Fennkölt célok, az elérésükhöz kijelölt menetrend, frázisok halmaza a foglalkoztatás növelésétől a versenyképesség fokozásán át a gyógyszerkiadások csökkentéséig és a táppénzcsalók kiszűréséig – untig ismételt tételek, amelyeket a rendszerváltást követő valamennyi kormány a zászlajára tűzött. A testes megszorítócsomagokon edződött polgárok ingerküszöbét aligha lépte át. A konkrétumokat látványosan kerülő szónokok viszont sokakban ébresztettek súlyos kételyeket saját jövőjüket illetően.

Például hogyan fognak a program hirdetői jótállni azért, hogy a hétszázezer rokkantnyugdíjasból még az idén egészségessé nyilvánítandó tíz- vagy százezrek januártól valamiféle közmunkát végezhetnek. Hol és mennyiért? Vagy itt van a nyugdíjkorhatár kérdése. Rendőrök, tűzoltók, katonák számára a 25 éves szolgálati időhöz kötött korkedvezmény volt az a mézesmadzag, ami sokuknál döntött a pályaválasztáskor.Most megszűnik a kedvezmény. Ráhúzhatnak akár bő húsz évet is? Mint megmondták: kivételek nem lesznek. (Meglátjuk, a polgármesteri, képviselői poszt után eddig járó pluszéveket is elveszik-e.)

A demográfiai folyamatok ismeretében nyilvánvaló, hogy az állam terhein enyhíteni kell, nem utolsósorban a foglalkoztatás bővítésével. Az is egyértelmű, hogy a 80 százalék feletti GDP-arányos államadósságból le kell faragni. Megítélés kérdése, hogy a megcélzott 65–70 százalék nem túl feszes célkitűzés-e. A magánnyugdíj-megtakarítások kétharmadának adósságszolgálatra fordítása a legkönnyebben kivitelezhető vállalás, a többi pedig a Matolcsy által vizionált 4–6 százalékos éves GDP-növekedéssel könnyen kitermelhető – lenne.

Amennyiben lesznek beruházások, új munkahelyek és pluszadóbevételek. Utóbbiban már a kormány sem bízik, erre utal, hogy visszavonta a tavaly júniusi első Orbán-csomag egyik legfontosabb vállalkozásbarát ígéretét, amely szerint 2013-tól 10 százalékon egységesül a társasági adókulcs. Ahogy szokta, a multikon üt ezzel újabbat, hisz a 500 milliós adóalapig él a kedvezmény, afölött marad a 19 százalékos a kulcs.

Orbán óvatosabb volt Gyurcsánynál, aki 2006 tavaszán a választásokra készülve törvényben garantálta az adókönnyítéseket, majd a kormányalakítást követően, ha kényszerűen is, de széttépte a fedezetlen csekket. Orbán csak felelőtlenül ígér, törvényt nem kell szegnie. Kettejük csomagjai között azonban fellelhető a párhuzam: a rögtönzés, a kabát gombhoz varrása.

A piac azonban nem a fércelésre kíváncsi, hanem a szikár tényekre, és arra, hogy a célok kivitelezhetőek-e. A semmitmondást is árazzák. Ezúttal a bizalomerősítőnek szánt, de haloványra sikeredett előadást forintgyengüléssel honorálták. Mintahogy azt sem díjazzák, hogy a kormány újabb négy-tíz hónapos haladékot szavazott meg magának a „reformfolyamat” előkészítéséhez.