„Vannak, akik azt javasolják, hogy azok a szülők, akik kiskorú gyermeket nevelnek, az új magyar alkotmány értelmében valamilyen módon gyakorolhassák gyermekük szavazati jogát. Ön mit gondol?” – erre is választ vár majd a kormány az új alaptörvény előkészítését célzó nemzeti konzultáció során. Azt egyelőre nem tudni, hogy milyen válaszok születnek, de az bizonyos, hogy szakmai körökben általában megütközéssel fogadják a „vannak, akik” által támogatott ötletet, bár nem mindenki utasítja el zsigerből a javaslatot.

A legcinikusabb álláspont szerint a Fidesz egyszerűen szavazatokat akar nyerni, hiszen az eddigi intézkedései miatt szembekerült hárommillió magánnyugdíjpénztári taggal, míg az adózási szabályok változása miatt legalább ugyanennyi, háromszázezer forintnál kevesebbet kereső emberrel, s a párt elveszítheti a nyugdíjasok bizalmát is. Másik, nem kevésbé szkeptikus megközelítés: az állítólag eddig sem ismeretlen „vokspiacon” felértékelődnének a sokgyermekes szegény családok, hiszen egy embertől akár tucatnyi szavazatot is meg lehetne venni.

A politikai cél érthető, mert a középosztályhoz tartozó nagycsaládosok zöme valószínűsíthetően Fidesz-szavazó – így látja Szoboszlai György politológus. Szakmai álláspontja pedig, hogy a javaslat egyszerűen minősíthetetlen, és érdemben beszélni sem érdemes róla. Korábban a Fidesz listájáról EP-képviselővé választott Szájer József azt nyilatkozta, hogy külföldön, például Németországban szakmai, tudományos és politikai vita folyik erről, ám Szoboszlai információi szerint komoly fórumokon ez az ötlet soha fel sem merült.

A választójog biztosításához elsőként választói akarat kell, amely belátási képességhez kötött – hangsúlyozza Szoboszlai. Ennek pedig feltétele, hogy a potenciális szavazó betöltsön bizonyos életkort, ami jellemzően 18 év, bár Ausztriában 16 esztendőre vitték le a korhatárt. Ez is vitatható, de az ennél még fiatalabb gyermeknek biztosan nem lehet semmilyen politikai preferenciája, így a nevében a szülő sem szavazhat. Korábban egyébként előfordult, hogy egyegy ember – például pap vagy főnemes – képviselt másokat, és ezért több szavazattal rendelkezett, de az mindig valamilyen hatalmi érdeket szolgált – emlékeztet Szoboszlai. A modern képviseleti demokráciával egy ehhez hasonló rendszer teljességgel összeegyeztethetetlen.

A kérdést sem érti Tóth Zoltán választási szakértő, mert a gyermekeknek a világon sehol nincs választójoguk, így azt a szülő sem gyakorolhatja. Ilyen joggal az ENSZ alapokmánya szerint kizárólag nagykorú személyek rendelkezhetnek, s további követelmény, hogy a választójog legyen általános, egyenlő, titkos és közvetlen. A javaslat a szakértő szerint szembemegy a nemzetközi normákkal, hiszen gyereknek adna választójogot, emellett sérti a közvetlenség elvét, hiszen nem az érintett szavazna.

Tóth Zoltán ugyanakkor felhívja a fi gyelmet arra, hogy a nagykorúsághoz egy megbonthatatlan „jogi csomag” társul. A fiatal 18. életévének betöltésével választójogot szerez, szabadon házasodhat, szerződéses jogviszony alanyává válhat, s ettől kezdve büntetőjogi értelemben is felnőttnek tekintendő. Ebből önkényesen egyetlen elemet sem lehet kiragadni – véli a szakértő. Kétségtelen – teszi hozzá –, hogy például Németországban tényleg felvetődött a gyermekek választójoga, de arról érdemi vita ott sem folyt.

– A javaslatot az alkotmányjogászok többsége abszurdumnak tartja, de én nem képviselek ilyen elutasító álláspontot – hangoztatja Lövétei István alkotmányjogász. A gyermekek választójoga véleménye szerint tehát olyan ötlet, amely mellett és ellen is fel lehet sorakoztatni érveket. Egy elöregedő társadalomban felvetődhet például az a kérdés: szerencsés-e, hogy a parlament összetételéről a többségbe kerülő idős népesség döntsön. Lövétei úgy látja, nem feltétlenül elutasítandó törekvés, hogy a nagycsaládosok érdekei is hangsúlyosabban megjelenjenek.

A modern választójog a XIX. század terméke, s azt a korszakot a népesség fiatalodása jellemezte. Miután ez a folyamat megfordult, az alkotmányjogász szerint nem ördögtől való a választási rendszer átalakításának gondolata. Bizonyos alapelvekre természetesen figyelemmel kell lenni, például minden gyermeknek ugyanannyit kellene „érnie”. Emellett Lövétei szerint számos részletkérdés is megválaszolásra szorulna, így többek között az, hogy melyik szülő szavazzon a gyermeke helyett, mi történjék ha az apa és az anya más-más pártot támogat, vagy milyen szerepe lehet az elvált szülőnek.

A gyermektelen családok száma Magyarországon egymillióra tehető, egy gyermeket 980 ezer, kettőt 643 ezer, hármat 165 ezer, négyet vagy többet mintegy ötvenezer családban nevelnek a KSH 2005-ös adatai szerint. Egy 2009-es vizsgálatból pedig az derül ki, hogy a háromvagy többgyermekes háztartások valamivel több mint harminc százaléka él a szegénységi küszöb alatt. A nagycsaládok elszegényedésének egyébként az átlaghoz képest 2,6-szeres a valószínűsége.

Múlt századi ötletek az egy szavazó – több szavazatra

A „vannak, akik” ötlete nem új találmány: az 1893-as belgiumi választási szabályok szerint valamennyi, legalább egy éve azonos helyen lakó 25 év feletti férfi rendelkezett egy szavazattal, aki azonban betöltötte a 35-öt, volt felesége és fizetett legalább öt frank házadót, annak két voks járt. Az ilyen megállapodott családos ember az akkori feltételezések szerint bizonyára keresztény, de legalábbis konzervatív érzelmű, és ezért megbízhatóan a jobboldali többséghez húzhatott. Mellesleg az egyetemi diplomát még többre tartották, mert ahhoz már három szavazat társult. A választási rendszert 1919-ben azonban – nem kis részben a baloldal nyomására –átalakították, és attól kezdve minden férfinak egy voksa volt, de a nők még évtizedekig nem kaptak választójogot.

Magyarországon a múlt század elején gróf Andrássy Gyula belügyminiszterként állt elő valami hasonló, szintén a magasabb végzettséget preferáló megoldással. Akkor a cél elsősorban a kisebbségek – a románok és a szlovákok – politikai befolyásának korlátozása volt. A tervezet elkészült, ám törvény soha nem lett belőle.

Egy sajátos próbálkozásra a múlt század kilencvenes éveiben is akadt nálunk példa. A balatoni ingatlantulajdonosok álltak elő azzal az elképzeléssel, hogy mindenkit annyi szavazat illessen meg a helyhatósági választáson, amenynyi ingatlant birtokol. A javaslat magyarázata: az önkormányzati választáson el kell dönteni, hogy valaki az állandó vagy az ideiglenes lakóhelyén adja le a voksát.

Az üdülőtulajdonosok egy része nyilván sérelmezte ezt, és szerette volna elérni, hogy két helyen szavazhasson. Ebből az ötletből sem lett semmi.

Voksol a család