|
Azt válaszoltam, hogy természetesen izgat, hiszen ebben élek, s én igazán ismerem a különbséget a szabad és nem szabad sajtó között, mivel elég sokat dolgoztam az utóbbiban is, ha nem is büszkélkedem vele állandóan. A különös magyar szabályozást illető nemzetközi érdeklődés (Kósa Lajosnál hajcihő, másoknál médiahisztéria) viszont mintha tényleg véget ért volna.
Nem lehet ezzel túl sokáig foglalkozni az európai sajtóban sem. De legalábbis addig nem, amíg a sajtóhivatal ütős döntéseket, esetleg büntetéseket nem produkál. Az Európai Bizottság sem érdekelt most a feszültségben, ahogy a tanács konzervatív tagjai sem. Most éppen lecseng az ügy.
Vagy mégsem? Németországi, ausztriai tudósítások arról szólnak, hogy a nálunk is laptulajdonos osztrák és német cégek aggódnak a hazai állapotok miatt. Mit kezdjenek tulajdonukkal, ha azokat a kormányzat domesztikálja? Rossz fényt vetne rájuk, ha kiderülne, a hatalom nyomásához túlságosan is igazodó lapokat, online újságokat üzemeltetnek. Az egyik német szakértő jól érzékelte ezt: a gyermekek szellemi biztonsága és az emberi méltóság védelmének szép jelszavaival létrehozott médiafelügyeleti rendszer a politikai kritikát is korlátozhatja, tilthatja, elijeszthet tőle. Szerencsére eddig ilyen nem történt. Sőt a még érvényes szabályozás megengedi a kormányfőbarát véleményvezér tartós zsidózását is.
Elhangzottak a hivatalos EB-kifogások, elült a zaj.
De biztos vagyok benne, hogy a figyelem nem lankad. A komoly lapok a világban ugyanis nem magyargyűlöletből, hanem a maguk érdekében ügyelnek erre. Amiatt viszont aligha interveniálhat bárki, ha a megtorlástól való félelmében kushad a sajtó. A kormánypárt vonakodva módosíthat egy-két paragrafust a törvényen, de ez a lényegen nem változtat. A hírközlést és a napi tömegtájékoztatást továbbra is egyszínűvé akarja tenni. Ahogy a régi időben volt. És ehhez eszközöket is teremtett a maga számára. Ezt talán majd észreveszik másutt is.
Észreveszik-e itthon? Elhiszem a kormányközeli Nézőpont Intézet kutatásának eredményét. A többség nem észlel szabadsághiányt a médiában. Huszonöt éve sem érzékelték, ha megkérdezték őket erről. (De nem kérdezték.) Otthon meg a Szabad Európára, BBC-re hangolták a rádiót. Most viszont itt vannak a szabadság táguló elektronikus körei, amelyek lehetőséget adnak az azonnali véleménynyilvánításra.
A kormánypárt a médiaszabályozással, talán akaratán kívül, de az általa hirdetett nemzeti egyetértés ellen dolgozik. A Facebook jelzi az ottani szurkolói csoportok arányát. A közösségi médiumban, ellentétben a Nézőpont eredményével, 4:1-re áll a meccs az ellenzők javára. A „médiaizé” pedig várakozó állapotban van. Ez a csend talán jó is, hiszen a hatalom így esetleg felfogja, hogy mibe lépett, és korrigálhat. A szájkosártörvény ellenzői pedig lassan majd megtalálják az ellenszert a kétharmados kormánytöbbség hisztériájára.
|
belépés |
segítség |
alkalmazások |
RSS |
előfizetés |
akciók
Nol.hu |
NolBlog |
NolTV |
Hírmátrix |
NolRandi
Címlap |
Belföld |
Külföld |
Gazdaság |
Kultúra |
Vélemény |
Sport |
Tud/Tech |
Noller |
Mozaik |
A Lap 
NolTwitter |
