Alkotmánybírák üzenete a Kossuth térre
A demokratikus jogállamokban természetes belső feszültség áll fenn a többségi elv és a többségi hatalmat korlátozó alkotmányosság között. A kormányzat hatékony cselekvésre törekszik, és ez szembekerülhet az államhatalom korlátozására törő alkotmányossággal – hangsúlyozta Paczolay Péter, az Alkotmánybíróság (AB) elnöke tegnap az Értelmezett Alkotmány címen megjelent könyv bemutatóján. A több mint ezeroldalas – Holló András és BaloghZsolt által szerkesztett – kötet az 1990 és 2009 között hozott alkotmánybírósági határozatok alapján igyekszik bemutatni az AB gyakorlatát. A helyzet fonáksága, hogy egy nappal korábban fogadta el a parlament azokat az előterjesztéseket, amelyek korlátozzák a testület hatáskörét, és a végkielégítéseket sújtó különadó kivetése érdekében viszszamenőleges jogalkotást tesznek lehetővé.
Az alkotmány értelmezése nem lehet egyetlen szerv kiváltsága – emelte ki Paczolay, hozzátéve: a demokratikus többségi elv hívei azt nyilván a választott tisztségviselőkre bíznák, szerencsésebb azonban, ha a választói akarattól független testület – az alkotmánybíróság – látja el ezt a feladatot. Ez felel meg az európai modellnek, amely szerint az alkotmányellenes jogszabályokat a testület megsemmisítheti, döntései mindenkit kötnek, s a működése még rendkívüli állapot idején sem korlátozható.
A demokrácia és az alkotmányosság közötti ellentét nem feloldhatatlan – fogalmazott az AB elnöke. Az alkotmánybírák ugyanis nem a többségi akarat érvényesülését csorbítják, az alaptörvényen nyugvó döntéseik inkább a szélesebb konszenzus megteremtését, a társadalmat végzetesen megosztó konfliktusok tompítását szolgálják. A testület egyébként csak akkor lép közbe – tette hozzá –, amikor valamilyen alkotmányos alapelvet nem sikerül megfelelően alkalmazni; ilyen esetekben pedig az egyetlen hiteles értelmezést az AB adhatja. Az elnök szerint az Alkotmánybíróság maga a „viszonylagos objektivitás”, és a politikailag kiélezett kérdések megoldását elfogulatlan és semleges döntéseivel segítheti.
Az alkotmány szövege csak csontváz, s azt élettel a húsz esztendeje működő AB töltötte meg – mondta Paczolay. Ádám Antal nyugalmazott alkotmánybíró is hasonlóképpen vélekedett: a testület az alaptörvényt kibontotta, s hiteles és kötelező értelmezéssel látta el. Kérdéses azonban – vetette fel –, hogy a mai körülmények között is képes lesz-e betölteni azt a szerepet, amit a hazai közjogban eddig játszott. Szerinte az „egyirányú hatalomgyakorlásnak” mutatkoznak bizonyos, egyelőre a demokratikus keretek közt maradó jelei, de szükség van ellensúlyokra. Az esetleges és kifejezetten gyakorlati megfontolásokat szolgáló alkotmánymódosítások dacára a professzor úgy véli, az AB-nek minden lehetősége adott a munka folytatására. Ádám Antal azért is bizakodó, mert az egyes országok belső jogrendjét nem kis részben a nemzetközi jogi környezet határozza meg.
Kukorelli István volt alkotmánybíró, egyetemi tanár a kötetet többek között a Kossuth tér és a Sándor-palota figyelmébe ajánlotta. A nemzeti együttműködés rendszerének jegyében pedig az új alkotmány előkészítésében közreműködők figyelmét is felhívta a válogatásra, különös tekintettel a visszamenőleges hatályú jogalkotással, illetve a hatalommegosztással összefüggésben hozott korábbi AB-határozatokra.
Az elmúlt néhány hónap eseményei alapján persze nemigen van esély arra, hogy a döntéshozók a tegnapi könyvbemutatón elhangzottakat megfogadják. A tavaszi választás után nyolc alkalommal nyúltak ugyanis az alaptörvényhez, s a kapkodást mutatja, hogy nem egy esetben az eredeti javaslatot visszavonták, majd átdolgozták, vagy éppen a zárószavazás előtti percekben fűztek hozzá kiegészítést.
„Be lehet fejezni az alkotmányjogászkodást”. Lövétei István alkotmányjogász szerint egyértelműen ez az üzenete a hatáskörök szűkítésének. Ezzel szerinte – anélkül, hogy a következményeket szisztematikusan átgondolták volna – teljesen fellazították a jogrendszert. Mostantól nincs ugyanis semmi értelme annak, hogy bármely alapjog tényleges tartalmát az alkotmány – illetve az AB korábbi határozatainak – értelmezése alapján próbáljákmeghatározni, mert mindenki számára világossá tették: a jogot úgy lehet „fabrikálni, ahogyan csak akarják”.
Egyértelmű jelzés erre, hogy amikor az alkotmánybírák a 98 százalékos különadó kapcsán aggályukat fogalmazták meg, azonnal az orrukra koppintottak. Emiatt Lövétei szerint abba is kár belemenni, hogy sérthe ti-e egy adó- vagy járuléktörvény az emberi méltóságot. Ezt az AB vizsgálhatja ugyan – véli az alkotmányjogász –, de ha olyanféle értelmezést adna, amely szerint például a magán-nyugdíjpénztári befizetések költségvetésbe irányítása az emberi méltóságba ütközik, a hatalom azonnal büntetne. Vagyis: ismét átírnák a hatásköri szabályokat.
Mindez azonban nem ma kezdődött – legalábbis Lövéteinek ez az álláspontja. Az elmúlt húsz esztendőben Magyarországon szerinte nem tudott megerősödni a jogállam, mert az alapvető alkotmányos értékek sem a politikai osztálynak, sem a társadalom tagjainak nem váltak sajátjává. A korábbi kormányok is hajlamosak voltak szembemenni akár az AB döntéseivel is, a különbség csupán annyi – állítja Lövétei –, hogy ennyire nyíltan, őszintén és radikálisan soha nem szakítottak a jogállami elvekkel.
– Bohózat, ami itt történik, amit nem lehet komolyan venni és szakmailag minősíteni –ezt nyilatkozta Vörös Imre volt alkotmánybíró a Klubrádióban kedden. Szerinte a visszamenőleges hatály tilalma nélkül nem létezik alkotmányos jogállam, s ha így haladunk, Kazahsztánban vagy a nyolcvanas évek Magyarországán találjuk magunkat. Ő legfeljebb azért optimista, mert a globalizált világ hálójából ki lehet ugyan lépni, de nincs hová. A nemzetközi kötelezettségeket pedig semmilyen alkotmánymódosítás nem írja felül – hangoztatta Vörös Imre. Kolláth György alkotmányjogász szerint még nem veszett el minden, hiszen az AB hatásköre továbbra is valamennyi jogszabályra kiterjed, és az alkotmányellenes normát adott esetben meg is semmisítheti.
Kolláth ezt arra alapozza, hogy bizonyos személyhez fűződő jogok sérelmét – a tulajdonhoz fűződő jogok kivételével – a testület minden korlátozás nélkül vizsgálhatja. Az emberi méltóság pedig az emberi lét meghatározó, az élet szinte minden területére kiterjedő eleme, így azt akár egy pénzügyi tárgyú törvény is könnyen érintheti. Ilyen eset lehet például, ha a jóhiszeműen szerzett jövedelmet utólag visszakövetelik, ami egyértelműen az érintett életviszonyainak romlásához, akár teljes ellehetetlenüléséhez vezethet. De annak is hasonló következményei lehetnek, amikor valakit a jövőbeni várománytól – például nyugellátása egy részétől – fosztanak meg. Az alkotmányjogász szerint tehát nem marad eszköztelen az AB.
Halmai Gábor szerint még mindig van megoldás
Halmai Gábor alkotmányjogász, egyetemi tanár a Népszabadságnak azt mondta, még mindig két lehetőség áll az AB előtt. Az egyik, hogy minden egyes, a testülethez érkező indítványnál eldöntheti, hogy az adott törvény milyen jogokat érint. A legtöbb jogszabály ugyanis több jogot érinthet, például az adójogszabályok a tulajdonjogok mellett érinthetik az emberi méltósághoz való jogot is. Halmai szerint ennek a gyakorlatnak az lenne a veszélye, hogy az állandó alkotmányértelmezés miatt a bírók folyamatosan vitatkoznának egymással.
Az alkotmányjogász szerint a másik lehetséges út, hogy az AB eltér az eddigi megszokott gyakorlatától, és megvizsgálja a saját hatáskörének szűkítéséről rendelkező törvény alkotmányosságát. Halmai felhívta a figyelmet arra, hogy az alkotmány nem tiltja ezt a lehetőséget, és ezzel egy esetben, 1998-ban már élt is az Alkotmánybíróság. Vannak nemzetközi példák is arra, hogy az Alkotmánybíróság felülvizsgálja az alaptörvény módosításait. Erre a második megoldás alkalmazására a nyelvtani értelmezés alapot adhatna, hiszen az alkotmánymódosítások is törvények, márpedig azokat az AB felülvizsgálhatja.
