– Alig kétszázan vettek részt a pécsi demonstráción. Nem kevesellte a számukat? Mintha a pécsi egyetemistákat hidegen hagyná ez az ügy...

– Vizsgaidőszak idején nem mozgósíthatók a diákok. Pesten viszont tízezren emelték fel szavukat a sajtószabadság mellett, s ez komoly üzenet.

– A sajtószabadság a demokrácia alappillére, ahhoz képest talán a tízezer sem sok.

– Egy tüntetés akkor vonz nagy tömeget, ha az emberek úgy érzik, a megélhetésüket veszély fenyegeti. A sajtószabadság kérdését nem így élik meg. Bár közvetve az új médiatörvény is befolyásolja a megélhetésünket, mert a jogállamiság leépítésének híre riasztóan hat a külföldi befektetőkre.

„Alaptalan érvelés, hogy várjuk meg a gyakorlatot”

– Az is kérdés, hogy a nem jogvégzett embereknek egyáltalán van-e esélyük megérteni a médiatörvényt?

– A törvény 150 oldalas és annyira bonyolult, hogy a végrehajtásában kulcsszerepet kapó két grémium, a Médiatanács és a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) sem érti. Erre vall, hogy a tanács és a hivatal válaszolt a tüntetések követeléseire, és cáfolni próbálta azok igazságtartalmát, ám blődségeket írtak. Azt állították, hogy nem kell félni az újságoknak az önkényesen megállapított bírságoktól, mert a büntetéseket az arányosság és a fokozatosság elve alapján mérik ki. A törvény szövegében azonban nincs garancia erre, a részletszabályok ugyanis kidolgozatlanok és pontatlanok. A törvény – a Médiatanács válaszával ellentétben – a szankciók kiszabásánál nincs tekintettel arra, hogy mekkora a teherbírása egy médiavállalkozásnak, így arra sincs biztosíték, hogy egy bírság nem lehetetleníti el a szankcionált orgánumot. Nem igaz a Médiatanács és az NMHH azon állítása sem, hogy a két testület nem kötelezheti az újságírót informátora megnevezésére – a törvény alapján egyértelmű, hogy erre az újságíró rákényszeríthető, az adatszolgáltatás megtagadása 50 milliós bírság kiszabását teszi lehetővé.

– A legtöbb szakmai támadás azért éri a törvényt, mert az NMHH bírságot róhat ki a közerkölcsöt sértő médiákra. Sokan viszont azt hangoztatják: a közerkölcs médiamegsértői ellen igenis lépjenek föl.

– Nem vitatom, hogy a közerkölcs és az emberi méltóság fontos érték. De egy hatósági jogalkalmazásban ezeknek a fogalmaknak nincs objektív, ellenőrizhető tartalma, sőt tartalmuk sok esetben ízlés dolga.

– Nehéz lesz bírságolni?

– Az biztos, hogy a törvény hazai és külföldi fogadtatása óriási nyomást jelent a hatóság jövőbeli működésére. De az alaptalan érvelés, hogy várjuk meg a gyakorlatot. Ha egy jogszabály nem zárja ki a sajtószabadság önkényes korlátozását, akkor nem is lehet alkotmányos. A kérdés szerintem az: ha nem akarnak élni a bírságolási lehetőséggel, akkor az miért szerepel a törvényben.

– Ön szerint miért?

– Azért, hogy az újságírókat egyfajta bizonytalanságban, fenyegetettségben tartsák.

– Amikor ön az ORTT elnökjelöltje volt, azt mondta: ideje megalkotni egy új médiatörvényt. Milyen törvényt tartott volna jónak?

– A jelenlegi médiarendszerben semmiképpen sem a több, hanem a kevesebb szabályozás a helyes irány. Az új szabályozás ezzel szemben olyan médiumokat is hatósági ellenőrzés alá von, amelyek korábban csak bírósági eljárásban voltak számon kérhetők. Az új szabályozás egyáltalán nem jelent nagyobb védelmet a közönségnek, hiszen eddig is hatékony jogvédelmi eszközök léteztek, amit pedig azokkal nem lehetett megoldani, azt semmilyen szabályozás nem oldja meg.

– ORTT-elnökjelöltként sejthette, hogy a Fidesz – kormánypártként – új törvényt és új hatóságot hoz létre. A párt médiához való viszonya alapján mennyire volt meglepő az újfajta szabályozás?

– Az azért mindenképpen meglepett, hogy a Médiatanács mind az öt tagját a Fidesz delegálta, és ők kilenc évre, vagyis több mint két választási ciklusra kaptak megbízást. Ez kulturálatlan megoldás. A törvény módosításához kétharmados többség kell, a médiatörvényt elutasító pártok ilyen arányú győzelmére kevés esélyt látok a következő ciklusokban. Ezért akkor is megmarad a rossz médiaszabályozás, ha nem a Fidesz nyer négy vagy nyolc év múlva, és megmarad a jogszabály végrehajtását felügyelő testület is.

– Az, hogy egy testületi tag a politikától kilencéves megbízást kap, nem új keletű a demokráciákban. Az amerikai legfőbb bírák kinevezése pél dául örökös.

– Valóban, őket is politikai alapon nevezi ki az elnök, és a kinevezett bírák gondolkodása tükrözi az épp hatalmon lévő elnök és pártja nézeteit. Ám ott mindig egy tekintélyes bírót neveznek ki, aki a szakmai tevékenységévelmár vitathatatlanul bizonyított. A Médiatanács öt tagjából háromról a médiaszakma korábban nem nagyon hallott. A tanács elnöke, Szalai Annamária ugyan évtizede foglalkozik a médiával, ám ő is pártpolitikusként került annak idején az ORTT-be. Szalainak az általa irányított testületben távközlési kérdésekben is döntenie kell. Amikor erről kérdezték őt, azt válaszolta: nem ért a távközléshez, de majd beletanul.

Polyák Gábor a Pécsi Tudományegyetem jogi karának adjunktusa. A 33 éves oktató a kar informatikai és kommunikációs jogi tanszékén dolgozva számos tanulmányt írt a médiáról, emellett ő volt az ORTT utolsó elnökének, Majtényi Lászlónak a tanácsadója. Miután Majtényi lemondott posztjáról, Sólyom László államfő és Bajnai Gordon miniszterelnök Polyákot jelölte a testület élére, ám a parlament végül nem tűzte napirendre megválasztását.