Nem tervezi sem tanúként, sem bejelentőként kihallgatni a rendőrség volt munkatársát, Labancz Ferencet, aki a közelmúltban a Tv2-ben azt állította: tudható kik ölették meg 1998 februárjában Fenyő János médiavállalkozót. Neveket nem mondott, csak anynyit, hogy egy volt kollégája, aki éveket szentelt Fenyő gyilkosainak és megbízójuk felkutatására, részletesen leírt mindent, ami az ügyről tudható, és biztonságba helyezte az írást. Előbb vagy utóbb tehát Labancz szerint fény derül a gyilkos és a megbízók személyére egyaránt. Labancz, nevének említése nélkül azzal vádolta meg Chilkó Ferencet, a BRFK nyugalmazott életvédelmi osztályvezetőjét, hogy „ez a rendőr bácsi” tudja a megfejtést. Mint mondta: Chilkót közvetlenül Fenyő kivégzése után felhívta a tetthely közeléből egy, az éjszakában jól ismert albán férfi. Nagyon röviden beszéltek, Labancz ebből arra következtetett, hogy az albán csupán jelentett, hogy mi történt.

Chilkó neve többször felbukkant már a Fenyő-ügyben, de ő most szólalt meg először, amit azzal magyarázott, hogy „12 évvel az eset után egy volt kollégája olyan sületlenségeket hordott össze, hogy majdnem megőrült”. Chilkó elismerte: egy albán ismerőse felhívta a gyilkosság után, ő éppen tárgyalt valakivel, ezért volt olyan rövid a beszélgetés. Korábban, kevéssel a gyilkosság után, amikor a rendőrség kihallgatta, ugyanezt mondta.

A Tv2 műsorában arról nem esett szó, hogy Labancz egy ideig Chilkó magánnyomozói cégénél dolgozott, és amennyire ez a kívülállók számára tudható, nem épp békében váltak el. Az sem hangzott el, hogy azon a bizonyos éjszakán, Fenyő kivégzése után nem csak Chilkó beszélt az albánnal. A Fenyő-gyilkosságért felelős nyomozócsoport a bűntény előtt, alatt és közvetlenül utána a környéken lebonyolított mobiltelefon-forgalom elemzése során Labancz készülékére is felfi gyelt: ő is beszélt az albánnal, jóval hoszszabb ideig, mint Chilkó. Az ügyet ismerő rendőrök szerint azonban ennek éppolyan csekély a jelentősége az ügy szempontjából, mint a Chilkó és az albán között lezajlott beszélgetésnek.

Hivatalosan a rendőrség nem foglalkozik a műsorban elhangzottakkal. Nem hivatalosan viszont kielemezték a nyilatkozatokat, de egyetlen olyan momentumot sem találtak bennük, ami a nyomozás újraindítását indokolná. A Fenyő-ügy –ahogy egy névtelenséget kérő forrásunk fogalmazott – megoldatlanságra van ítélve, bár az elévülési időn belül még bármi megtörténhet.

A Labancz által felemlegetett „minden tudhatót tartalmazó írás” – mint megtudtuk – a Fenyő-gyilkosság aktájában is megtalálható. Abból az derül ki, hogy létezik egy hihető és életszerű megoldás, ám a rendelkezésre álló bizonyítékok nem elegendőek ahhoz, hogy a rendőrség bárkit is meggyanúsítson. Ezt egyes rendőrök és ügyészek úgy kommentálták, hogy semmit nem lehet tudni biztosan, az egész csak feltételezés, mások pedig úgy, hogy egyetlen konkrét bizonyíték, és már kezdődhetnek is a letartóztatások. Egyszer azonban már melléfogott a rendőrség a Fenyő-ügyben, amikor 2004-ben (két évvel a nyomozás első lezárása után) újra megnyitotta a Fenyő-aktákat, mert biztosak voltak abban, hogy tudják, ki a gyilkos, kinek a DNS-ét találták meg a tetthelyen hátrahagyott sapkában. Tévedtek.

Fenyő Jánost a VICO Rt. 15 milliárdosra becsült vagyonnal rendelkező tulajdonosát, a Népszava és számos más újság kiadóját 1998. február 11-én este lőtte le egy ismeretlen férfi a II. kerületi Margit utcában, amikor autójával megállt a piros lámpánál. Egy, a horvát katonai kommandónál rendszeresített Agramm típusú sorozatlövő fegyverből pár másodperc alatt két tucat lövést adtak le rá néhány méterről. A lövedékek nagy része célt tévesztett, néhány találat érte csak Fenyő testét, ám azok szinte mind halálosak voltak.

A támadó egy közelben parkoló autó alá rejtette a gyilkos fegyvert, egy kapualjba dobta a kabátját és a sapkáját, majd gyalogosan elsétált a Margit körút irányába. Társai, akikkel együtt a kora délutáni órákban egy Mitsubishiben látták többen is, a gyilkosság után azonnal elhajtottak. Borssal felszórt autójukat lakossági bejelentés nyomán napokkal később találta csak meg a rendőrség, noha alig fél kilométerre parkolták le a tetthelytől.

Számtalan találgatás látott napvilágot azóta arról, hogy kik és miért ölették meg Fenyő Jánost, mert hogy bérgyilkosság volt, azt szinte mindenki tényként kezeli. Egy maffiavádakkal elítélt férfi állítólag még évekkel ezelőtt alkut ajánlott a rendőrségnek: szabadságáért, de legalábbis enyhébb ítéletért cserébe, mesél a Fenyő-gyilkosság hátteréről. Szerinte rossz helyen keresik a megbízót, nem Fenyő üzleti ellenfelei és nem is az ismert közszereplők közül adott valaki megbízást az albán kivégzőosztagnak, amely végül egy jobb sportkocsi áráért végzett Fenyővel. Ennél többet azonban állítólag nem mondott. A rendőrség akkori vezetői azonban úgy döntöttek, nem kötnek alkut. Bárki mással talán igen, de a szóban forgó személlyel nem.

Egyes rendőrök szerint senkinek sem érdeke a gyilkos és a megbízó megtalálása. Ők azt mondják, sokan, sok milliót fizettek már azért alvilági zsarolóknak, hogy „kimaradjanak” az ügyből, s ne terjesszék róluk, hogy ők is kívánták Fenyő halálát.

1998. február 11-e, Margit utca