A céklafagyi mosolya
Született tehetség, bár nem volt mindig cukrász, sőt iskolai végzettségét is pénzügyi és számviteli szakon szerezte. Mára mégis eljutott a fagylaltvilágbajnokságra, oda, ahol magyar cukrász még sosem járt.
Húsz évvel ezelőtt férjével úgy határoztak, hogy önálló vállalkozásba kezdenek. Konkrét elképzelésük nem volt, csak a saját üzlet látványa lebegett előttük. A XVI. kerületben egy eladó fagyizó került az útjukba. Jött a nagy összenézés, az egyetértő vágjunk bele tekintet, és nekiláttak fagylaltot főzni. A kilencvenes évek elején porból készítették őket, és csak a legalapvetőbb ízeket állították elő. Majd szépen lassan beletanultak a szakmába, és rájöttek, hogy többet és jobbat tudnak a mondókába göngyölt Csoki, eper, vanília – nyal az egész famíliánál. A palettára felkerültek a házi recept alapján készült sütemények is. Fejlődni akartak, elérni a tökélyt. Jelmondatuk elég tömör: Külcsín és belbecs. A cukrászda épülete viszont mimikri rovarként olvad bele környezetébe. Semmi különleges, csak egy ház egy forgalmas kereszteződésben. Nyaranta viszont szemet szúr az a kígyózó sor, amely egy kis fehér ajtó előtt kanyarog. Ráadásul az emberek úgy jönnek ki a túloldali ajtón, mintha futószalagon gyártanák őket. Kezükben kehely, tölcsér vagy kis csomag – elvitelre. Amikor a vendég átlépi a küszöböt, hirtelen együtt érez Alice-szel, aki Csodaországba lépve hátrahagyta képzeletét, és a helyiekre bízta magát. A fagylaltok és sütemények díszszoborként kínálkoznak elfogyasztásra. A pavlovi reflex a látványtól is beindul. De még nincs is idő mindent végignézni, mert ott terem egy eladó, arcán széles mosollyal, kezében kis kanállal, rajta a legújabb fagyival. Mindenki kóstoltat és mosolyog, köszön és mosolyog, segít választani és mosolyog, kiszolgál és mosolyog. A vásárló itt olyan lény, akit a mesékben glóriával szoktak ábrázolni. Vári Kinga azt mondja, csak azt csinálják, amit ők is elvárnának attól az üzlettől, ahova betérnek. Ez a szellemiség nem nagy dolog, a képlet egyszerű: aki itt dolgozik, az szereti a munkáját, nem felejt el köszönni és kedves. Ez lehetne alapvető emberi követelmény, de Magyarországnak még sokat kell fejlődnie, hogy a jó hangulat az élet megszokott és állandó része legyen.
A bejárat mellett, a teraszon kutyatálak vannak. Az egyikben víz, a másikban táp. Vári Kinga nagyon szereti az állatokat és a közelben sok a kóbor lény, ráadásul a vendégek is néha a kutyájukkal érkeznek, így amíg a gazdik nassolnak, ők is velük falatozhatnak.
A túláradó kedvességen kívül különböző érmek, oklevelek és serlegek jelzik, hogy ez a hely más, mint a többi. A legszembeszökőbb 2006-ból és Ri mi ni ből származik. Akkor és ott ugyanis negyedikek lettek a fagylalt-világbajnokságon, vala mint elhozták a legszebb fagylaltszobor díját. Ők voltak az első magyar csapat ezen a versenyen, és azóta se vett részt rajta más az országból.Az alkalomhoz Hungary-feliratos egyenruhát és sapkát is csináltattak.
A szakma 2003-ban ismerte el őket először, amikor az országos versenyen övék lett az év fagyija, a gyömbéres rebarbara. A rákövetkező évre pedig előállították a chilis csokit, ami sose látott megrökönyödést keltett. Hogy lehet édességbe csípőset tenni? Az olaszok azonnal felfigyeltek rájuk, még az ősi gelato hazája is elképedt a különös találmányon. Majd a Linz csokoládégyár is érdeklődni kezdett. Vári Kinga azóta is ötletel és kísérletezget. A legtöbb ihletet a természet színeiből kapja. Mindig nála van egy füzet, amelybe ötleteit jegyzi fel. Így született meg a szarvasgombás, a céklás, a tokaji aszús vagy a csipkebogyó rózsalekvárral fagylalt is. Szerinte a lényeg az, hogy az ízek harmonikusak legyenek, akár egy zenemű. Úgy kell adagolni az összetevőket, hogy egységesek legyenek.
Vári Kinga mindenben a tökéletességet keresi. Ugyanakkor tudja, hogy egy tökéletlen világban ez nagyon fárasztó. Próbált már változtatni ezen, leadni az elvárásaiból, de az ember hoszszú távon nem bújhat ki a bőréből, mert akkor rosszul érzi magát. Jellemét kertje tükrözi a legjobban, ahol egy aprólékosan berendezett dzsumbujt hozott létre, a tökéletes káoszt, ahol a sövény ága nem véletlenül lóg úgy a rózsa fölé. A legjobbat akarja a vendégeinek is, hogy biztonságban legyenek, és azt kapják, amit venni akarnak, ne verje át őket senki. Úgy érzi, itthon ezt a legnehezebb elérni, mert az emberek nem bíznak egymásban, és ezen csak mentálisan lehet változtatni. Lehet – ha akarják, hiszen minden fejben dől el.
Mindenesetre a tizenhatodik kerületben van egy cukrász és az ő rejtett kincses dobozként üzemelő cukrászdája, ahol kicsit háttérbe szorul a valóság, ahol a csillogó berendezés helyett az áru ragadja magával a vásárlót, és ahol a vendégnek tényleg mindig igaza van, még akkor is, ha nincsen.
