A sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól rendelkező, november 9-én elfogadott törvény határozza meg a médiumok – ezen belül az írott sajtó – kötelezettségeit. E szerint a médiatartalom-szolgáltatók „feladata a hiteles, gyors, pontos tájékoztatás a helyi, az országos és az európai közélet ügyeiről, valamint a Magyar Köztársaság polgárai és a magyar nemzet tagjai számára jelentőséggel bíró eseményekről”. A rádiók és a televíziók emellett „sokoldalúan, tényszerűen, időszerűen és tárgyilagosan” kötelesek a hírműsorokban tájékoztatni. A sajtónak tiszteletben kell tartania az emberi méltóságot, s kerülnie kell a kiszolgáltatott helyzetben levő személyek „öncélú és sérelmes bemutatását”. A médiatartalom nem lehet alkalmas például a nemzeti, etnikai vagy vallási közösségek elleni gyűlölet keltésére, azok megsértésére vagy kirekesztésére.

A médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló, Cser-Palkovics András, Menczer Erzsébet és Rogán Antal fi deszes képviselők által benyújtott törvénytervezet szerint a jogsértéseket szankció is követné. Ez eddig sem volt ismeretlen, mert az ORTT hatósági jogkörében eljárva rendszeresen büntette azokat az elektronikus médiumokat, amelyek nem tettek eleget a műsor-szolgáltatási szerződésben meghatározott feltételeknek. Bírság kiszabására adott okot, ha túllépték a reklámidőt, ha a délutáni műsorsávban megbotránkozást kiváltó műsort sugároztak, ha nem tettek eleget a kiegyensúlyozott tájékoztatás kötelezettségének.

A kontrollt e körben az indokolta, hogy a rádiók és a televíziók rendelkezésére álló frekvencia korlátosan érhető el, így a médiapiaci versenyt nemcsak a kereslet és a kínálat, hanem a műszaki feltételek is befolyásolják. Annak azonban már nincs ésszerű és alkotmányos indoka, hogy a médiatartalmak feletti – egyébként az eddiginél is szigorúbb, gyakorlatilag az utólagos cenzúra bevezetésével felérő – hatósági ellenőrzést az írott és az internetes sajtóra is kiterjesszék.

Aggályos ugyanakkor, hogy az új Médiatanács túl általánosan megfogalmazott magatartási szabályok betartását kérné számon. Ezzel kapcsolatban az Alkotmánybíróság (AB) egy 1995-ös határozatában leszögezte: „Ha valamely jogszabály törvényi tényállása túl elvont, túl általános, akkor a jogszabály lehetőséget ad a szubjektív jogalkotói döntésre, a különböző jogalkalmazók eltérő gyakorlatára, a jogegység hiányára. Ez csorbítja a jogbiztonságot”.

Most is erről lehet szó, hiszen nehéz eldönteni, melyek például „a Magyar Köztársaság polgárai és a magyar nemzet tagjai számára jelentőséggel bíró események”. Hasonlóképpen bizonytalan annak megítélése, hogy a médiatartalom mikor sérti az emberi méltóságot, mi az „öncélú és sérelmes”, s mely közlés lehet sértő vagy kirekesztő.

Eddig efféle kérdésekben – amennyiben valaki egy közlést önmagára nézve sérelmesnek tartott – a polgári jog szabályai alapján a bíróság döntött. A javaslat szerint viszont már a Médiahatóság is felléphetne, és saját kezdeményezésére, akár a vélelmezett sértett akarata ellenére – és annak értesítése nélkül – is eljárást folytathatna, s bírságot szabhatna ki. Ennek összege napilapok esetében 25 millió, hetilapoknál tízmillió, egy televíziónál már kétszázmillió is lehetne, de a médium felelős vezetőjét is kétmillióra büntethetnék. A tévék és a rádiók még ennél is rosszabbul járhatnának: a Médiatanács ezeket törölhetné a nyilvántartásból, tehát gyakorlatilag „betilthatná”.

A sajtószabadság ilyen korlátozása alkotmányosan nem indokolható. A kilátásba helyezett szankció ugyanis rendkívül szigorú és aránytalan, mert egy 25 milliós bírság miatt egy médium működőképessége is veszélybe kerülhet. Az eljáró hatóság személyi összetétele – a Médiatanácsban kizárólag a jelenlegi kormánypártok által javasolt emberek vannak –, illetve az elnagyolt jogszabályi háttér miatt pedig felvetődhet, hogy önkényes, megalapozatlan döntések születhetnek. Az pedig, hogy személyhez fűződő jogok sérelme esetén is hivatalból eljárást indíthatnának, az érintettek önrendelkezési jogát érinti, mert ilyen esetekben csak a sértett dönthetne, kíván-e elégtételt.

Az eljárási szabályok ugyancsak felvetnek kérdéseket. A médiahatóság magánvállalkozások tetszőleges iratait – üzleti titkokat tartalmazó dokumentumait is – bekérhetné, lemásolhatná, lefoglalhatná, és ha egy médium megtagadná az együttműködést, ugyancsak 25 milliós eljárási bírságot vethetne ki. Ugyanakkor a Médiatanács határozatának bírósági felülvizsgálatát csak jogszabálysértésre – tehát a legtöbb esetben csak valamilyen eljárási hibára – hivatkozással lehetne kezdeményezni, ami sérti az érdemi jogorvoslathoz fűződő jogot, mivel „felülmérlegelésre” nem lenne mód. A fellebbezés a pénzbírság tekintetében egyébként nem lenne halasztó hatályú, tehát a büntetést mindenképpen be kellene fizetni. Ez azt jelenti, hogy a pénz kizárólag a döntés esetleges megsemmisítése után – tehát csak jóval később – járna vissza.

Mindezekre tekintettel a Népszabadság szerkesztősége úgy döntött: amennyiben a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló törvény tervezetét a parlament változatban formában fogadja el, a lap az Alkotmánybírósághoz fordul.