Egyetlen év alatt 8,5 millió orvosi beavatkozást finanszírozott a hazai kórházakban az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP). S miközben az átlagos magyar leggyakrabban szív- és érrendszeri, valamint a daganatos betegségek okozta panaszokkal fordul orvoshoz, a legtöbb műtétre mégsem ezekben a szakmákban kerül sor. Az OEP listáján az első helyen a szürkehályog (64 453), a másodikon az abortusz (32 061), a harmadikon a császármetszés (28 383), a negyediken a boncolás (27 400) van.

A szürkehályogműtétek gyakorisága a lakosság öregedésével is magyarázható – mondta lapunknak dr. Radó Gábor szemsebész. A szem korosodásával együtt járó panaszokmiatt az emberek ma már elmennek az orvoshoz, és a fejlett technológiának köszönhetően az emberek már nem 70–80 éves korban, hanem sokkal korábban, ötvenes éveik elején vállalkoznak a műtétre. Ez jó – mondja a sebész, mert „gyorsan, könynyen” visszaadható a 18 évesekre jellemző színlátás.

Az már kevéssé érthető, hogy miért jön minden harmadik baba császármetszéssel a világra. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlása szerint az összes szülést tekintve az esetek 15 százalékban lehet indokolt ez a beavatkozás. Sőt az adatok finomabb bontásából az is kiderül, hogy van olyan szülészet Magyarországon, ahol csaknem 50 százalék ez az arány. Az egyetemi klinikák, országos intézetek, illetve a szakkórházak nagyobb esetszámára magyarázat lehet, hogy oda kerülnek a szövődményes esetek. Természetes szülésre a legnagyobb esély a városi és a megyei kórházakban van. A fővárosi kórházak között viszont akad olyan, ahol a kismamák fele császárral szül, sőt van olyan orvos, aki kizárólag csak műtéttel segít babát a világra. Csermely Gyula szülész-nőgyógyász főorvos állítja: az orvos legfontosabb szempontja, hogy a baba egészségesen jöjjön a világra. Ha ezt bármi veszélyeztetheti a természetes szüléskor, akkor az orvos biztosan a császármetszés mellett dönt.

Becslések szerint a császármetszéses szülések 4–18 százalékát a műhibaperektől való félelem vagy a szülő nő kérésére történik. Mindkét ok vitatható, hiszen Rákóczi István profeszszor, a Szent Imre kórház orvosa szerint a császármetszés azért is megfontolandó, mert aki egyszer így szül, annak a későbbi terhességeiben nagyobb a szövődmények kockázata, és valószínűleg az orvos megint a császármetszés mellett dönt majd. A szakember szerint viszont az is tagadhatatlan, hogy a nők egyre idősebb korban vállalnak gyereket és ez önmagában ok a császármetszésre.

Egy Angliában végzett kutatás adatai szerint az első babájukat várók esetében a 30–34 éveseknél a háromszorosára, a 35–39 éveseknél a hétszeresére, a 40 felettieknél tízszeresére emelkedett az elmúlt 25 évben a császármetszések aránya.

A boncolás, hiába van az élbolyban negyedikként a listán, nem sok, sőt nagyon is kevés az évi 27 400 – állítja Weltner János, a Semmelweis Egyetem sebészfőorvosa. Ez a mutató azt jelenti, hogy a kórházban meghalt betegek 70 százalékát nem boncolják fel, márpedig a boncolás az egyetlen mérője a gyógyítás minőségének. Csakis így derülhet ki, hogy melyik beteg mennyire és kapott-e megfelelő kezelést. A szakember szerint a boncolások elmaradásának egyik magyarázata lehet, hogy mind kevesebb a kórházakban a patológus.

„Az orvos legfontosabb szempontja, hogy a baba egészségesen jöjjön a világra”