Jogerős: Zuschlagnak még két és fél év, nincs vagyonelkobzás
Hétfőn hirdetett jogerős ítéletet a Szegedi Ítélőtábla Zuschlag János és társai perében. Az MSZP egykori ifjúságpolitikusát folytatólagosan, bűnszervezet tagjaként, üzletszerűen elkövetett csalással, okirat-hamisítással és bűnpártolással vádolta az ügyészség. Az elsőfokú eljárásban a Bács-Kiskun Megyei Bíróság súlyos ítéleteket szabott ki. Zuschlagot például 8 év 6 hónap börtönbüntetésre, vagyonelkobzásra és a közügyektől való eltiltásra ítélték. Katus Ferenc, a harmadrendű vádlott 5 év 6 hónapot kapott. A bűnszervezet tagjaként minősített vádlottak mind többéves, végrehajtható börtönbüntetést kaptak. Az enyhébb bűncselekménnyel vádolt közreműködők pedig felfüggesztett szabadságvesztést, illetve pénzbüntetést.
A Szegedi Ítélőtábla dr. Maráz Vilmosné vezette tanácsa ítéletében néhány esetben megváltoztatta a bűncselekmények jogi minősítését, illetve enyhítette a büntetési tételeket. Zuschlag János elsőrendű vádlott büntetését 8 év 6 hónapról 6 évre, Katus Ferenc másodrendű vádlottét 5 év 6 hónapról 3 év 6 hónapra mérsékelte. A negyedrendű Őri András – aki már az elsőfokú tárgyalás ítélethirdetésén sem jelent meg, azóta ismeretlen helyen tartózkodik, ellene elfogatóparancsot adtak ki – 4 év helyett 2 év 6 hónapot, az ötödrendű Krausz Csaba 3 év helyett 1 évet, a hatodrendű Marsovszky Balázs 2 év 4 hónap helyett 1 évet, a hetedrendű Kullai Tamás 3 év 4 hónap helyett 1 év 6 hónapot kapott. Ezek végrehajtható börtönbüntetések, amelyekbe azonban az előzetes letartóztatásban eltöltött idő beszámít. (Zuschlag János 3 és fél éve, 2007 szeptemberétől van előzetes letartóztatásban.)
A többi vádlottat különböző összegű pénzbüntetéssel sújtotta a bíróság. A másodfokú perben nem szerepelt már a másodrendű vádlott, Lados István, Zuschlag volt titkára, aki őszinte, feltáró jellegű beismerő vallomására való tekintettel az elsőfokú eljárásban 2 évet kapott, amelyet elfogadott, és az akkor jogerőre emelkedett.
Dr. Maráz Vilmosné az ítélet indoklásában kifejtette: az elsőfokú bíróság több esetben tévedett, amikor folytatólagosan elkövetett csalásnak minősített olyan cselekményeket, amelyek a csalás be nem fejezettsége miatt legfeljebb csalás kísérletének, más esetekben bűnsegédi bűnrészességnek tekinthetők. A táblabíróság ugyanakkor elfogadta az egyik leginkább vitatott minősítést: a vádlottak egy része –elsőtől a hetedrendűig, illetve a kilencedrendű Prácser László – cselekményeiket bűnszervezet tagjaként követték el. Társtettességben, hosszabb időn át, egymás tevékenységéről tudva, Zuschlag János koordináló tevékenységét ismerve cselekedtek, úgy, hogy szándékuk egyértelműen a haszonszerzésre irányult. E bűncselekménysorozat súlya azonban nem mérhető a klasszikus bűnszervezeti elkövetési formákhoz, a fegyver- vagy emberkereskedelemhez, prostitúcióhoz.
Az elsőfokú bíróság által elrendelt vagyonelkobzást a Szegedi Ítélőtábla mellőzte azzal, hogy az érintettek igazolták a nevükön lévő vagyontárgyak legális eredetét. Dr. Maráz Vilmosné szerint az elsőfokú bíróság fölöslegesen hangsúlyozta a vádlottak felső kapcsolatainak felelősségét, illetve olyan tanúk esetleges büntetőjogi érintettségét, akik ellen nem emeltek vádat. Ugyancsak elvetette a táblabíróság az elsőfokú ítélet indoklásának azt a részét, amely arról szólt, hogy Zuschlag megpróbálta meghiúsítani az ellenük indult eljárást.
Az ítéletek mértékének megállapításakor a bírói tanács elnöke hangsúlyozta: bár a bűnszervezetben való elkövetésről rendelkező jogszabály a büntetések felső határát a duplájára emeli, az alsó határt érintetlenül hagyja. A táblabíróság enyhítő körülményként értékelte az idő múlását; azt, hogy az eljárás elhúzódása nem a vádlottak hibájából következett be. Ugyancsak enyhítő körülményként vették figyelembe azt, hogy az elkövetési érték viszonylag alacsony volt, a vád tárgyává tett csalások egy része nem tekinthető befejezettnek, és az okozott kár nagy része megtérült.
Dr. Maráz Vilmosné hangsúlyozta: ebből a szempontból irreleváns, hogy Zuschlag János nem igazolta, milyen forrásból származik a kár enyhítésére befizetett 50 millió forint. Helybenhagyta a táblabíróság azt, hogy dacára a bűnszervezetben való elkövetésnek, a szabadságvesztés büntetéseket nem fegyház, hanem börtön fokozatban kell letölteni. Végezetül enyhítették a perköltség megtérítésére vonatkozó verdiktet is, azzal, hogy az eljárási költségek egy része a nagy kiterjedésű, a másodfokú bíróság szerint szükségtelen bizonyítási eljárás költségeinek fedezésére szolgált, és ez nem róható a vádlottak terhére.
