Nem az a legfontosabb kérdés, hogy mennyien vannak a hátrányos helyzetű gyerekek, hanem az, hogy mennyire vannak lemaradva a többiektől –ez az ENSZ Gyermekalapja, az UNICEF által decemberben kiadott jelentés mottója. A Leszakadó gyerekek című tanulmány 24 OECD-országot – köztük Magyarországot – vizsgált abból a szempontból, hogy a legrosszabb körülmények között élő gyerekek mennyivel vannak lemaradva átlagos helyzetű társaikhoz képest. Három területet vizsgáltak: a gyerekek egészségi állapotát, iskolai eredményeit és anyagi jólétét.

Nem meglepő, hogy az élen Dánia, Finnország, Svájc és Hollandia végzett, vagyis ezekben az országokban a legkisebb a gyerekek közötti egyenlőtlenség. Az viszont váratlanul érte a kutatókat, hogy a rangsor végén nem kizárólag a legroszszabb gazdasági helyzetű országok végeztek, hanem például az Egyesült Államok, Olaszország, az Egyesült Királyság is.

Magyarország sem lehet elégedett: az, hogy a középmezőnyben végzett, kizárólag a gyerekek iskolai teljesítményét vizsgáló mutatónak köszönhető. Ebben a szövegértési képességeket, matematikai, természettudományos ismereteket vetették össze. Eszerint Finnországban és Írországban a legkisebb az egyenlőtlenség, Belgiumban, Franciaországban és Ausztriában pedig a legnagyobb. Magyarország a hatodik a sorban. A gyerekek jólétét a család jövedelmén kívül olyan szempontokat figyelembe véve vizsgálták, hogy rendelkezésükre áll-e egy csendes zug, ahol tanulhatnak, hogy hányan laknak egy szobában, vane számítógépük, internetkapcsolatuk, szótáruk, vannak-e tankönyveik. Összességében az anyagi javakat tekintve Svájc, Izland és Hollandia végzett az élen, Magyarország, Szlovákia és az Egyesült Államok pedig az utolsó három helyen.

Még ennél is szomorúbb a gyerekek egészségi állapota közötti különbségeket vizsgáló kategória eredménye. Vizsgálták a különböző panaszok előfordulását és azt, hogy mennyire van lehetőségük a gyerekeknek egészségesen étkezni és mozogni. Magyarország az utolsó helyen végzett a vizsgált országok közül. Az egészségügy területén a legkisebb egyenlőtlenséget Hollandiában és Norvégiában találták, a legnagyobb eltéréseket Magyarországon kívül Olaszországban és az Egyesült Államokban.

Tóth István György, a Tárki vezérigazatója több hasonló témájú hazai kutatást vezetett. Szerinte az eredmények megértéséhez fontos tudni, hogy a jelentés szerint a gyerekek jólétét az anyagi és a nem anyagi területekre egyaránt figyelve folyamatosan kell nyomon követni és nemzetközi összehasonlításban értékelni. Azzal viszont, hogy egy-egy mutató szórását és nem annak szintjét értékelik, jelentős kockázatot vállalnak, mert félre lehet magyarázni az eredményeket.

– Ha egy országban egységesen, minden gyereknek rossz a matematikai, írás-olvasás vagy éppen az idegen nyelv tudása, akkor nincs okunk örülni akkor sem, ha kicsik közöttük az egyenlőtlenségek. A legfrissebb eredmények szerint a világon nálunk találhatjuk az egyik legerősebb összefüggést a szülői háttér és a gyermekek iskolai eredményei között. Ez fontosabb egyenlőtlenségi mutató, mint a matematikai eredmények szórása és e mutató szerint a helyzet nálunk rosszabb, mint amit a jelentés mutat – mondja. Ugyanakkor szerinte a magyar gyerekek egészségi állapota ugyanilyen módszertani okok miatt valószínűleg jobb a jelentésben kimutatottnál.

A jelentés készítői szerint az eredményekből kiderül, hogy mely országokban használták hatékonyan a családi támogatásokat és adókedvezményeket a gyerekek közötti különbségek csökkentésére. Tóth István György szerint itt is árnyaltabb a kép, hiszen az állami támogatások elosztási hatékonyságát illetően (ez az adók és támogatások előtti és az azok tekintetbe vételével számolt szegénységi ráták különbségét mutatja) az UNICEF szerint Magyarországon működik az egyik leghatékonyabb jóléti rendszer. Azaz: állami támogatások nélkül sokkal nagyobb lehetne a gyerekek helyzete közötti különbség.

Ami az adókedvezmények változásának hatását illeti, a szakember szerint a három- és többgyermekesek között valószínűleg nőnek az egyenlőtlenségek, hiszen ezekben a családokban lesznek olyanok, akiknek megnő a nettó jövedelme. –Azt, hogy ez hogyan hat az öszszes gyermek közötti egyenlőtlenségre, ma még nem lehet tudni, különösen a hosszú távú hatások nem ismertek – teszi hozzá.

Ahogy az iskoláztatási támogatás felfüggesztésének lehetősége is kétesélyes. – Ha ez az intézkedés összességében a gyermekek egy részének magasabb iskolázottságához vezet, akkor az kedvező. Ha csak a szegényektől való jövedelemmegvonást fog eredményezni, akkor meg rossz. Most még nem tudjuk, melyik hatás fog dominálni – magyarázza.