„Már idén hozzá kell nyúlni a rokkantnyugdíjas-ellátáshoz, és a 400 ezer rokkantnyugdíjas felét ki kell küldeni a rendszerből.” Ezt mondta Heim Péter, a Századvég Gazdaságkutató Zrt. közgazdásza lapunknak tavaly ősszel. A szakértő szavaira kormánykörökben is adnak, így nem meglepő, hogy a kormány a költségvetés kiadási oldalán tervezett szigorító intézkedéseivel érinteni fogja a rokkantnyugdíjasok körét. Igaz, úgy tudjuk, nem a Heim által kívánatosnak tartott kétszázezres körben, egyelőre csak százezer megváltozott munkaképességű reintegrációjával számolnak.

A Heim Péter által emlegetett kétszázezres tömeg, amelyet „ki kell küldeni a rendszerből”, a kevésbé súlyos rokkantnyugdíjasok csoportjához tartozik, és munkaképes korú. (Az ő esetükben 237,4 milliárdot folyósít az állam nyugdíjellátás formájában.) Sokszor előkerült, hogy a rendszer komoly lehetőséget adott a munkanélküliség elkerülésére, a biztos rokkantellátás vonzóbbnak bizonyult, mint a bizonytalan szociális ellátások. Épp ezért a rokkantsági ellátásokhoz való hozzáférést az előző kormányok is folyamatosan szigorították, legutóbb 2008-ban, amikor az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságát szolgáló intézkedések közt átalakították a rendszert.

A köznyelvben „rokkantügyi” reformnak becézett intézkedések már rövid távon is érzékelhető változást hoztak: hónapról hónapra kevesebben jelentkeztek be az ellátásba. A Policy Agenda elemzése szerint ugyanis 2004-ben 76 ezer fő lépett be a rendszerbe, de 2009 végére ez a szám 49 ezerre csökkent. 2010-ben ez a tendencia a világgazdasági válság és a nyugdíjkorhatár emelése miatt megtört.

A munkaképes korú rokkantak esetében a szakemberek arra fi gyelmeztetnek: azzal, hogyha a kormány elveszi az ellátást, még nem teremt munkalehetőségeket. Kulcskérdés, hogy az érintettek milyen képzettségűek, és egyáltalán, képezhetőek-e még. A Kossuth rádió hírei szerint a kormány „átfogó, többórás vizsgálatot, szinte mindenre kiterjedő fizikai és szellemi tesztet” írna elő annak felmérésére, hogy a rokkantsági ellátásban részesülők milyen munkakör betöltésére alkalmasak.

Köves Balázs, a Személyzeti Tanácsadók Magyarországi Szövetségének alelnöke lapunknak azt mondta: számításaik szerint a megváltozott munkaképessé gűek 60–70 százaléka munkaképes, de csak 10 százaléka végez valamilyen munkát, ez az unió régi tagállamaiban 30–50 százalék. Köves úgy véli, alig találni olyan jelentkezőt, aki szívesen otthagyná a rokkantnyugdíjrendszert. „A cégek egy tavalyi jogszabálynak köszönhetően versenyeznek a rehabosokért, de nincs elég jelentkező a helyeket feltölteni”, mondja. Ezzel arra utalt, hogy a foglalkoztatási törvény szerint minden húsz főnél több munkavállalót foglalkoztató munkaadó legalább öt százalékban köteles megváltozott munkaképességű munkavállalót foglalkoztatni. Ha ezt nem teszi, rehabilitációs hozzájárulást kell fizetnie, melynek 2010. évi összege egy főre 964 ezer 500 forint.

Megkérdeztünk egy háziorvost, mennyire látja esélyesnek visszaintegrálni a munkaerőpiacra százezer rokkantnyugdíjast. A másfél évtizede praktizáló doktor jól ismeri a helyzetet. Szerinte nem a kilátástalanságtól menekülés hajtja a betegeket a rokkantellátás rendszerébe.

– Van egy szívinfarktus után kezelt beteg, alvadásgátlót szed, pacemakere van. Nem a megélhetésének biztonságát kéne veszélyeztetni, hanem inkább a betegségével foglalkozni – mondja, hozzátéve: szerinte a rokkantak valóban betegek, a saját praxisában sikeres rehabilitációt nem látott.

A kormány „átfogó, többórás vizsgálatot, szinte mindenre kiterjedő fizikai és szellemi tesztet” írna elő annak felmérésére, hogy a rokkantsági ellátásban részesülők milyen munkakör betöltésére alkalmasak