az öccséhez, mert az átmeneti időre a férfi lesz a gyerekek gyámja, a sógornője pedig segít vigyázni rájuk. Az asszony azt mondja, az utóbbi időben megemberelték magukat a gyerekek, Anna is sűrűbben járt iskolába, mint korábban. – Nem tehetek róla, hiába nógatom, nem szeret odamenni, mert csúfolják, amiért tizenöt évesen is alsó tagozatba jár – panaszkodik az anya. Kiss Éva, a sajókazai általános iskola igazgatóhelyettese szerint a szülők ebben az ügyben nem háríthatják át az iskolára vagy épp a saját gyerekeikre a felelősséget. – Tanítottam Bódi Jocót, a legidősebb fiút, aki azóta már saját családot alapított – mondja.
– Jó eszű gyerek volt, rendesen járt hatodikig, aztán hetedikben már kezdett elmaradozni, egyre többet hiányzott. Ekkor kapták a szülők az első figyelmeztetést. A következő gyerek is jófejű volt, a hiányzások nála is felső tagozatban kezdődtek. Az oktatási intézménynek jeleznie kell az önkormányzat és a gyermekjóléti szolgálat felé, ha egy diák túl sokat hiányzik igazolatlanul. Anna, aki most tizennégy vagy tizenöt éves, sorozatosan megbukott, de nem azért, mert buta, hanem mert az igazolatlan órák miatt nem lehetett átengedni – sorolja Kiss Éva. Aztán előveszi a naplót, amiből látszik: a most harmadikos kamasz lány tele van hármasokkal, négyesekkel, sőt matematikából és énekből ötösökkel is. Igaz, ezek tájékoztató jellegű jegyek, alsó tagozatban ugyanis csak szövegesen lehet értékelni a gyerekeket. Amikor felvetem, hogy Annának talán speciális nevelést biztosító iskolába kellene járnia, az igazgatóhelyettes a fejét rázza. –Nem értelmi fogyatékos, nincsenek olvasási, számolási, szövegértési nehézségei: egyetlen szakértő sem irányítaná ilyen osztályba. De nem is ez a megoldás, hisz ez a kislány képes lenne elvégezni egy normál általános iskolát. Ha egyáltalán bejárna oda – teszi hozzá. Kiss Éva szerint a hiányzás nem „romaprobléma”.
– Az idejáró tanulók nyolcvan százaléka cigány gyerek, többségük rendesen jár órákra, versenyekre viszszük őket, sikereket érnek el.Van olyan család, ahonnét szülői kísérettel jönnek be reggel a gyerekek, s délután szintén valamelyik családtag kíséri haza őket, így ugyanis biztos, hogy nem máshol csatangolnak – mondja. Amikor azt kérdezem, miként lehetne elérni, hogy a Bódi gyerekek is így tegyenek, tanácstalanul széttárja a kezét. – Ha a szülő ebben nem segít, az iskola is tehetetlen. A gyermekjóléti szolgálat munkatársaitól nem lehet elvárni, hogy mindennap idekísérjék a notórius hiányzókat. Megtudom: mióta a családi pótlék kifizetését az iskolába járáshoz kötik, s ötven igazolatlan óra elérése után ezt a pénzt egy eseti gondok kezeli, érezhetően csökkent a hiányzások száma. Ám az összeget végül – igaz, természetbeni juttatásként – így is megkapják, ezért egyes családok esetében ennek az intézkedésnek sincs visszatartó ereje – teszi hozzá az igazgatóhelyettes. A Bódi gyerekek hiányzásai miatt keletkezett ügyiratok immár egy egész polcot megtöltenek egy szekrényben, de ez is csak azt az érzést erősíti a pedagógusokban, hogy tehetetlenek. Tavaly külön mentor-tanár foglalkozott Annával, hogy ha fokozatosan is, de végre elkerülhessen oda, ahová a kora szerint való, vagyis a felső tagozatba. A felzárkóztatásnak köszönhetően félévkor a második osztályból különbözeti vizsgával átmehetett a harmadikosok közé. Év végére azonban a lány 371 igazolatlan órát halmozott fel.
S újból megbukott.
